„Az aktuális tervek szerint a már jelenleg is felvonóval rendelkező két megálló (Árpád híd, Kőbánya-Kispest) mellett a rekonstrukciót követően további tíz megállót fognak lifttel felszerelni.” Ez olvasható abban a válaszban, amelyet Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára adott augusztus 15-én Vágó Sebestyén országgyűlési képviselő kérdésére az M3 metróvonal akadálymentesítéséről.

A cikk folytatása az atlatszo.hu-n olvasható!

A pályázati program célja az aktív kerekesszéket, elektromos kerekesszéket, és elektromos mopedet használó súlyosan mozgáskorlátozott személyek önálló életvitelének támogatása, közlekedési lehetőségeik javítása egy állapotuknak megfelelő gépjármű beszerzésének támogatásával.

A pályázat részletei itt olvashatóak!

 

Nagyot lendít a Mozgáskorlátozottak Balassagyarmati Egyesületén a szeptembertől induló európai uniós pályázat. A három éven át tartó közösségfejlesztő programokkal nemcsak a fogyatékossággal élők nyernek, hanem Nógrád megye lakossága is.

 

– Jókor jött a 25 millió forintos uniós pályázat, mert kihúzza az egyesületet a gödörből – jelenti ki Juhászné Kovács Judit elnök. – Nem voltunk fizetésképtelenek, de minden forintot meg kellett gondolnunk, mire adjuk ki, mert a közel kétezres tagság óriási felelősséget jelent. Nagyon hálás vagyok a MEOSZ elnökségének, hogy a tavaly májusi közgyűlésen összehozott bennünket a Tender Európa pályázatíró céggel, ekkora projektbe nem mertünk volna egyedül belevágni. E lehetőség nélkül valószínűleg még rosszabb anyagi helyzetbe kerülünk, most viszont három éven keresztül közösségépítő programok sokaságát tarthatjuk hét településen, így Balassagyarmaton, Dejtáron, Drégelypalánkon, Érsekvadkerten, Rétságon, Salgótarjánban és Szécsényben. Élményt adunk a tagjainknak, főleg az egyedül maradt embereknek van szükségük baráti közösségre, arra, hogy a személyes találkozókon elmondják gondjaikat, igényiket, kéréseiket. Emellett népszerűsítjük az egyesületet, tagokat, önkénteseket toborzunk, kapcsolatot építünk. Bízom benne, hogy megerősödünk, és újra visszatér a régi hírnevünk!

 

– Hogyan fogadták a polgármesterek, hogy most a civilek adnak a településeknek?

– Rendkívül örültek, hogy a településükön felpezsdül kicsit az élet. A szűkös anyagiak miatt ugyanis egyre kevesebb rendezvényre kerül sor, és ez kihat a közhangulatra. Megígértek, hogy ötleteket adnak, segítenek a szervezésben, a toborzásban. A programokba a 14-35 és az 50 év feletti korosztályt vonjuk be. A fiataloknak téma lesz a bűnmegelőzés, a drog, az érzékenyítés, és ifjúsági klubot is létrehozunk nekik. Természetesen meghívjuk őket az 50 év felettieknek szóló eseményekre is – családi nap, szemétszedés, virágültetés, idősek otthonában felolvasás, karácsonyi ünnepség, kulturális fesztivál –, hiszen az a célunk, hogy erősítsük a nemzedékek közötti kapcsolatot, elterjesszük körükben azt a fajta önkéntességet, amikor saját idejüket, tehetségüket, kreativitásukat adják egy jó ügyért. Tervünk, hogy a településeken feltérképezzük a civil szervezeteket, és létrehozunk egy adatbankot. Később ebből kiadvány is születhet, amely a civilek, az állami, önkormányzati és egyházi szervezetek közötti hatékonyabb együttműködést szolgálja.

 

– Az egyesület két üdülővel is rendelkezik Jászárokszálláson. Elnök asszonynak sok álmatlan éjszakát okozott ezek felújítása. Tud már aludni?

– A támogatóknak hála a legégetőbb felújítások megtörténtek, így már ki tudjuk adni. Azt gondolom, az uniós rendezvények abban is segítségünkre lesznek, hogy az üdülőt reklámozzuk, illetve további támogatókat találjunk, mert a nyílászárókat is tervezzük kicserélni. Jászárokszállás nagyon szép középkori település Jászberény közelében, van termálfürdője, horgásztava, tehát kellemes pihenést nyújt akár családoknak, akár egyedülállóknak. Két évvel ezelőtt még az eladásukon gondolkodtunk, ma már örülök, hogy nem kapkodtuk el, mert jutalmazásra is felhasználhatjuk: csoportvezetőink, önkénteseink áldozatos munkáját szeretnénk üdüléssel megköszönni.  

 

Az üdülési lehetőségről Juhászné Kovács Judit elnöktől kérhető bővebb információ: + 36 20 930 9403

 

 

Támogatói jegyek - Dalma álmáért

Dj Dominique és a Liget Club & Bar támogatói jegyeket ajánlott fel Dalma álmának megvalósításához a Kft és a New Level Empire, augusztus 12-i koncertjére! 
 

Időpont: 2017. augusztus 12. 20.00
(A koncert időtartamára a belépés 18 éves kor alatt is megengedett.)

Helyszín: Liget Club & Bar,  1101 Budapest Népligeti út 2.

Támogatói jegy: 1500 Ft
(Természetesen további támogatást is köszönettel veszünk!) :)

Támogatói jegyek rendeléséhez kérjük, küldjön üzenetet legkésőbb 2017. augusztus 10-ig a jegyrendeles@kezenfogva.hu e-mail címre. (A jegyek korlátozott számban állnak rendelkezésre.)
Visszajelzésünk után a jegyek átvételére a KézenFogva Alapítvány irodájában, (1093 Budapest, Lónyay u. 19.) augusztus 8-tól lesz lehetőség, naponta 9-17 óráig.

Plakát letölthető pdf formátumban:

http://kezenfogva.hu/files/kezenfogva/kft_0812.pdf

 

Üdvözlettel:

Pordán Ákos

ügyvezető igazgató

KézenFogva Alapítvány

www.kezenfogva.hu

                            SAJTÓFIGYELÉS

 

A Magyar médiában a mozgáskorlátozottakról közölt információk tallózása

 

 

Válaszoltak Tarlósnak - ezt nem teszi zsebre

Reagált Tarlós István főpolgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján elhangzottakra a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ).

 

A MEOSZ többször felhívta többek között Tarlós István figyelmét is, hogy az M3 metró akadálymentesítése nem jószándékú választási lehetőség, hanem jogszabályokban rögzített kötelezettsége - írta Kovács Ágnes, az egyesület elnöke a Napi.hu-nak.

 

 

Tarlós: direkt helyezték el a fakockát

 

Véleménye szerint nincs olyan indok, amely alapján elkerülhető a teljesítése: se forráshiány, se az érintettek száma.

A főpolgármester által közölt statisztikai adatok megalapozatlanok, mert ha csak a fogyatékosságban érintett személyeket vesszük figyelembe, akkor minden tizedik utas érintett a WHO szerint.

Szeretném Tarlós István figyelmét ismételten felhívni arra is, hogy az akadálymentesítésben érintettek a kisgyermekes, babakocsit használó családok és az idősek emberek is.

- közölte az elnök.

Úgy látja, hogy az akadálymentesítést soha nem gondolták komolyan, és ezt az állítást talán azt támasztja alá leginkább, hogy nem tudják megmondani, mekkora forrást igényelne konkrétan a teljes körű akadálymentesítés.

Az M3 metró kérdése nem a következő választások megnyerését segítő propaganda ügy, hanem több évtizedes kihatása lesz a fogyatékos emberek társadalmi beilleszkedésére, melynek egyik feltétele és befolyásoló tényezője az akadálymentes közösségi közlekedés megléte is. Tarlós István nem hozhat felelőtlen és jogszerűtlen döntést ebben a kérdésben, viselnie kell a döntése következményét. Ideje nem kifogásokat, hanem megoldásokat keresni - zárul a nyilatkozat.

Tarlós István csütörtökön azt mondta, hogy pénzhiány miatt nem fognak akadálymentesíteni minden megállót a felújított M3 metrón. Azt is indokként hozta fel, hogy a mintegy 500 ezer utasnak alig egy ezreléke mozgáskorlátozott

Ha rajta múlna ugyanakkor, akkor minden állomás akadálymentesítve lenne - tette hozzá a politikus.

forrás: http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/valaszoltak_tarlosnak_ezt_nem_teszi_zsebre.644483.html

 

Karafiáth: Hogy mi van, főpolgármester úr?

Tarlós István szerint azért nincs értelme akadálymentesíteni a hármas metrót, mert a mozgássérültek "alapból is alig használják, utasszámuk ezrelékben sem fejezhető ki".v

 

Nézzük csak, a mozgáskorlátozott embereken kívül (és ugyan honnan vette Tarlós a számokat?! és ha szerinte kevesen vannak, akkor nem kell rájuk tekintettel lenni?!) kiknek probléma még a sok lépcső. Többeknek, mint gondolnánk. Nézzük az utazókat. Mert nem, nem minden turista csilliárdos.

Persze mondhatja a vezetés, hogy akinek nincs pénze taxizni, maradjon otthon a seggén, aki nem tud kicsengetni ennyit meg annyit, az úgyse hajt elég pénzt a magyar turizmusbizniszbe, és csóróskodjon a saját hazájában.

Tény, hogy Európa legtöbb városában nem emberpróbáló feladat bőrönddel, felpakolva utazni. Múltkor arra gondoltam, nincs felesleges nyolc-kilencezrem taxira, kimennék a közösségi közlekedés segítségével a reptérre (az is más kérdés, hogy súlyos szégyen, amit nálunk a be- és kijutás jelent, de erről sokat írtak már).

Mit mondjak, mire kiértem, leszakadt a karom, a derekam, húztam-vontam a csomagomat, totál kikészültem.

Pedig én egy jó erőben lévő csaj vagyok, aki lábsúlyzókkal edz napra nap.

Egy hónapra rá, mivel a bank nem szakadt rám, a Népligetbe araszoltam szintén megpakolva. A Corvin negyednél már kezdtem besokallni.

És akkor nem beszéltem még a babakocsi okozta problémákról. Nem számíthat minden anyuka gavallérokra, akik segítik a lépcsőn. Gyakran szomorú látvány a sokgyermekes szülő, olykor szatyrokkal is megrakodva, ahogy tanácstalanul, kétségbeesve álldogál az ilyenkor végtelennek és megmászhatatlannak tűnő lépcső alján vagy tetején.

Na, persze, a kismamák se korzózzanak, ugye?

Amúgy is olyan helyigényes a járgány, a zsúfolt járaton elfoglalja a sokkal jobban igyekvők helyét!

Az idősekről már ne is beszéljünk. (Ugye itt már világos, hogy nem ezrelékekről beszélünk?!) A nagymamámnak komoly probléma, hogy egyedül képtelen közlekedni. Lassan kilencvenéves lesz, tavaly volt egy csigolyaműtétje, lassan és nehezen mozog, bottal.

Persze nagy öröm, hogy egyáltalán így tud menni, de a lépcső megugorhatatlan nehézség számára. Csak sajnos a körzeti orvos is metróvonalon van, és a metróhoz súlyos lépcsősorok vezetnek. És ha a kórházba kell mennie ilyen-olyan kontrollra, és a korából fakadóan ez bizony gyakran előfordul, a probléma hatványozódik. (Az iszonyú járművekről és a vonatokról, ahová még nekem is nehezemre esik felkapaszkodni, már ne is értekezzünk.)

A nagyi, mint számos sorstársa, özvegy és nyugdíjas. Ugye el tudjuk képzelni, hogy tudná mire költeni azt a pénzt, amit ilyenkor eltaxizik?

 

(Mert sajnos napközben nem mindig tudjuk családilag fuvarozni, főképp nem kivárni, míg egy-egy rendelésen akár három óra múlva sorra kerül. De ugye ez már megint messze vezető kérdés.)

A főpolgármester úr szerint tehát csak az közlekedjen, aki friss és fitt, aki kicsattan az egészségtől! “Alapból” használják csak ők a szép és biztonságos, felújított szerelvényeket, ahogy eddig is! (Sosem fogom elfelejteni a szívszorító videót arról, Mosolyka hogyan jut be egy külkerületből a belvárosba. Szégyenteljesnek találom, hogy amúgy is épp eleget szenvedő embertársainkat kitesszük annak, hogy egy szimpla feladatnál, mint például eljutni a-ból b-be, megaláztatásoknak legyenek kitéve.

Nem ismerek olyan embert, aki szívesen kérne szívességet, majd szívesen hálálkodna.

Aki tudja, ha nem jön valaki, aki mellé áll, bizony ott kell dekkolnia a lépcsőknél.

Erős emlékem, még Észak-Koreából. Egy hét után feltűnik, hogy nincsenek öregek sehol. Kérdezem is az idegenvezetőinket, mitől lehet ez. Hát, jön a felelet, nálunk hatalmas toronyházak vannak. Liftes toronyházak. Csak hát áram, az ritkán van. Így az öregek nem tudnak lejutni. És amikor hirtelen van áram és lejöhetnének, nincs garancia, hogy akkor is lesz, amikor hazaigyekeznek. Így hát ki-ki marad a vackán.

Azt már csak én teszem hozzá gondolatban, ez már senkit nem érdekel, őket már nem lehet hajtani, zsigerelni, állami szempontból haszontalanok. Selejtek. Nem kellenek senkinek.

Szerencsére látják az ablakból a monumentális szobrokat a kedves vezetőről, a grandiózus állami presztízsberuházásokat, az egyre másra épülő stadionokat, példának okáért.

“Ha rajta múlna”, mondja Tarlós. Kin múlik? És a pénzhiány kin? Ki mondja meg, mire futja és mire nem?

Igaz, akinek nehéz a mozgás, ne pattogjon, nézze inkább otthon a közszolgálatin, hogy a kisvasút hamarosan Bicskéig zötyög.

Kiemelt kép: MTI/Mohai Balázs

forrás: http://24.hu/poszt-itt/2017/07/29/karafiath-hogy-mi-van-fopolgarmester-ur/

„Képezhetetlen gyerek nincs, csak képzetlen tanár”

 

Biztosítania kellene az államnak az intézményrendszert a súlyosan fogyatékos gyerekek iskolába járásához – mondta Márkus Eszter, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának dékánhelyettese. Úgy látja: a tankötelezettség mellett a kötelező óvodába járást is be kellene vezetni számukra.

 

– Súlyos állításokat fogalmazott meg az ombudsman egy nyári jelentése: az állam nem teszi lehetővé a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekek számára az oktatáshoz való megfelelő hozzáférést. Az ombudsman többször is idézte az ön kutatási eredményeit. Ennyire rossz a helyzet?

– Még ha Európa után 40 évvel lemaradva is, de 2006 óta Magyarországon is tankötelesek ezek a gyerekek. Márpedig ha az állam előírja, hogy kötelező iskolába járniuk, akkor az is a felelőssége, hogy olyan intézményrendszert hozzon létre, ahol van elegendő hely. Ugyanis önmagában az, ha gyógypedagógus jár a családhoz, nem elég. Mert ha a közösségi hatások kimaradnak a gyerek életéből, nem tudja megtanulni, hogyan kell más emberekkel kapcsolatot tartani, ahogy a kortárs környezet nélkül a beszédre sem lesz motivált. Ezekhez viszont iskola kell.

– Az ép gyerekek szülei félhetnek attól, hogy ha sérült diák érkezik, az visszahúzhatja az egészséges tanulókat.

– Ezek a félelmek felnőttkorra alakulnak ki. Volt a baráti körünkben egy mozgássérült kislány, aki csak négykézláb és térden tudott járni. Meghívtuk a fiam születésnapjára. A zsúron részt vevő gyerekeknek teljesen természetes volt, hogy ott van ez a kislány, leültek mellé, játszottak vele, később pedig lelkendezve meséltek róla otthon a szüleiknek. Ám arra is van példa, hogy hiába menne oda egy 4-5 éves, egészséges gyerek a sérült társához a játszótéren, elrángatja az anyukája, hogy „ne menj oda, mert nyomorék”. A szakmában töltött 27 évem tapasztalata, hogy az egykor elrángatott gyerek felnőttként szintén el fogja rántani a saját gyerekét a fogyatékos társától. Nem gondolom, hogy a magyarok általában érzéketlenek lennének, egyszerűen csak nem ismerjük ezeket az embereket, és amit nem ismerünk, attól félünk. Az előítéletek megszüntetésére a tapasztalás nagyon jó módszer.

– Mégis: vannak, akik azt gondolják, hogy az érintett gyerekeket kár iskolába vinni, hiszen lényegi változást úgysem lehet elérni.

– Amíg nem próbáltam meg hosszú éveken át kitartóan fejleszteni egy gyereket, addig nincs jogom azt mondani egy emberre, hogy őt nem lehet képezni. Képezhetetlen gyerek nincs, csak képzetlen pedagógus. Nyilvánvaló, hogy a súlyosan sérült gyerekek sosem fognak padban ülve ábécét biflázni, de más képességeiket ki lehet bontakoztatni a megfelelő módszertannal. Jó példa erre az egyik tanítványom esete. Volt egy súlyosan és halmozottan sérült kislány, aki még 4 és fél évesen is csak a hátán tudott feküdni, ha pedig bármelyik ember közelített hozzá, tombolt. Csak annyira volt önálló, hogy fekve meg tudta tartani a cumisüveget. Ám miután lehetősége volt egy speciális, sajátos nevelési igényű gyermekek számára létrehozott óvodai csoportba járni, két év múlva már képes volt asztalnál ülni, hajlandó volt kapcsolatot teremteni az emberekkel, és kanállal evett.

– Hozzávetőleg hány érintett gyermek lehet? Az ombudsman azt is bírálta, hogy az államnak nincsen a létszámukra vonatkozó konkrét adata.
– Pontos számot nem lehet tudni, de évente nagyjából minimum 200 ilyen gyermek születik. Az átlagos fejlődésű gyerekekhez hasonlóan alapvetően ők is 6 és 16 éves koruk közt tankötelezettek. Ám esetükben ez 23 éves korig meghosszabbítható, mert vannak, akiknél lassabban indul be a fejlődés. Akár 3400 potenciális tanulóról is beszélhetünk, ha azzal számolunk, hogy ezek a gyerekek 17 éven át is járhatnának iskolába, ha lenne elég férőhely.

 

– Ami a kritika szerint nincs.

– A helyhiányt egy rendszerhiba is súlyosbítja. A gyerekek komplex állapotfelmérése és fejlesztési szükségleteinek meghatározása a szakértői bizottságok feladata. Ám szintén a bizottságoknak kell kijelölni, hogy melyik intézményben tanuljon a diák. Ha nincs iskolai férőhely, akkor a szakértői bizottság csak azt tudja tenni, hogy azt írja le: olyan súlyos a gyermek állapota, hogy nem alkalmas rá, hogy iskolába járjon, otthon kell teljesítenie a tankötelezettségét. Az is megesik, hogy ha a szülő talál egy iskolát, ahova befogadják a többek közt látássérült gyerekét, de az intézményben nincs a szakterületre specializálódott pedagógus, akkor inkább azt kéri a bizottságtól, hogy a látássérülést ne említsék a szakértői véleményben. Ennek az lesz a vége, hogy a gyerek diagnózisát az épp hozzáférhető intézményhez szabják, és a tanuló papíron akkor sem lesz vak, ha igazából az. Ám tudnia kell a szülőknek, hogy ha ezt aláírják, akkor a gyerek nem lesz jogosult az adott sérülés ingyenes fejlesztésére, és utólag az ombudsmanhoz sem fordulhatnak jogsegélyért.

– Mi lenne a megoldás?
– A szakértői bizottságokat ki kéne szabadítani abból a „satuból”, hogy egyszerre kelljen korrektül diagnosztizálniuk, és intézményt is találniuk. Ha utóbbival nem kellene foglalkozniuk, akkor érhetnénk el, hogy összegyűljenek a gyerekek aktái, és lehessen látni, hogy melyik járásban kellene új iskolai csoportokat létrehozni.

– Jelenleg mekkora férőhelyhiány tapasztalható az intézményekben?
– Bár az ellátó intézmények száma országosan nőtt, ezek feladatellátási helyeinek száma lecsökkent 140-ről 124-re, ami a napi hozzáférést nehezíti. Előfordul az is, hogy csak a lakóhelytől igen messze találnak intézményt a családok. Pedig egy egészséges gyereket is megviselne, ha 40-50 kilométert kellene reggel autózni, hogy nyolcra iskolába menjen, és délután meg újból ugyanennyit utazzon haza. A szállítás sokszor nemhogy vidéken, de még Budapest kerületei között is probléma.

 

– Mennyiben lehet állami segítséget igénybe venni a szállításhoz?
– A legrövidebb tömegközlekedési útvonalra kilométerenként 21 forintot térítenek meg. Ám a család jó eséllyel nem az állomáson lakik, oda is el kell jutni valahogy, ahogy az iskola sem pont az állomáson van. Kiszámoltuk, hogy ha csak 15-20 kilométer különbség van a legrövidebb tömegközlekedési útvonal és a család otthona, illetve az iskola között, akkor az már tanévente 600-800 ezer forintjába kerül a szülőknek. Van, ahol működik szállítószolgálat, de nem minden önkormányzat engedheti ezt meg magának. Egy kutatásban azt találtuk, hogy az általunk elért tanulók mindössze harmada talált olyan megközelíthető iskolát, ahová naponta bejárhatott a 2014/15-ös tanévben. Egy frissebb, a 2015/16-os tanévre vonatkozó vizsgálat szerint a helyzet javult: már 44-46 százalék ment naponta iskolába. Ugyanakkor az is kiderült, hogy esetükben jelentősen megnőtt a szülők részvétele a szállításban: 34 százalékról 46-ra. Magyarul az kap esélyt, akinek a szülei vagy azt vállalják, hogy minden egyes nap behordják, vagy azt, hogy az iskola közelébe költöznek.

– Ezt viszont a szegényebb családok nyilván nem engedhetik meg maguknak.
– Még ha többdiplomás is mindkét szülő, akkor is villámgyorsan a létminimum alá tud csúszni a család. Az elején úgy vannak vele: az anya otthon marad a kicsivel, elhordja minden létező fejlesztésre, az apa pedig egyedüli pénzkeresőként próbál meg helytállni. Mire 3 éves lesz a gyerek, nemcsak azt veszik észre, hogy üres a pénztárcájuk, de általában akkor jönnek rá arra is, hogy óvoda sem lesz, aki fogadja a kicsit. Az anya újabb három évet kénytelen otthon lenni, és sokszor ezután az is kiderül: iskola sem lesz, vagyis a gyerek 6 éves kora után sem mehet vissza dolgozni, pedig addigra már anyagilag teljesen kimerült a család. Egy súlyosan-halmozottan sérült gyermek napi 24 órás szolgálatot igényel, ez kőkemény munka a szülőknek. Így a következő nagy célkitűzésünk az lesz, hogy ne csak a fejlesztő iskola legyen kötelező ezeknek a gyerekeknek, hanem az óvoda is. Ez nemcsak a közösségi nevelés miatt lenne fontos, hanem azért is, hogy a szülő megtanulja elengedni a gyereket, illetve újra munkába állhasson.

– Az elengedés mennyire működik a gyakorlatban? Hiszen egy fogyatékos gyermek folyamatos ápolása miatt az átlagnál szorosabb anya-gyerek kapcsolat alakulhat ki.
– Hat-nyolc szorosan összezárva töltött év után nem könnyű megérteni egy szülőnek, hogy más is meg tudja etetni a gyerekét. Ám aki ráveszi magát arra, hogy iskolába adja, egy idő után azon kapja magát, hogy ő is élvezi ezt. Hallottam olyan szülőről, aki az első tanévben minden egyes nap ott volt az osztályban. Idő kellett, amíg megszokta a helyzetet, és el tudott szakadni. Később viszont már az sem okozott neki problémát, hogy egy ötnapos bentlakásos táborba elengedje a gyereket.

– Mik azok a legfontosabb készségek, amelyek kifejlesztésében segíthet az iskola?
– Az önkiszolgálás, önellátás megtanítása. Ebbe beletartozik az önálló evés-ivás, öltözködés, testi higiénia és a helyváltoztatás elsajátítása. Ha ezeket nem tanítjuk meg, a gyerek élete végéig minden egyes mozzanathoz egy másik személyre szorul. Ám ha közösen találunk egy megfelelő eszközt, például egy szívószálas poharat ráteszünk a kerekesszékére, akkor nem lesz szüksége minden kortynál a segítőre, csak akkor, ha kifogy az ital. Ez azért nem mindegy. Ám előfordulhat, hogy a szociális ellátás szabályai miatt van olyan készség, amely elsajátításának nem örül a szülő. Például az önkormányzatok által biztosított ápolási díjat megreformálták, így vannak, akik alacsonyabb (nettó 42 500 forint), míg mások magasabb (nettó 50 200 forint) összegre jogosultak a súlyosan és halmozottan sérült hozzátartozóik gondozása után. A két kategória között vízválasztó, hogy a gondozott személy szobatiszta-e. Ezért megesik, hogy a szülő a szakemberekre szól, nehogy szobatisztaságra szoktassák a gyereket. Ilyenkor a kollégáknak kell megkérdezni a szülőt, hogy ha a gyerek felnő úgy, hogy semmire sem képes, akkor mégis mit gondol, mi lesz vele, ha egyszer nem ő, hanem egy idegen fogja ellátni? Hiszen olyan helyzetek alakulhatnak ki, mint Gödön.

– Ha már említette, mit gondol a gödi Topházban történtekről?
– Göd nincs egyedül. Sokfélék a bentlakásos intézmények, van, ahol pályáztak, és tudtak bútort cserélni, már nincsenek rácsos ágyak, és jó állapotban vannak a hálószobák. Ám a források nagyon szűkösek, így ezt nem mindenhol sikerült megvalósítani.

– Felmerült az is, hogy volt, akit ki is kötöztek.
– Megértem a gondozók kétségbeesését. Rábíznak egy gondozóra 30 embert, akik közül ha csak kettő is elkezd agresszívan viselkedni, nem nő négy keze, hogy lefogja őket, és megakadályozza, hogy verjék magukat vagy mást. Ugyanakkor szakmailag senki lekötözését sem tartom elfogadhatónak. Ehelyett az első lépés az agresszív megnyilvánulás megelőzése lenne, hiszen abból, hogy valaki értelmi fogyatékos vagy autista, még nem következik, hogy önagresszív lesz. Utóbbi inkább arra vezethető vissza, hogy bár az emberi lét sajátossága az értelmes tevékenység, a fogyatékossággal élők sokszor nagyon ingerszegény környezetben élnek. Emellett ugyancsak okozhat agressziót a kommunikáció nehézsége, a személyes tér hiánya vagy a frusztráció.

– A rendszer problémáinak egy részét a hatalmas gyógypedagógus-hiány okozza. A kormány szerint már látni, hogy az elmúlt években többen kerültek be egyetemre, hamarosan nő a szakemberek száma. Osztozik az optimizmusban?
– Tényleg van egy minisztériumi szándék, hogy többen kerüljenek be a képzésekbe. Az is igaz, hogy az idén minden képzőhelyen engedélyezték, hogy több hallgatót vegyenek fel a korábbiaknál. Viszont ne felejtsük el, hogy a gyógypedagógiai képzés négyéves, vagyis időbe telik, amíg elvégzik. Egyelőre az érezteti a hatását, hogy 2012 és 2014 között országosan nagyon alacsony volt a képzésekre felvehetők keretszáma, holott mindig sokszoros a túljelentkezés. Emellett a helyzetet nehezíti, hogy a Ratkó-korszak lányai közül tömegesen érik el a nyugdíjkorhatárt. Sőt, még az is növeli a képzési igényt, hogy sok olyan pedagógus végzettségű szakember dolgozik a szakmában, aki bár már most gyógypedagógiai státust tölt be, valójában még el kellene hogy végezze a képzést. Így átmenetileg szükség lenne a működő képzőhelyeken a gyógypedagógia szakra felvehetők létszámának a mostaninál komolyabb emelésére.

– Mennyire érvényesül a külföld elszívó hatása?
– Nagyon kelendő „árucikk” a magyar gyógypedagógus Kanadától Máltán át Svájcig, de nem tömeges az elvándorlás. Sőt, az sem igaz, hogy a gyógypedagógusok közül sokan pályaelhagyók lennének. Egy kutatásból az derült ki: a szomatopedagógusként (ez a mozgáskorlátozott személy személyiségfejlesztésére irányuló, komplex speciális pedagógiai tevékenység) végzettek 88,7 százaléka maradt idehaza a pályán, és csak 5 százalékuk van külföldön. Tény az is, hogy a szakmában maradó szomatopedagógusok kétharmada a fővárosban dolgozik, vagyis vidéken súlyosabb a gyógypedagógus-hiány. Utóbbit jól példázza, hogy tudok olyan vidéki gyógypedagógiai intézményről, ahol tavaly szeptember óta folyamatosan keresnek embert tíz üres álláshelyre is, de senki, egyetlen pedagógus sem adott be pályázatot egyik státusra se.

– A szakemberhiányra – és a szakma kérésére – hivatkozva nemrégiben engedélyezték, hogy az enyhe értelmi fogyatékosokat bizonyos tantárgyakból ne csak gyógypedagógusok taníthassák. Jó döntés volt?
– Nem egészen igaz, hogy ezt a szakma kérte. Aki nem gyógypedagógus végzettségű, de 15-20 éve az érintett gyerekek mellett dolgozik, tényleg érthet hozzájuk, ez rendben is lehet. Ám ezt törvényi szinten rögzíteni nagyon veszélyes, mert lavinát indíthat el. Vagyis újabb csoportoknál, például a látássérülteknél és autistáknál is mondhatjuk, hogy mindegy, ki foglalkozik velük. Pedig a velük foglalkozó szakembereknek önmagában még az sem elég, hogy valamilyen gyógypedagógusi végzettségük van, mert a célcsoporthoz kell hogy legyenek képezve. Hiszen egy siket gyereket másképp kell megközelíteni módszertani szempontból, mint egy vakot. Például a háromezer súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerek sem tekinthető nagy tömegnek, de annál nagyobb kihívást jelentenek a szakemberek számára, hiszen mindegyikük egy külön élet.

forrás: https://mno.hu/belfold/kepezhetetlen-gyerek-nincs-csak-kepzetlen-tanar-2410150

Önkéntesek segítik a mozgássérülteket a fesztiválon

 Mozduljunk ki! Egyesület szervezésében idén is önkéntesek segítik a mozgássérült, köztük a kerekesszékes fiatalokat a Sziget fesztiválon, hangzott el az M1 aktuális csatorna műsorában.

Egy évvel ezelőtt jött létre a Mozduljunk ki! Egyesület azzal a céllal, hogy önkéntes alapon segítőket biztosítsanak kikapcsolódásra vágyó mozgássérült fiataloknak ingyen. A tavalyi Sziget fesztiválon is jelen voltak és akciójuk nagyon sikeres volt, hangzott el a műsorban. 

Csángó Dániel, a Mozduljunk ki! Egyesület elnöke elmondta: mintegy 250 ezer mozgássérült él Magyarországon, és szervezetük főként a fiatal felnőtteket szeretné megszólítani, azokat, akik elzárva élnek és nincs lehetőségük arra, hogy programokat szervezzenek maguknak. Bár egyre népszerűbb az egyesület, nehéz az érintetteket elérni, mert nincs erre megfelelő fórum.

„Azzal, hogy kimozdulunk, reméljük, hogy egyben létrehozunk egy ilyen fórumot is”, fogalmazott.

Az idén már kétszer annyi mozgássérült fiatal jelezte, hogy szívesen igénybe venné a segítséget a fesztiválon, mint az előző évben. Mint az egyesület honlapján olvasható, a mozgássérültek többsége csak segítséggel tud kikapcsolódni, fesztiválozni. Fontosnak érzik azonban, hogy ezt az élményt ne mindig szülők, rokonok segítségére hagyatkozva éljék át, hanem új ismeretségeket, barátságokat kötve minél önállóbban, de folyamatos felügyelettel.

Az egyesület a https://www.mozduljunkki.hu oldalon és a Facebookon is elérhető.

Az önkéntesek jelentkezését a hello@mozduljunkki.hu címen várják.

forrás: http://medicalonline.hu/kitekinto/cikk/onkentesek_segitik_a_mozgasserulteket_a_fesztivalon

Kétszázöt millió a szociális intézményekre

Kétszázöt millió forint támogatást nyert el a város a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program által a szociális alapellátások minőségének javítására.

A beruházás megvalósulásával három épületet újítanak fel és egy személyszállító kisbuszt vásárolnak.  Megújul az Útkeresés Segítő Szolgálat székhelye és funkcionálisan is átalakítják. Az infrastruktúra fejlesztése lehetővé teszi, hogy a bővülő ügyfélforgalomnak és a megnövekedett szakemberlétszámnak a megfelelő alapterület biztosított legyen az új feladatok ellátásához, és hozzájáruljon az ellátások hatékonyságának növekedéséhez. A Jószolgálati Otthon Közalapítvány mindennapi munkájának segítése érdekében egy kisbuszt vásárolnak a támogató szolgálat ellátásához, a fogyatékkal élő, sokszor kerekesszékes ellátottak szállítására.

Az Egyesített Szociális Intézmény és Árpád házi Szent Erzsébet Idősek Otthonai esetében két telephelyen végeznek korszerűsítést. Bölcskei Anna Mária, az intézmény vezetője elmondta, a felújítási munkálatok a Batsányi és a Magyar úti intézményt érintik. Előbbiben várhatóan szeptemberben kezdődhetnek meg a munkálatok, majd ezután következik az óvárosi épület.

-A Batsányi úti I. számú gondozási központban a teljes konyha rekonstrukció megtörténik, ebbe a saválló bútoroktól kezdve, az ipari mosogatógépen keresztül a vadonatúj konyhabútorokig minden beletartozik. Elkezdik a teljes vizesblokk átalakítását is, a fürdők és mosdók komplett cseréjét és akadálymentesítését, amelyet szinte az alapoktól fognak újjáépíteni a szakemberek. Ez idő alatt a szakfeladatok átköltöznek az óvárosi intézménybe, amely szintén meg újul. Akkor pedig az fog átkötözni a Batsányiba. A Magyar úti nappali ellátóban teljesen új struktúrát alakítanak ki. Más rendszerben alakítják ki a konyhát és a vizesblokkot, természetesen mindenhol akadálymentesítve, a legmodernebb gépekkel, konyhatechnikai berendezésekkel és bútorokkal felszerelve. A felújítás során a szakemberek igyekeznek visszaadni annak régies, falusias fényét, jellegét és kinézetét, hogy még jobban illeszkedjen a pentelei miliőbe- mondta Bölcskei Anna.

forrás:  https://dunaujvaros.com/hirek/201707/ketszazot_millio_a_szocialis_intezmenyekre

Szolnoki darts játékosnak szurkolhatunk a szeptemberi világversenyen

Miklós József a Winmau World Mastersen egyedüli kerekesszékes magyar dartsversenyzőként képviselheti Magyarországot.

Miklós Józsefnek újabb álma vált valóra!

A Szolnoki Baglyok DC kerekesszékes versenyzője tavasszal vehetett részt először nemzetközi versenyen (Brugge-ben), s az ott mutatott produkciójával mély benyomást tett a Nemzetközi G Darts Szövetség (fogyatékkal élők) alelnökére, Thierry Johny Gellinckre, aki betartotta szavát, és szabadkártyát szerzett neki a szeptemberi, Bridlingtonban megrendezendő Winmau World Mastersre.

József a közösségi oldalán tette közzé az örömhírt:

„most már hivatalosan is bejelenthetem, hogy megkaptam a szabadkártyát a

Winmau World Mastersre, a legrangosabb világversenyre, ahol egyedüli kerekesszékes magyar dartsversenyzőként képviselhetem Magyarországot!”

forrás: https://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/sport-jasz-nagykun-szolnok/szolnoki-darts-jatekosnak-szurkolhatunk-szeptemberi-vilagversenyen-782795/

Hogyan számítják újra az öregségi nyugdíjat?

A kérdésem az öregségi nyugdíj újraszámolásának módszeréhez kapcsolódik. 2005.11.15-tól 2011.12.31-ig III.csoportos rokkantnyugdíjas voltam, jelenleg rokkant ellátásban részesülök. A felülvizsgálat alkalmával nem csökkent az ellátásom és véglegesítettek is. Szolgálati időm 2005-ben 33 év 90 nap volt, ehhez újabb szolgálati időt nem szereztem, mivel megbízásos jogviszonyban dolgoztam és jövedelmem nem érte el a minimálbér 30%-át. 64,5 éves koromban 2021 évben mehetek el öregségi nyugdíjba. Kérhetem-e a nyugdíj újraszámítását? A számításnál figyelem veszik a valorizációs szorzók változását /emelkedését/ és nyugdíj és egyéb ellátásokra vonatkozó éves %-os emelkedést, vagy a 2005-ben érvénybelévőket veszik figyelembe.

 

A nyugdíjkorhatára betöltésekor Ön az általános szabályok szerint adhatja be a nyugdíjigényét, az öregségi nyugdíját a 2021-ben hatályos szabályok szerint számolják majd ki.
(A rokkantsági ellátás változatlan összegben, öregségi nyugdíjként történő folyósítását csak az 1955 előtt született korosztályok azon tagjai kérhették, akik 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban részesültek.)
További információk az összefoglalómban.

forrás: https://www.hrportal.hu/hr/hogyan-szamitjak-ujra-az-oregsegi-nyugdijat-20170730.html

Egy édesapa elkeseredett levele: Így szivatja tovább a mozgássérülteket a főváros

Olvasónk mozgássérült, ún “roki” kártyával ellátott autóját vontatta el a Fővárosi Állatkert elől a Közterület-felügyelet a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyről. Olvasónk édesapa, a kártyára pedig a 22 hónapos gyermeke miatt lett jogosult. A sztori tanulságos, sajnos ilyenek a magyar közállapotok. Az írást változtatás nélkül közöljük:

 

“Sajnos naiv ember vagyok, újra és újra hiszek abban a mesében, hogy azok a szervek, amelyek azért kerültek létrehozásra, hogy értünk dolgozzanak tényleg értünk dolgoznak és nem ellenünk.

Sajnos időről-időre a realitás képen töröl. Úgy tűnik, hogy a tegnapi képen törlés 75 ezer forintunkba fog kerülni. Aki a rövid verziót akarja olvasni annak elég annyit tudni, hogy a Budapesti Állatkert elől a mozgássérült parkolóból elvitték az autónkat a tisztelt Közterületesek (hivatalos nevükön: Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatóság), mert bár ott volt a “roki” kártya a szélvédő mögött, de nem látszott a lejárat dátuma. Lehet, hogy így ez jogszerű volt, de rendkívül méltánytalan… Eddig 25 ezernél tartunk (20.000 elszállítás + 1.200 tárolási díj + 4.500 taxi az autóért), kinéz még 50.000 bírság a szabálytalan parkolás miatt. Mindez azért mert az üveg mögött elcsúszott a kártya és bár látszott a sorszáma – ami alapján szerintem kikereshető valamilyen adatbázisból a lejárat – vitték a kocsit…

Aki a hosszabb verzióra kíváncsi: Kicsi fiunk sajnos 1500 gramm alatti koraszülött volt, ezért kaptunk egy „roki” kártyát, amit a gyermek hároméves koráig használhatunk (most lesz 22 hónapos). A kártya eddig rengeteget segített, mert bár a pici szerencsére szépen cseperedik és tulajdonképpen bőven behozta a koraszülöttségéből fakadó lemaradást, azért fokozottabb orvosi követést igényel, valamint a visszamaradt szemproblémája miatt azért kell vele menni rendesen dokihoz.

A doki látogatásokkor a könnyebb (és díjmentes) parkolást jelentős segítségnek tekintjük. Fontos kiemelni, hogy nem sajnáltatni akarom magunkat, mert mi a „szerencsés” végén vagyunk a „roki” kártyásoknak, és bő egy év múlva – amikor megszűnik a jogosultságunk – már várhatóan valóban nem is lesz rá szükségünk.

Ami miatt írok az a méltánytalan eljárás, amit ma tapasztaltunk. Ráadásul a végére szerintem majd lejön mindenkinek, hogy nem egyedi esetről, hanem sajnos jelenségről van szó… Most vasárnap (július 30.) elmentünk a picivel a Fővárosi Állatkertbe. Amikor a Városligetben – úgy fél tizenegy körül – kerestük a parkolót. Teljes meglepetésünkre az Állatkert előtti két mozgássérült hely üres volt. Feleségemmel meg is jegyeztük, hogy milyen szerencsénk van, beállhatunk az egyik helyre. Többször voltunk már az Állatkertben a picivel, mert nagyon szereti az állatokat, a fókák és az elefántok a kedvencei. A program most is ezek megtekintésével kezdődött, majd még elbóklásztunk úgy fél háromig, amikor úgy döntöttünk, hogy ha elindulunk, akkor a Forma1 zárása előtt hazaérünk Gödöllőre és elkerüljük a várható dugót.

Amikor kiértünk a kapuhoz levert minket a víz, mert az autó eltűnt. Feleségemmel arra gondoltunk, hogy ellopták. Hívtuk a 112-őt, ahol kis ügyintézés után benyögték, hogy elszállították a kocsit, mert mozgássérült helyen álltunk. A rendőr hölgynek, akivel beszéltem mondtam, hogy nekünk kint van a kártya a szélvédő mögött. Erre annyit tudott mondani, hogy lehet, hogy van valami ideiglenes korlátozás, mert több autót vittek el onnan a mai napon… Nem igazán értettük mi történt ezért kissé feldúltan hívtam a Közterületeseket. Az ott bejelentkező kezelő eléggé flegma volt. Annyit mondott, hogy biztos, hogy volt jogalapjuk a szállításra, és benyögte a tarifát (20 szállítás + 1,2 tárolás/nap), az 50 ezres helyszínit nem említette érdekes módon.

Vettünk néhány nagy levegőt, hívtunk egy taxit, első út Feleségem szüleihez vezetett, ahol a többiek kiszálltak, hogy megvárjanak, amíg kiszabadítom a kocsit. Mi tovább mentünk a telepre XVI. kerület, Rákosi út 43-hoz, ahol már a telep bejáratából láttam, hogy ott az autó, benne ott virít a „roki” kártya. Bejutás után a portás elmondta, hogy azért hozták be az autót mert nem látszott a kártya lejárati dátuma!?!

Ekkor gurult el a gyógyszerem. Bár kicsit szégyellem magam, de itt azért mondtam néhány cifrát és elmondtam az egész szervezetet mindennek, de azt hiszem ez érhető. A váltságdíj (21.200 Ft befizetése után) viszonylag gyorsan visszakaptam az autót és mehettem utamra. Mindeközben a telephelyen bent állt a lopó-autó a három fős személyzettel. Amikor hallották, hogy miért jöttem elsunnyogtak a portásfülkéből a telep ellenkező oldalán lévő árnyékos helyre, majd amikor látták, hogy fizetek és lassan kerítésen belülre kerülök, akkor beültek a lópó-autóba és elmentek. Gondolom újabb áldozatért… A három fős lopó-autó személyzet amíg ott volt nem szóltak semmit, nyilván tudták miért vagyok kikelve magamból. Ketten kicsit talán szégyellték magukat, de az egyik csávó a napszemüveg mögött csak vigyorgott…

Következők szűrődtek le bennem az azóta eltelt fél napban: – Tudatos módszerről van szó. A rendőr hölgy említette, hogy onnan több autót is elvittek ma. Azaz vadásztak a mozgássérült kártyás autókra. Szerintem tíz ilyen autóból legalább egyben el van csúszva a kártya és nem látszik a lejárati dátum. Szerintem erre senki sem figyel oda. A Városliget jó vadászterület (Széchényi fürdő 5-6 roki hely, Állatkert 2 roki hely, kicsit arrébb a régi MÁV kórház 6-8 roki hellyel) azaz nagyon kis körzetben sok az ilyen parkoló. Minden lopó-körútra jut legalább egy áldozat… – Utasításba foglalt, vagy támogatott, esetleg eltűrt módszer kell, hogy legyen. Ha valaki a Tisztelt Hatóságnál foglalkozik ennek a „Szolgálat”-nak (hivatalos nevük Járműelszállítási Szolgálat) a működésével, akkor biztos, hogy fel kellett volna tűnnie a hasonló eseteknek. Szerintem biztos volt már néhány panasz emiatt (most lesz még egy). Ha feltűnt, akkor a szolgálat vezetői szerint ez vagy etikus eljárás, vagy tojnak az egészre, mert a törvény betűje szerint elvileg megtehetik, amit tesznek (napról-napra). – A telephelyen a mi kilenc éves Honda Civic-ünk a felső kategóriát képviselte, azaz nem láttam a klasszikusan szabálytalanul a mozgássérült helyen parkoló „nagy és drága” autókat.

Lehet, hogy a személyzet „okosan válogat”? A középosztály nem várja meg este egy péklapáttal hátba veregetni őket jutalom gyanánt? Míg a másik „rétegnél” ez benne van a pakliban? Szerény véleményem: Elvileg a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága azért van, hogy a Főváros, a Fővárosiak és az oda látogatók érdekében eljárjon betartasson szabályokat.

Sajnos úgy látom, hogy a cél valahol a végrehajtás során elveszett. Mert bár biztos többségben vannak azok a munkatársak, akik ezért dolgoznak, ezt az osztagot nem tudom ide sorolni. Le merném fogadni, hogy ilyen körülmények között elszállított 100 mozgássérült kártyás autóból 98-nál igazából (lehet, hogy jogszerű, de) totálisan indokolatlan és méltánytalan eljárás történt (mert érvényes volt a kártya).

Az, hogy miért veszett el a cél és torzult ilyen módon azt csak találgatni tudom: – Mogzóbér rendszer (érdekelt a személyzet az elszállításokban és a bírságokban) – Kvóta kényszer (pl.: legalább 3 autó műszakonként) – Könnyebb ezeket az autókat elvinni, mert könnyű beleesni a hibába (olyan ez, mint régebben az izzókészlet hiánya miatti bírság, hiába nem tudja „halandó” ember kicserélni az izzót, azért ott kell, hogy legyen az autóban)

Végül nem értem, hogy milyen emberek dolgoznak ennél a „Szolgálatnál”? Végrehajtói szinten: – Hogy néznek a tükörbe reggel? – Hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel? – A hó végi átutalás ennyire nagy, hogy képesek azokat sújtani, akik amúgy is „meg lettek áldva” valamivel? Vezetői szinten: – Hogyan lehet nyugodt lélekkel ilyen működési rendet létrehozni és üzemeltetni – Ha nem ők hozták létre, hogy nem ismerik fel? Ha felismerik miért tűrik el? Sajnos tényleg újra nagy pofont kaptam az élettől.

Mesterpéldája ez a törvény betűjével való visszaélésnek. Azok, akik elvileg arra kaptak felhatalmazást, hogy az érdekünkben és a törvény szellemében cselekedjenek pont azok ellen tesznek, akiket védeniük kellene. Most – bár úgy sejtem, hogy felesleges volt leírnom az egészet mert nem fog változni semmi, de legalább kiírtam magamból, hátha így már nem fogok ezen pörögni és el tudok aludni…

Bár az is igaz, ha megosztjátok, és néhány mozgássérült kártyás felfigyel erre az esetbe és nem esik ebbe a hibába, akkor már sikert értem el. Mellesleg jegyzem meg, hogy amikor visszakaptam az autót a vezető oldali tükör be volt hajtva a szállítás eredményeként, ami motoros tükör esetén nem túl szerencsés. Inkább nem próbáltam ki, hogy rendben működik-e. Mára ennyi elég volt a nem várt kiadásból…

forrás: http://pestibulvar.hu/2017/07/31/egy-edesapa-elkeseredett-levele-igy-szivatja-tovabb-a-mozgasserulteket-a-fovaros/

EGY OLASZ TERVEZŐ TALÁLMÁNYA FORRADALMASÍTHATJA A KEREKESSZÉKES KÖZLEKEDÉST

Az új járművel sokkal szabadabban mozoghatnak majd a mozgássérültek, hiszen egészen más a kialakítása, mint a korábbi modelleké.

Mario Vigentini olasz feltaláló 20 évet dolgozott kerekesszékes fiatalokkal. A hosszú évek tapasztalata arra inspirálta, hogy egy új típusú eszközt fejlesszen ki, amely nagyobb szabadságot ad a mozgássérülteknek. Így a Segway mintájára létrehozta a MarioWay nevű, kétkerekű járművet, amely hangvezérléssel működik és nincs is szükség hozzá a kezekhez. Magas ülésével pedig használói nem kerülnek kellemetlen helyzetbe a kávézókban vagy bárokban sem – de még egy könyvesboltban sem kell megkérni az eladót, hogy segítsen, hiszen képesek anélkül is rendelni vagy vásárolni, hogy mások segítségét kérnék ehhez.

videó:  https://youtu.be/V4NbIhA0j3A

A találmány olyannyira lenyűgözte az olasz kormány tagjait, hogy a júniusi G7-en résztvevő közlekedési minisztereknek is bemutatták a MarioWay-t, amely nagy sikert aratott a nemzetközi környezetben. Vigentini az AFP-nek azt mondta, a célja az volt, hogy a „szociális integrációhoz alkosson egy eszközt”. Korábbi tapasztalatai ugyanis azt mutatták, hogy azokat, akik fogyatékossággal élnek, gyakran gyerekként kezelik csak azért, mert a kerekesszékben alacsonyabban helyezkednek el. Ezt szerette volna kiküszöbölni az ergonomikus üléssel, melyet egy Segway szerkezetével egyesített.

Az egy töltéssel 30 kilométer megtételére alkalmas eszközt olyan érzékelőkkel látta el, amelyek felismerik a test helyzetét, használatával pedig teljesen új kapuk nyílnak meg a korábban kerekesszékkel közlekedők előtt. A MarioWay ára jelenleg 19.300 euró, ami drágának tűnhet egy átlagos kerekesszék árához képest, a tervező azonban csapatával azon dolgozik, hogy minél olcsóbbá – és ezzel egyre több ember számára elérhetővé – tegye a járművet.

 

 

 

 

 

 

 

 

                            SAJTÓFIGYELÉS

 

A Magyar médiában a mozgáskorlátozottakról közölt információk tallózása

 

„Csak akadálymentességet kérek, a többit megoldom” – bemutatjuk Hruskó Erikát

Erika húsz éve kerekesszékben él, kezét alig, lábát nem tudja használni. Minden szükségletében segítségre szorul, de ő mit sem törődik a korlátaival. Civil aktivistaként tárgyalásokon vesz részt, sorstársai érdekében folyamatosan küzd az akadálymentes közlekedésért és lakhatásért. Kétszer volt férjnél, főállásban dolgozik, és csinált már egy filmet is. Sokaknak példaképe, épeknek és fogyatékkal élőknek egyaránt.

8 óra munka

A reggeli órákban érkeztünk Erika munkahelyére, ahol foglalkozás-egészségügyi ügyintézőként dolgozik. Éppen egy kolléganőjével egyeztetnek, táblázatokról, határidőkről, fontos teendőkről. Lelkiismeretes munkájáért pár éve ki is tüntették, vezérigazgatói dicséretet kapott. Kedvesen fogad minket. A frizurája csinos és rendezett, nemrégen volt fodrásznál. Piros csipkés felsőjéhez illő gyöngysor virít a nyakán, fehér nadrágjához szintén passzoló fehér nyári szandálját nemrég csináltatta.

 

 

„Szerencsére nem alibi munkát végeztetnek velem. Az országban az összes vasúti dolgozónak az orvosi vizsgálatát szervezem, már hét éve itt dolgozom, és az épület akadálymentes. A kollégáim reggel bekapcsolják nekem a számítógépet, és fejemre teszik a fülest, utána pedig beindul a napom.  Válaszolok a hívásokra, intézem az ügyeket.”

A számítógép billentyűit a „varázspálcájával” – ami lényegében egy nagyobb méretű fa kötőtű – bámulatos ügyességgel pötyögteti. „Egy univerzális segédeszköz, és ez helyettesíti az ujjaimat” – fűzi hozzá magyarázatképpen. Megkér, hogy vegyem le a fejére erősített headsetet. „Ezen bonyolítom egész nap a beérkező telefonokat, és így a számítógéphez vagyok kötve.” Miután kiszabadítottam a kábelek fogságából, máris átgurulunk egy másik irodába beszélgetni, hogy ne zavarjuk az itt dolgozó kolléganőket. Előremegyek, támasztom az ajtókat. Erika bravúros ügyességgel centizi ki az ajtófélfákat, egyszer-kétszer azért mégis nekiütközik. „Na, ez is egy fontos dolog, látod! Így az elektromos kerekesszékkel nagyjából hetven centi széles vagyok. Nem mindegy, hogy mekkora az ajtó, minimum kilencven centinek kell lennie, hogy kényelmesen be tudjak menni. A lifteknél is fontos szempont ez nekem, nehogy beragadjak” – magyarázza. A két szoba közt haladva, útközben mindenkitől kap egy mosolyt vagy egy cinkos kacsintást. Érződik, hogy a kollégái szeretik Erikát.

Húszéves koráig járt

Kétéves volt Erika, amikor egy tüszős mandulagyulladás szövődményeként reumás gyulladást kapott. Ez egyre súlyosabb lett, sokízületi gyulladást (poliartritis) diagnosztizáltak nála.

Az általános iskola elején még ő is futott, tollasozott, mint a többi gyerek. Később minden mozgás egyre fájdalmasabb lett számára. 

Az osztálytársai, ha kellett, nyakukba vették a pici lányt, semmiből nem hagyták ki. Erika meg imádta a közösségi életet, folyton szervezett, a középpontban volt. Szülei végig integrált iskolába járatták, és köré szervezték az életüket, így testvére nem lett. A középiskolába már az apukája vitte kocsival, a buszozás egyre fájdalmasabb lett számára. Az nem volt kérdés, hogy tovább akart tanulni. Az orvosira készült, gyógyítani szeretett volna. Az alkalmassági vizsgán azonban nem ment át. Azt mondták neki, hogy nem fog tudni boncolni a kezével, így eltanácsolták. Később hasonló okok miatt a gyógypedagógiáról is lebeszélték. Húszéves volt, amikor feladta a kerekesszékkel szembeni ellenállását, és örökre beleült. Most 44 éves. Az ízületei végleg elcsontosodtak. A kézfeje például ökölbe szorulva rögzült, mintha csak egy tollat fogna. Ugyanígy a térdei, a bokái, a könyöke sem hajlott többé.

Szerelem, válás, újabb szerelem

A csontosodással a fájdalmak megszűntek, így már másra is lett energiája, például a szerelemre. „Tivadar egészséges, járó fiú volt. Ott volt beteghordó, ahová én sokat jártam rehabilitációra és kezelésekre. Nyolc évvel volt idősebb, és egymásba szerettünk, később a férjem lett”– mondja mosolyogva. Az önállóság iránti vágy végig ott volt Erikában, bár szüleit imádta, mégis le akart válni róluk. Így szülővárosából, Szolnokról férjével egy másik városba mentek albérletbe. Majd pedig egy mozgássérülteknek fenntartott lakóotthonba költöztek, ahol szintén külön lakrészük volt. „Tudom, hogy a szüleim talán egy kicsit bele is haltak az elköltözésembe, de soha, semmiben nem korlátoztak.”Ebben az időszakban kezdett el Erika érdemben foglalkozni a mozgássérültek világával, megismerte más sérültek problémáit, programokat szervezett sorstársainak.

 

Sajnos gyerekük nem lehetett Tivadarral egészségi okok miatt. A párkapcsolat végül megromlott, így el is váltak.

Aztán újra rátalált a boldogság Erikára a piliscsabai lakóotthonban. Péter volt a második nagy szerelem, aki gyengénlátó, és masszőrként dolgozott ott. Hamarosan össze is házasodtak.

Nemsorára jött egy újabb kihívás egy jó állásajánlat formájában Budapestről, a Varga Stúdiótól. Ide megváltozott munkaképességűeket kerestek. Mr. Bean mesefiguráját számítógéppel kellett kifesteni. Ezért a munkáért végül felköltöztek a férjével a fővárosba. Itt éltek együtt szerelemben hat évig. „Ez a kapcsolat sem állta ki az idő próbáját, sajnos tőle is elváltam, itt megismertem egy másik fiút”  – vallja be őszintén Erika.

„Nekem, ha nem működik valami, akkor én nem maradok benne, és nem érdekel, ki mit szól hozzá.”

„A Varga Stúdióban együtt dolgoztam a legjobb barátnőmmel, Krisztivel. Vele mai napig is szuper jó kapcsolatban vagyunk. 16 éves korunkban mi voltunk az első csípőprotézises műtöttek, ő is reumás, de ő járó. A három gyerekének a keresztanyja lettem, nagyon szeretem a gyerekeket, és ők is engem. Mivel nem lehet saját gyerekem, így mégis lett három, akinek az életében részt vehetek, és szeretjük egymást. Így a gyerekélmény nekem is megadatott.”

Film a kezekről

Erika minden úgy akart csinálni, mint bárki más, aki ép. A működő kezek és lábak hiánya számára nem jelenthetett akadályt, ha ő egyszer kitalált valamit, azt megvalósította. A szembejövő lehetőségeknek pedig soha nem mondott nemet. Így jelentkezett egy hátrányos helyzetűeknek szervezett uniós OKJ-s videó-műsorkészítő tanfolyamra is, itt ösztöndíjat is kapott. Kamerakezelést, világítást, vágást tanult. Vizsgafilmje egy motoros fiúról szólt, mert mint mondja, ő is imádja a motorokat. A következő filmjét az Ability Park ihlette. Erika dolgozott is itt. A lényege az volt, hogy sérült emberek játékos formában érzékenyítették az odalátogatókat, bemutatva a saját életüket. Az ép gyerekek és felnőttek kerekesszékbe ülhettek, bekötött szemmel egy vak animátorra bízhatták magukat, és a jelnyelvbe is beletanulhattak.

„A kézzel annyi mindent tudunk csinálni, amibe bele se gondolunk. A siketek kézzel kommunikálnak. A vakok azzal olvasnak, nekik az a szemük. A botosok a segítségével járnak, a kerekesszékesek is a kezükkel jutnak előre. Mindig is elbűvölt, hogy mennyi mindenre tudják használni a kezüket a sérültek, innen volt a filmem ötlete is.”

A film címe stílusosan Kezek volt. Erika a dokumentumfilmjével egy főiskolára is járt érzékenyítő foglalkozásokat tartani.

„Mivel maximalista vagyok, ezért mindig vannak célkitűzéseim, és a diploma iránti vágyamat nem adtam fel. A filmkészítés hatására eldöntöttem, hogy kommunikációt fogok tanulni.” A lakhelyéhez közeli Zsigmond Király Főiskolára az alacsony padlós busszal könnyen el tudott jutni, így ide felvételizett, majd el is végezte az intézményi kommunikátor képzést. De ezzel még eddig nem sikerült elhelyezkednie. Most épp a második diplomáját csinálja. Másoddiplomás képzésen andragógiát tanul, később időseknek szeretne segíteni.

Az élete kész logisztika

A beszélgetésünk közben egyszer csak benyit az irodába egy nő. Mint megtudom, ő a személyi segítő, és egy szeretetszolgálattól naponta kétszer jön, hogy Erikát elvigye a mosdóba. Az ebédet is előkészíti neki.

„A kabátomat se tudom felvenni, az ágyból se tudok kikelni, és vécézni se tudok segítség nélkül. Mivel egyedül semmit nem tudok csinálni, ezért mindent komoly szinten előre meg kell szerveznem.”

Amikor épp nem párkapcsolatban él, akkor segítőket szerez magának. A hivatalos segítőszolgálattól munkaidőben tud csak segítséget kérni, persze ezért térítési díjat kell fizetni. Otthonra pedig lakótársat keres, akitől albérleti díjat nem, csak némi segítséget kér. Reggel munkába indítást, este lakásba beengedést. „Volt már rá példa, hogy a Magyar Rádióhoz fordultam segítségért. Egy riport készült velem, és annyian jelentkeztek segíteni, hogy igazi »castingot« kellett tartanom a jelentkezőkből” – meséli mosolyogva.„Az okoseszközök is a jó barátaim. Az érintőképernyős telefon és az internet nélkül nem is tudom, hogy tudtam eddig élni. Például van egy szuper útvonaltervező alkalmazás fogyatékkal élőknek, a Route4U. Ezzel konkrétan meg tudom nézni, hogy ahová megyek, ott hol lesz-e zebra vagy lekerekített járdavég. Ezek az infók nekünk kincset érnek.” 

Tapasztalati szakértő

„Szó szerint a bőrömön érzem, hogy milyen problémákkal küzdünk mi, sérültek nap mint nap. Eléggé nyüzsgő típus vagyok ahhoz, hogy ha igazságtalanságot látok, ne hagyjam szó nélkül.”

Éppen ezért csatlakozott Erika az „Önállóan lakni – közösségben élni” kutatócsapathoz is. Ők azt vizsgálják, hogy mire van szüksége egy mozgáskorlátozott embernek az önálló élethez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tömegközlekedésben az akadálymentesség terén vannak a legnagyobb problémák. Például a közelmúltban a mopeddel (elektromos kerekesszék, amit Erika is használ) közlekedők nem tudtak felszállni a járművekre. A „Tömegközlekedő kerekasztal” rendezvényen, ahol Erika volt a moderátor, egy nyilvános beszélgetésben ültették egy asztalhoz az érintetteket a BKK és a MEOSZ (Mozgáskorlátozottak Országos Egyesület) képviselőivel, hogy megoldást találjanak a problémákra.

„De ugyanígy látom, hogy a kismamák is hasonlóktól szenvednek, mint mi. Ők se tudnak könnyen lejutni például a metróba, és a lépcsőkön cipelik a több tíz kilós babakocsikat. Az ilyen és hasonló ügyek mellett is szívesen kiállok.

Fontosnak tartom, hogy ne csak otthon meg a számítógép előtt dühöngjek, hanem tényleg tegyek is valamit, mert mi, sérültek is ugyanúgy akarunk tanulni, dolgozni. Szeretnénk szerelmet és gyereket is mi is. Semmi mást nem kérünk a társadalomtól, csak esélyegyenlőséget. A többit pedig majd mi magunk megoldjuk!”

Strasbourg ítélt és üzent

Alapvető emberi jogot sért a magyar kormány, amikor megvonja vagy drasztikusan lecsökkenti a sérült, beteg emberek pénzbeli ellátásait – ezt mondja ki az Európai Emberi Jogi Bíróság újabb elmarasztaló ítélete.

Újabb magyar rokkantnyugdíjas nyert pert a magyar állam ellen az Európai Emberi Jogi Bíróságon. A strasbourgi testület honlapján július 18-i dátummal megjelent első fokú ítélet szerint az Orbán-kormánynak 12 ezer eurós kártérítést kell fizetnie egy 57 éves budapesti asszonynak, aki 2006 novembere után hat évig több mint 90 ezer forintos rokkantnyugdíjat kapott, de a 2012-es jogszabályváltozás után ellátását megfelezték, később pedig az is előfordult, hogy nem segítette az állam egy fillérrel sem. Tavaly decemberben jogerősen marasztalta el az Európa Tanács bírói testülete Magyarországot, amikor egy baktalórántházai asszonynak 28 ezer eurós kártérítést ítélt meg, mert a törvénymódosítás miatt elvesztette nyugdíjjogosultságát és így a megélhetését. A strasbourgi testület mindkét esetben kimondta, hogy a magyar hatóságok megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményének magántulajdont védő passzusát, amikor megszüntették, illetve csökkentették a rokkantnyugdíjak folyósítását, holott érdemben nem változott a felperesek egészségi állapota, amióta rokkanttá nyilvánították őket.

A most első fokon nyertes Lengyel Andrásné ügyvédje a Népszavának elmondta, még nem kapott értesítés, hogy a magyar kormány a lehetséges 90 napon belül fellebbez-e az ítélet ellen, de szerinte érdemes lenne megfontolnia, hogy a nemzetközi bíróság előtt lévő további hasonló ügyekben ne várja be a döntést, hanem kártérítést fizet azoknak, akik a 2012-es jogszabályváltozás miatt elveszítették ellátásuk egészét vagy annak egy részét. Az ügyvéd, Kadlót Erzsébet a Népszavának kiemelte az ítéletből, hogy az a rokkantak állapotának megítélésekor használt pontrendszer felülvizsgálatát sugallja, azt pedig egyértelműen kimondja: a szolidaritást, mint a társadalombiztosítási ellátások alapelvét nem hagyhatja figyelmen kívül egyetlen állam sem. Szabadon dönthetnek a kormányok a szociális ellátórendszerről, de figyelembe kell venniük az arányosság elvét, vagyis nem hagyhatnak senkit a mindennapi megélhetését biztosító bevétel nélkül. A felvetésre, hogy a magyar Alaptörvény a szociális gondoskodásról szólva csak azt mondja ki, az állam törekszik a szociális biztonság megteremtésére, az egyetemi oktatóként is dolgozó ügyvéd kijelentette: a magyar jogszabály egyértelműen rosszabb, mint az uniós Egyezmény. A döntésnek Kadlót Erzsébet szerint üzenet értéke van, a magyar jogrendszer súlyos kritikája, amit a kormánynak illene figyelembe venni. A nemzetközi bírói testületben a kilenc éves megbízatását februárban megkezdett volt alkotmánybírósági elnök, Paczolay Péter is benne volt, de – ahogy az ügyvédnő hangsúlyozta – ebben a pozícióban neki is függetlennek kell lennie, ezért születhetett meg a magyar kormány egyhangú elmarasztalása.

A rokkantellátással, a megalázó orvosi felülvizsgálatokkal kapcsolatban szünet nélkül érkeznek szerkesztőségünkbe is a panaszok, ezek alapján a bizottságok ritkán mondják azt, hogy valakinek romlott az állapota, sokkal többször hallani, hogy azokat is munkára alkalmasnak látják, akik mozdulni nem tudnak. Barát István például már annyira elkeseredett az orvosok hozzáállása miatt, hogy Strasbourgig akarja tolni kerekesszékben élő, gyakorlatilag mozgásképtelen fiát, akit egyre romló állapota ellenére önálló életre alkalmasnak és rehabilitálhatónak minősítenek a felülvizsgáló orvosok, bár arra is volt példa, hogy csak a papírjait nézték, a fiatalemberre nem is voltak kíváncsiak. Más szakemberek ugyan többször is leírták a valóságot, hogy a születés közben elszenvedett agykárosodás miatt a most 23 éves, több mint százkilós fiú súlyosan fogyatékos, csak a jobb kezét tudja használni, azt is nehezen, mindkét szülője segítségére szüksége van, ha WC-re kell mennie, a hivatal mégis szakképzésre akarta küldeni. A felkínált lehetőségek közt szerepelt a pincérkedés vagy a szobafestés és mázolás. A család ennél a pontnál veszítette el végleg a türelmét. Azt szeretnék, ha a fiú rokkantsági járadékot kaphatna, édesanyja pedig emelt ápolási díjra lenne jogosult, hiszen el sem tud mozdulni a fia mellől.

Nem sokkal jobb a helyzete egy másik – szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő családnak. Itt az anya születése óta mozgáskorlátozott, 57 éves férje tíz éve agyi infarktust kapott, majd új billentyűt kellett beépíteni a szívébe és leszázalékolták, a megalázó felülvizsgálati cirkuszok miatt aztán pszichiátriára került, rossz a mozgása és asztmája is van. Mindezek ellenére május óta mégsem kap egy fillért sem, mert az orvosi bizottság szerint egyre jobban van.

A nyugdíjbiztosító adatai szerint 2017. március végén rokkant és rehabilitációs ellátást kapott Magyarországon 350 673 személy, baleseti járadékot pedig 7 164 fő. A 25 éves koruk elérése előtt munkaképtelennek nyilvánítottak rokkantsági járadékát pedig 32 782 beteg és fogyatékossággal élőnek utalták.

Népi mesterek vására Váradon

Július 21–23. között a Körösvidéki Múzeum több intézménnyel közösen huszonnegyedik alkalommal rendezi meg a Népi mesterek vásárát a Rhédey-parkban (Nicolae Bălcescu).

A vásáron az ország számos földrajzi és etnográfiai területéről (Máramaros, Bánság, Erdély, Bukovina, Moldova, Dobrudzsa stb.) közel 130 népi mester fog részt venni, de az elmúlt évekhez hűen Magyarországról, Szerbiából és Camerunból is fognak érkezni résztvevők. A vásáron különböző népi mesterségek termékei várják az oda látogatókat: kerámia, vasból, fából és gyékényből készült alkotások, textíliák, népviseletek, mézeskalács, kürtős kalács, afrikai maszkok. A mesterek mellett a vásáron saját készítésű tárgyaikat kínálják eladásra a váradi Down Egyesület, a Wilhelmina fogyatékos személyekkel foglalkozó központ, a Bihar Megyei Mozgásszervi Fogyatékkal Élők Egyesülete és a váradi Alsterdorf Egyesület is.

A vásár hivatalos megnyitója július 21-én, pénteken 19:00 órától lesz. A program: pénteken, július 21-én 11:00 – 20:00, szombaton: 9:00 – 20:00, vasárnap 9:00 – 19:00.

Megváltozott munkaképességűként ha dolgozom, megvonják az aktív korúak ellátását?

Érdeklődni szeretnék,hogy 2016 óta megváltozott munkaképességű vagyok,viszont ez után ellátást nem kapok.A kérdésem az lenne,hogy aktív korúak ellátásában viszont részesülök .Dolgozhatok e mellette 4 órában vagy akkor megvonják a támogatást.

Megszűnik az aktív korúak ellátására való jogosultság, ha az ellátott keresőtevékenységet folytat - a keresőtevékenység 91. napjától.

Megváltozott munkaképességű munkavállalóként kötelezhetnek egybefüggő szabadságra?

Megváltozott munkaképességű munkavállalóként dolgozom napi 6 órában.​A hatályos törvények értelmében minden munkavállalónak kötelező kivennie minden évben 10 nap egybefüggő szabadságot (a munkáltatónak biztosítania kell, hogy a munkavállaló 14 egybefüggő naptári napon mentesüljön a munkavégzés alól)​. Számomra kedvezőbb lenne, ha ez rám (mint napi 6 órás, megváltozott munkaképességű munkavállaló) nem vonatkozna kötelező jelleggel. Kérdésem az lenne, hogy ​napi 6 órás, megváltozott munkaképességű munkavállaló​ esetében vannak-e olyan egyéb szabályok amelyek az MT-től eltérően rendelkeznek esetünkben.

Az MT. az alábbi szabályozásokat rögzíti a megváltozott munkaképességű munkavállalókra vonatkozólag: 
Személyi kedvezmény:

- Bizonyos betegségtípusok után a magánszemély adózót adókedvezmény illeti meg. A kedvezményt az Szja tv. szerint súlyos fogyatékos magánszemélynek minősülő személy érvényesítheti az összevont adóalap adójából

- Súlyos fogyatékos személynek azt a magánszemélyt kell tekinteni, aki az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről szóló, 335/2009. (XII. 29.) kormányrendeletben említett betegségben szenved, továbbá, aki rokkantsági járadékban vagy fogyatékossági támogatásban részesül

- A kedvezmény mértéke a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeg, jelenleg 6383 Ft

- A munkáltató adóelőlegként is megfizetheti, de a magánszemélynek van lehetősége arra is, hogy az éves adóbevallásakor egy összegben érvényesítse a kedvezményt

Pótszabadság:

- 5 nap pótszabadság jár azoknak, akiknek 50% feletti az egészségkárosodása, illetve azoknak is, akik fogyatékossági támogatásra vagy vakok személyi járadékára jogosultak

- Az 5 nap pótszabadság érvényesítéséhez a munkavállalónak a munkahelyén le kell adnia egy kérelmet, ehhez pedig csatolnia kell érvényes szakvéleményét, mely igazolja, hogy egészségkárosodása mértéke jogosulttá teszi őt a kérelemre

Védettség felmondás esetén:

- A megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztató munkáltatóra felmondási korlát vonatkozik

- Munkáltató egészségi okokra hivatkozva csak abban az esetben szüntetheti meg a munkaviszonyt, ha a megváltozott munkaképességű személy eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább, a munkáltató pedig nem tud olyan munkakört felajánlani, ami az egészségi állapotának megfelel, és amelyben tovább lehet őt foglalkoztatni, illetve akkor is, ha a munkáltató felajánl ilyen munkakört, de azt a munkavállaló alapos ok nélkül nem fogadja el

Mindezen túlmenően érvényesül munkajogban az ésszerű alkalmazkodás követelménye is, így a munkáltató a megváltozott munkaképességet mindenképpen figyelembe kell, hogy vegye. Ennek a mikéntjét azonban nem határozza meg a törvény.

MÁR AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN IS „FORTÉLYOS FÉLELEM IGAZGAT”?

 

A napokban levelet kaptunk egy elkeseredett édesapától, akinek 23 éves fia születése óta beteg. A Fidesz-kormány által hozott törvénynek „köszönhetően”, megszüntették a rokkantjáradékát. A kormány köztudottan sok eszközt használt és használ a járadékokon való spórolás érdekében. Nem ő az egyetlen, aki így járt. Nagyon sok, a járadékra jogosult ember került lehetetlen helyzetbe. Dolgozni képtelen, járadékot nem kap. Miből éljen? Hallottunk olyan esetről is, hogy az egyik lábát elveszített beteget rendszeresen berendelik felülvizsgálatra. Csak nem azt ellenőrzik, kinőtt-e a lába?

A Little kórral, agyi bénulással született 23 éves, nem csupán járni képtelen fiamat – akinek mindenhez, és a helyváltoztatáshoz is – segítségre van szüksége, az Országos Egészségügyi Orvosi Bizottság egyes szakorvosai éppen, hogy csak vízen járónak nem titulálták Más, nevük elhallgatását kérő orvosok szerint folyamatosan és szándékosan alulminősítik az állapotát.

Például a betegség kezdetének időpontját folyamatosan egy közeli, valótlan időponttal jelölik – eddig minden határozatukban 2017 valamelyik hónapjára –, nem pedig születési évére.

A fiam állapotromlására hivatkozva, a kért szakvizsgálatát a beküldött leleteket és az általunk jelzett jelenlegi állapotát figyelmen kívül hagyva, a sokkal korábbi (már akkor is valótlan tartalmú) „irat alapján vizsgálva”, döntöttek az állapotáról („a szociális szükségleteinek kielégítése – a természetes támaszok segítségével és a szociális ellátórendszer igénybevételével megoldható.”)

Csak jelzem, nem tudtuk meg, mire gondoltak. Azt viszont igen, hogy a rokkantjáradék szándékos kizárásával pont az ellátórendszer az, amelyik megnehezíti a beteg állapotát, ugyanis az ellátás nélkül hagyott beteg mindennapi ellátása is veszélyben van. Sokszor csak mások segítségével – nélkülözés mellett is – kevesebb kezelésre tudjuk eljuttatni.

A fiam állapotát egyes ambuláns orvosok úgy is jelölik, hogy „rövid távon segédeszköz nélkül jár, hosszabb távon aktív kerekesszékkel és triciklivel közlekedik a beteg, Vagy még durvább jelölés:  „karjaival egyensúlyozva, járókerettel néhány lépést megtesz a beteg.”

Sőt, a beteg papíron már annyira tudott menni, hogy a 12 kilométerre lévő „iskolába is bottal járt.”Persze ugyanazon a papíron azt is jelölik, hogy „nagyfokú végleges járásnehezítettsége van, egyéb járássegítő eszközzel hosszabb távú helyváltoztatásra képtelen,”  illetve, „a mindennapi életvitelében kifejezetten segítséget igényel.” Más: „a beteg gyermekkora óta kerekesszékre szorul.”

Itt elmondom, hogy a fiam segítség nélkül felállni, vagy más helyre átülni nem tud, járni képtelen, illetve – a sérült, folyamatosan gyengülő bal keze miatt – a tolókocsit is képtelen kezelni.Csupán a jobb kezét használja – azt is csak evésre.

Természetesen volt olyan orvos is, aki nem félt leírni a valóságot. Részletesen jelölte a beteg jelenlegi valós állapotát, majd a véleményét a többi eredménnyel együtt elküldtük a következő szakorvosi vizsgálathoz. A leletek arról szóltak, hogy a beteg mozgásszervi károsodása miatt, az illemhely használathoz, tisztálkodáshoz, öltözködéshez, lakáson belüli és mindenféle helyváltoztatásához más személy segítségét igényli. Sem takarítani, sem főzni, közlekedni, mosni, a ügyeit intézni nem képes.

Mondanom sem kell, hogy sem a vizsgálata, sem a beküldött dokumentumok figyelembe vétele nem történt meg, ugyanis I. fokú határozatukban változatlanul 60 százalékos rokkantságot állapítottak meg, azaz az előző évekhez képest, minden változatlan maradt.

A beteg születésekor olyan fokú, súlyos, gyógyíthatatlan betegséget szerzett, ami miatt az ápolásin lévő hozzátartozónak már sok évvel korábban kiemelt ápolási díjat állapítottak meg. Majd 2014-ben, egy lakcímváltozáskor, megszüntették. Ezt követően, már csak az alacsonyabb összegű ápolási díjra lett jogosult, annak ellenére, hogy a fiam állapota a növekvő súlya és egyéb problémák miatt, azóta is csak romlik.

Persze, csak én feltételezem – na meg a nevüket elhallgató és az ügyhöz nem köthető orvosok –, hogy nagy valószínűséggel, azért csökkentették az ápolási fokozatát, mert a csökkentett ápolás díj már nem indokolja a beteg rokkantsági járadékra való jogosultságát.

Ami a legdurvább: a születésekor az agyi bénulásából és a kétoldalú bénulása miatt keletkezett és az azzal járó, azóta napvilágra került további egészségkárosodásai, azok bizonyító erejű, több mint 20 diagnózis megléte mellett is, folyamatosan csak a megszokott kettőt-hármat jelölik meg a szakorvosi vizsgálati eredményekben. Így nem érhető el a jelenleg szükséges 70 százalék, amelynek kódjait is gyakran keverik a már korábban diagnosztizált más állapotokkal.

(A nevüket elhallgató orvosok elmondása alapján, az eddig látott, meglévő diagnózisok fele is elegendő lenne a rokkantjáradéki jogosultság megállapításához.)

A kiemelt ápolási díj II. fokozatára beadott kérelmünkben tájékoztattuk a bizottság szakorvosát, hogy kedvezőtlen „másodfokú” elbírálás esetén – azaz a beteg nem valós tartalmú állapotának jelölése, valamint a születését követő időszakban folyamatosan szerzett betegségek és az elmúlt hónapokban kiállított bizonyító erejű orvosi leletek szándékos figyelmen kívül hagyása miatt, továbbá, a „hasamra csapok és azt írok alá, amit akarok”, hazug, vizsgálat nélküli valótlan tartalmak jelölése, azok sok éve tartó folyamatos másolása, a beteg valós egészségkárosodását, állapotát papíron meghazudtoló, másként feltüntetése miatt –, minden általam értesített sajtó és média jelenlétében, a bírósághoz fordulunk, ahol már nem csak a beteg korábbi éveinek sérelmére elkövetett tettek miatti felelősségre vonást, kártalanítást, de független igazságügyi orvosszakértő kirendelését is kezdeményezni fogjuk.

(Megjegyzem, hogy jelenlegi nyílt levelem írása előtt a II. fokú kiemelt ápolási díjat elutasító szakorvosi bizottsági határozatot elküldtem a Munkaügyi Bíróságnak.)

Továbbá, amennyiben ezek után, ha még szükség lesz rá, értesítem az ombudsmant és minden olyan illetékes szervet, amely érdemben foglalkozni tud az üggyel. Ha mindez nem elég, kerekesszékbe ültetem a halmozottan sérült gyermekemet, akit szintén a média jelenlétében, (akikkel már felvettem a kapcsolatot,) a nagy nyilvánosság előtt, az igazságosabb elbírálás érdekében, a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáig fogom tolni. Az út megtételére már így is több, hasonlóképpen elutasított beteg hozzátartozói, követők jelentkeztek. Hadd lássa mindenki, milyen hazug irományokkal lehetetlenítik el a rokkantakat, és fosztják meg az ellátástól.

Természetesen az öt oldalas, korábban beküldött, részletes fellebbezést is megosztom a nyilvánossággal.

Az általam jelzett hivatkozásokat szükség esetén orvosi dokumentumokkal bizonyítani tudom.

Tisztelettel:

egy súlyosan fogyatékos beteg édesapja

*

Szerkesztőségünk az édesapa levelét és az igencsak nagy mennyiségű leletet (amelyek másolatát megkaptuk a panaszostól) átadta egy igen tekintélyes klinikai főorvosnak, aki röviden összefoglalta a véleményét. Mint megjegyezte, a leletek fele is bőségesen alátámasztja a panasz valósságát. Hozzátette: a rokkantjáradékról és a kiemelt ápolási díjról döntő bizottság tagjai erőteljesen meg kívántak felelni az állami elvárásnak, és ezért – tekintet nélkül a beteg állapotát igazoló leletekre – elutasították a kérelmet.

A felháborító döntést – mint mondta – valóban nem lehet annyiban hagyni. Szerinte is az egyetlen járható út a bírósághoz visz. Ám előbb ajánlatos ismertetni a helyzetet a betegjogi biztossal, akinek támogató véleményét csatolni kell a bírósági beadványhoz.

 

Meglepő ötlet: vakvezető pónik segíthetik a látássérülteket

 

A pónik is taníthatók, ráadásul jól kijönnek a kicsikkel és az idősekkel is.

 

Egy Rafi nevű férfi Izraelből utazott Belgiumba nyaralni, és ott találkozott először pónikkal. A férfi rájött, hogy ezek az állatok is taníthatók, sőt arra is képesek lennének, hogy segítsék a látássérülteket - írja a Metro.

Rafi szerint ugyanis a pónik jól kijönnek a kisgyerekekkel és az idősekkel is, így nem okoz nekik gondot, hogy megtanuljanak velük együtt élni. Ráadásul az is a pónik mellett szól, hogy négyszer tovább élnek, mint egy kutya és a szőrükre is kevésbé allergiásak az emberek.

Döbbenet:tökéletesen működnek az átültetett kezek

Önállóan öltözködik, ír és eszik az a nyolcéves amerikai kisfiú, akin kettős kéztranszplantációt hajtottak végre az Egyesült Államokban.

Egy ideig védekezett a szervezet az új végtagok ellen

Zion Harvey 18 hónappal műtétje után több cselekvésre képes, mint korábban csonkjaival - írták az operációt végrehajtó orvosok a The Lancet Child & Adolescent Health című szaklapban.

Ez volt az első olyan sikeres kézátültetés, amely nem rokon gyerekek között zajlott.

Az operáció után a fiúnak és agyának is hozzá kellett szoknia a kezek használatához.

Teste az első egy évben többször is védekezni próbált az új végtagok ellen.

"Az agy kommunikál a kezekkel. Azt üzeni nekik, hogy mozduljanak meg és azok megmozdulnak. Ez már azért is figyelemre méltó, mert élete első hat évében agyának ez a területe nem volt aktív" - mondta el Scott Levin, a philadelphiai gyerekkórház sebészcsapatának vezetője.

Baktériumfertőzés miatt veszítette el a kezeit

Zion kétéves korában egy baktérium okozta vérmérgezést kapott, amely miatt veséje felmondta a szolgálatot, elveszítette kezeit, alkarjai és lábai egyes részeit. Négyéves volt, amikor anyja nekiadományozta egyik veséjét.

Később egy donorlistán keresztül kezeket is kapott, az adományozó kiléte nem ismert.

A nehéz operációra és hosszantartó következményeire másfél éven át készítették fel Ziont orvosok, gyerekpszichológusok és szociális munkások.

Úttörő jellegű beavatkozásnak számít a sikeres műtét

Orvosi szempontból elsősorban az apró idegek és véredények összekötése jelentett nagy kihívást a csaknem tizenegy órán át tartó műtét során. A különleges műtétnek köszönhetően Zion új kezei együtt növekednek a kisfiúval.

A szaklapban közölt tanulmány szerint korábban többször hajtottak végre egypetéjű ikrek között végtagátültetést. Rokonságban nem álló gyerekek között azonban még nem végeztek ilyen beavatkozást sikeresen. A legutóbbi ilyen próbálkozás egy fiatal halálát okozta.

 

 

 

 

 

 

EMMI Tájékoztató itt...

Három napos kirándulást szervezünk idegenvezetővel Prágába

2017.szeptember 15-től- szeptember 17-ig.

 

A kirándulás rövid programja: Indulás    szeptember 15-én reggel 5.30-kor a buszmegállóból.  Hazaérkezés szeptember 17-én az esti órákban.  

Első nap: Városnézés Jihlaván, ezt követően a szálláshely elfoglalása. Az esti órákban az Óváros megtekintése (Lőportoronytól a Károly hídig)

Második nap: Délelőtt: a Károly híd, a Mala-Strana (Kisoldal,) a Vár, a Szent Vitus Székesegyház látogatása.

Délután: az Újváros és a Vencel tér nevezetességeivel történő ismerkedés.

Harmadik nap: hazaindulás: útközben a Kutna Horán a Csontkápolna. és a Szent Borbála Székesegyház megtekintése. A belépő jegy ára kb. 75 cseh korona.

A szálláshely szállodában történik 2 ágyas szobákban, amelynek ára előzetes becslés alapján 25 euró/fő/éjszaka, svédasztalos reggelivel együtt. A díj függ attól, hogy Prága belvárosában, vagy a külső városrészen sikerül szállást foglalnunk.A szállodának a szálláshelyek biztosítása érdekében 50 %-os előleget kell átutalni, így a jelentkezés időpontjában előlegként ezt euróban kell kifizetni.

A kirándulás költsége: 50 euró/fő (szállás), 16.000.-Ft útiköltség, 75 cseh korona (fakultatív belépő)

Jelentkezni az előleg befizetésével 2017. 07.15-ig lehet az egyesületi irodában, ügyfélszolgálati időben (minden csütörtök 9 órától -13 óráig), illetve az alábbi telefonszámokon, email címen:, Juhászné Jutka 20/9309403 juhaszn@enternet.hu, Rókáné Julika: 20/9309404

 

                                                                                              Juhászné Kovács Judit elnök

2017.06.14-én EGERBE szervezünk egy napos kirándulást. Indulás: reggel 7 órakor a központi buszmegállóból

A kirándulás önköltséges, ami 3.100.- Ft/ fő. Ez az utazási költséget és a strand belépő árát is tartalmazza. Jelentkezési határidő: 2017.06.08-ig a részvételi díj befizetésével.

2017. 07.13-án Bogácsra megyünk strandolni. Részvételi költség 3.400.-Ft/fő Jelentkezési határidő: 2017.07.07 -ig. a részvételi díj befizetésével. Indulás: reggel 7 órakor a központi buszmegállóból.

2017.08.14-én Bükkszékre szervezünk kirándulást. Részvételi díj 3.000.-Ft/fő. Jelentkezési határidő: 2017.08.04-ig a részvételi díj befizetésével. Indulás reggel 7 órakor a központi buszmegállóból.

Tervezés alatt van egy 3 napos  Prágai   utazás szeptember 15-től  17-ig.

A kirándulásokra jelentkezni lehet az egyesületi irodában, ügyfélszolgálati időben (minden csütörtök 9 órától -13 óráig ), illetve az alábbi telefonszámokon, illetve email címen: Rókáné Julika: 20/9309404, Juhászné Jutka 20/9309403, juhaszn@enternet.hu

 

                                                                                              Juhászné Kovács Judit elnök

Az önálló élet európai napján, melyet május 5-én ünneplünk kontinens szerte, ki kell mondanunk: Magyarországon ma, tíz évvel a fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálása után, a mozgássérült emberek számára még mindig elérhetetlen álom az önálló, önrendelkező élet.

Az önrendelkező élet alapvető eleme, hogy a mozgássérült emberek szabadon eldönthessék: hol, kivel és hogyan akarnak élni, önálló életükhöz pedig milyen segítséget szeretnének igénybe venni. Ezzel szorosan összefügg az épített környezet, a közlekedés akadálymentessége, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, mint az egészségügy, az oktatás, a speciális támogató szolgáltatások. De nincs önálló élet megfelelő támogató technológiák nélkül sem, amelyek köre jóval szélesebb, mint a Magyarországon ma ismert gyógyászati segédeszközöké.

Hazánk tíz éve ratifikálta a fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amellyel vállalta, hogy számos intézkedést tesz az önrendelkező élet feltételeinek biztosítása érdekében. Mindezt az egyezményt átható emberi jogi szemléletben, amely azt mondja: a fogyatékossággal élő emberekre nem pusztán a különböző támogatások címzettjeiként kell tekinteni, hanem úgy, mint jogalanyokra, akik számára egyenlő hozzáférést és egyenlő választási lehetőségeket kell biztosítani.

Az érintettek napi tapasztalatai azt mutatják, hogy e vállalások teljesítésében Magyarország jelentősen le van maradva. Sem a megfelelő lakhatási lehetőségek, sem a támogató szolgáltatások, sem a fizikai környezethez, közszolgáltatásokhoz való hozzáférés nem biztosított ahhoz, hogy egy mozgássérült ugyanúgy élhessen, mint bárki más. Megválaszthassa, hogy otthonban vagy albérletben élne, egyedül vagy segítséggel, hogy melyik busszal szeretne utazni, melyik iskolába szeretne járni, melyik színházba menjen, hogy egyáltalán el tudjon menni orvoshoz. Minderről a MEOSZ egy érintettekből álló munkacsoport bevonásával egy tanulmányt is készít, amelyet a közeljövőben nyilvánosságra hoz.

Az önálló élet európai napjának üzenete mindenkihez szól: mi mindannyian egyenlő tagjai vagyunk a magyar társadalomnak, attól függetlenül, hogy valaki fogyatékossággal él-e vagy sem. A világ így, velünk együtt sokszínű.

Budapest, 2017. május 5.

Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége