Aktuális

Újabb két ezüst és egy bronz! A pénteki nap se telt el magyar sikerek nélkül.
A lányok fantasztikus küzdelemben bizonyították, hogy csapatban is legalább olyan jók, mint egyéniben, a két Tamás pedíg fáradhatatlan volt több napi versengés után is.

Ezüstérmet nyert pénteken a Krajnyák Zsuzsa, Juhász Veronika, Dani Gyöngyi összeállítású kerekesszékes női párbajtőrcsapat a londoni paralimpián. Kína a döntőben 45-38-ra győzte le a magyarokat.

Tóth Tamás ezüst-, Sors Tamás pedig bronzérmet szerzett pénteken 100 méteres gyorsúszásban a londoni paralimpián.


Tóth Tamásnak már két ezüstje van, Sors egy arany, egy ezüst és egy bronzérmet szerzett. A 20 éves úszók a magyar küldöttség 12., illetve 13. érmét szerezték a brit fővárosban.

A női kerekesszékes párbajtőr csapatverseny érmeit Áder János köztársasági elnök adta át.

A 33 fős magyar küldöttség már 14 éremnél (két arany, hat ezüst, hat bronz) tart a brit fővárosban, így tovább javította eredményét a 2008-as pekingi - egy aranyból és öt bronzból álló - terméshez képest. 
 

2012 szeptember 8.

Sok hülyeségre költöttek már el hatalmas összegeket. Bizonyára lehet spórolni a parasportolókon is, ugyanakkor tényleg rajtuk spóroljunk?

A neten megjelent írás szerint ez is lehetséges

„Barátaim! Kezemben egy hivatalos levél, amelyet az egyik sportklub vezetője juttatott el hozzám (kilétét kérésére nem fedem fel). A levélben többek között ez áll:

ťTájékoztatunk a paralimpiai jutalmazással kapcsolatban, hogy az eltérő mértékű lesz az olimpiai jutalomtól.Ť
Valamint: ťcélként fogalmazódott meg, hogy a paralimpiai jutalom az olimpiai jutalom 50 százaléka legyenŤ.
Lentebb pedig: ť... a jutalmazás mértéke később kerül kihirdetésre, ahogy az olimpia esetében is történt.Ť

A sportklub vezetője azért juttatta el hozzám a levelet, mert látta korábbi civil akcióimat, illetve azt, hogy milyen szinten foglalkozom a parasporttal, a fogyatékossággal élőkkel.

Barátaim, előre jelzem, hogy MINDEN TŐLEM MEGTEHETŐT meg is teszek azért, hogy a londoni paralimpián sikereket elérő büszkeségeink ne kapjanak kevesebbet ép társaiknál.

Magyarország évtizedes adósságban van fogyatékkal élő honfitársainkkal szemben. Sokadszorra csúszik az akadálymentesítés dátuma, épek-egészségesek szabadon foglalhatják el rokkant polgártársaink parkolóhelyeit, nem működnek rendesen az esélyegyenlőséget biztosító szabályozások, sokszor érezhetik rászoruló embertársaink, hogy nem kezelik őket egyenértékűként!

Harminchárom nagyszerű magyar sportoló kiharcolta a londoni paralimpián való indulás jogát! Már két aranyérmünk is van, kicsi csapatunk felülteljesít. Sikereikről nincs élő tévéközvetítés, kevesebb a fény rajtuk, pedig ha valakik, ŐK IGAZÁN MEGDOLGOZTAK, MEGKÜZDÖTTEK A SIKERÉRT!

Tudom, hogy kevés a pénz ebben az országban. De sok hülyeségre költöttek már el hatalmas összegeket. Bizonyára lehet spórolni a parasportolókon is, ugyanakkor tényleg rajtuk spóroljunk?

Amekkora hátrányból jönnek ezek a nagyszerű emberek, amekkorát olykor a többségi társadalom okoz nekik...nem kaphatnak kevesebbet!!! Nem illene, nem lenne szép, nem jó az üzenete!

Ne tetézzük adósságunkat!!!

Az I. Szlovák - Magyar horgász-vadász fesztivál, a XXI. Nógrád Megyei Vadásznap, és a Nógrád Megyei Polgárőrnap várja a látogatókat a Palóc Ligetben, Balassagyarmaton 2012. szeptember 7-9-e között.

A MEOSZ beadvánnyal fordult az ombudsmannhoz a fogyatékossággal élő embereket hátrányosan érintő jogszabályi változtatásokkal kapcsolatban. Megérkezett Dr. Szabó Máté Alapvető Jogok Biztosa válasza és az általa elkészített Alkotmánybírósági beadvány. A Biztos úr kiáll jogaink mellett, reméljük, az Alkotmánybíróság is.

A levél és a beadvány szövege itt olvasható.

Változás történt a megváltozott munkaképességű dolgozók utáni szociális hozzájárulási adó szabályozásában. 2012. július 1-jétől a megváltozott munkaképességű személyek bizonyos köre mentesül a szociális hozzájárulási adó meghatározott mértékű megfizetése alól.

Az új rendelkezések szerint az egyéni vállalkozót a saját maga után fizetendő adóból, a közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a korlátolt felelősségű társaságot, a közös vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a szabadalmi ügyvivői irodát, a szabadalmi ügyvivői társaságot, az ügyvédi irodát, a közjegyzői irodát, a végrehajtói irodát, az egyéni céget a tagjára tekintettel terhelő adóból legfeljebb a minimálbér kétszeresének huszonhét százalékáig adókedvezmény illeti meg.

A kedvezmény azon egyéni vállalkozók és tagok után érvényesíthető, akik 2011. december 31. napján I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra voltak jogosultak és jelenleg rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesülnek.

A kedvezmény érvényesíthető továbbá akkor is, ha a vállalkozó rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű. 
 

2012 július 26.
 
Hírhatár-NAV

Korózs Lajos országgyűlési képviselő, a legutóbbi MSZP kormány szociális államtitkára vezércikkünkre reagált. Mindig örömmel közöljük a velünk vitatkozók véleményét és örömmel kommentáljuk is azokat, mert meggyőződésünk, hogy egyedül a párbeszéd viheti előre közös dolgainkat. Először tehát következzék Korózs úr levele, majd az erre született válasz.

Kedves Mihály!

Mint mindig, most is figyelmesen olvastam cikkét a MEOSZ honlapján. Néhány dologra szeretném felhívni a figyelmét. És persze, ha úgy gondolja kérem adja is közre véleményemet.

Igyekeztem pontokba szedni a jobb értelmezés és áttekinthetőség szempontjából. Teszem ezt, azért, mert véleményem szerint - nyilván nem szándékosan - elfelejtett néhány dolgot megemlíteni.

1. A jelenlegi "felülvizsgálatnak" semmi köze. Az MSZP kormány által 2008-ban bevezetett (az említett célokat lefedő, s a nemzetközi egyezményeknek is megfelelő) rendszer felrúgásának nem volt ésszerű alapja. A meglévő struktúrát lehetett volna finomítani, hozzáigazítani a realitásokhoz stb. nem pedig kreálni egy bonyolult, táppénzszerű ellátórendszert, mert hogy most az van! Az a rendszer a szigorított felülvizsgálatok mellett a rehabilitáció időszakára nyugdíjnak minősülő járadékot adott, akit pedig nem lehetett orvosilag és foglalkozási szempontból rehabilitálni, rokkant nyugdíjat biztosított. Most pedig ez megszűnt. Ma Magyarországon nincs rokkant nyugdíj és baleseti rokkantsági nyugdíj!!! És ez kardinális különbség. Egy új minősítési rendszert tuszakolnak bele egy régebbi szabályrendszerbe és közben megfosztják az embereket a viszonylagos anyagi biztonságuktól!!!
2. A kezdeti eredmények/csökkenő igényszám, megalapozott elbírálás/ biztatóak voltak, az érintettek együttműködése is jó volt, mert volt jövedelembiztonság!!! Most évközben jön létre egy új apparátus (minek?) 2012. július 1-től vette át a megállapítási feladatokat a szintén kormányhivatalba tartozó nyugdíjigazgatóságoktól. Közel 200 000 folyamatban levő ügyet, fel sem tud dolgozni, hogy mikor lesz ezekből ellátás, a jó isten tudja?
3.Az egész rendszer a foglalkoztatási oldalra épít, amely sajnos nem megy, mert az ellátórendszerrel adekvát feltételrendszer nincs kidolgozva s ezért sem kellett volna ilyen rapid átalakítás. A cél támogatható, nevezetesen aki már nem "rokkant", mert javult az állapota ellátást változatlan összegben ne kapjon, de itt azért meg kell jegyezni, nem korrekt ha egy időközben megváltozott minősítési rendszerbe erőltetnek bele, egy korábban más alapú minősítést ( az első pontban ezt írtam)!Ezt tehát csak az új igényléseknél lehetett volna alkalmazni. A másik cél mely szerint aki tud és van munkahelye az dolgozzon, de ehhez is kell kormányzati segítség pl, képzés, átképzés, védett munkahelyek, nyílt munkaerő-piaci érdekeltség és végül kiszámítható gazdaságpolitika.
4. A rokkattságot, mint klasszikus tb kockázatot nem ismeri el, nem ad nyugdíjellátási védelmet. Az egészségkárosodottakat leminősítő új törvényi szabályozás most kezd a gyakorlatban is hatni s ezért jönnek elő a megjósolt, tragikus élethelyzetek. A korábban nyugdíjvédelem alá esők "átvezetése" az új ellátórendszerbe, radikális ellátás csökkentéssel jár./ pl. valaki már 20 éve rokkant nyugdíjas volt s 85 ezer Ft. volt a nyugdíja, "őt átállítják és a felét sem kapja az új ellátásként. Az új igénylők is nehéz, sőt kegyetlen helyzetbe kerülnek, mert pl. valaki egészségkárosodást szenved /lány nevén rokkant lesz pl.55 éves korában, eddig jól keresett, fizette a nyugdíjjárulékot, ennek ellenére, nyugdíjat nem kap csak ennél jóval alacsonyabb összegű ellátást, bármelyiket a kettő közül, bár az összegük eltér, de nem jelentősen. Miből éljen haláláig, mi lesz a befizetett nyugdíjjárulékával, hiszen az öregségi nyugdíjra esélye nulla!
5. A rehabilitációra nem javasolható személyek rokkantsági ellátásra jogosultak, amely akár élethosszig is folyósítható részükre, ám ebből nem vonnak le nyugdíjjárulékot, vagyis a kizárólag a rokkantsági ellátásból élőknek a nyugdíjkorhatár betöltésével sem jár öregségi nyugdíj. A Kormány mindent elkövet a rokkantak lejáratását illetően, miközben az eddigi felülvizsgálatok rácáfoltak ezen minősítésekre, mert visszaélés nem derült ki, ez az Országgyűlés foglalkoztatási albizottságában is elhangzott az NRSZH részéről!!! Szóval így gondolom. Ennek immáron 18 alkalommal hangot is adtam (közel 300 sajtómegjelenés).

Ugye nem hasonlítok Soltész Miklósra?

Őszinte tisztelője:

Korózs Lajos 


Tisztelt Képviselő úr!

Nagyrabecsült levelét természetesen közöljük honlapunkon, és amin nyilván nem lepődik meg, néhány dologban vitába is szállok Önnel, hogy őszintén válaszolhassak az Ön levelének végén feltett „költői kérdésre”.

A kormány által hozott intézkedésekről írt kritikájával alapvetően egyetértek, sőt még sok sok részlettel ki tudnám egészíteni, ebben köztünk nincs vita.

A 2008-ban bevezetett rendszerről viszont szomorúan kell megállapítanom, hogy a jelenlegi tévút nem jöhetett volna létre az Önök tevékenysége nélkül. Engedje meg, hogy emlékezetébe idézzek – persze leegyszerűsítve – néhány történelmi tényt.

A korábbi évtizedek hallgatólagos politikai hozzáállása úgy szólt, hogy a megrokkant embereket nem nagyon támogatjuk és nem is nagyon követelünk tőlük. Vegetáljanak csak nyugodtan a szocifogiban és legyen meg az aprócska nyugdíjuk is, csak hagyjanak minket békén. Önök ezt a konszenzust rúgták fel – helyes elképzelések nyomán – rehabilitációra ítélve az embereket. A cél jó volt, de a rehabilitáció elmaradt, annak rendszerét nem építették ki. Ebbe a helyzetbe csöppent bele a mai kormány, amelyik szociális érzéketlenség és pragmatikus önzés okán felerősítette ezt a folyamatot, még erősebb követelményt állított és még kevesebbet tett a rehabilitácó sikeréért. Önök is megspóroltak 20-25 milliárdot a rehabilitációs hozzájárulás befizetett adóforintjaiból és ők is. Önök is ködös ígéreteket tettek mindenféle úniós pénzre számítva oktatás és foglalkoztatás fejlesztésre, és ők is ezt teszik, persze tényleges lépések nélkül, miközben a szigorítások megnyomorította családok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.

Lehet persze szépelgő különbségeket tenni politikusok és kormányok közt, de a lényeg ugyanaz marad: mindketten előbb elvettek és aztán csak ígéreteket adtak, s ezzel a változás minden kínját és költségét a sérült emberekre hárították. Igaz, ezek a kínok és költségek az Önök idejében még csekélyebbek voltak, mára érték el a megnyomorítás szintjét.

Önök sem álltak szóba az érdekvédelmi szervezetekkel és a mai kormány sem teszi, a különbség csak annyi, hogy Önök látszólag működtettek konzultációs rendszereket – érdemi együttműködés nélkül – a mai kormány (durvábban de őszintébben) már nem is működeti azokat.

Soltész Miklós az Önök kormányzása alatt volt nagy barátunk, akkor Ön hárította el az együttműködést, most Ön a nagy pártfogónk és Soltész Miklós nem áll szóba velünk. Soltész élesen kritizálta parlamenti felszólalásában, hogy Önök nem utalták át a fogyatékosok szervezeteinek időben a támogatást, mert meg akarják fojtani őket. Most, hogy ő akarja tenni ugyanezt, ő nem utal, Ön pedig szóvá teszi.

Soltész Miklós egy kellemes megjelenésű, kulturált úriember, bármiről legyen is szó, felkészülten nyilatkozik. Ön egy kellemes megjelenésű, kulturált úriember, bármiről legyen is szó, felkészülten nyilatkozik.

Mindkettejüknek őszinte tisztelője is lehetnék, ha kormányaik és személyes teljesítményük a fogyatékossággal élő embereknek nemcsak kárt okozott volna, hanem boldogulásukat elő is mozdította volna. Tovább megyek, őszinte tisztelőjük lennék már akkor is, ha nyilvánvaló rossz intézkedéseikért valaha is bocsánatot kértek volna.

Én ennek nyomait nem láttam és nem látom.

Hogy hasonlít-e Ön Soltész Miklósra, azt majd az olvasóink eldöntik. Hogy kormányaik munkáját miként ítélik meg, az majd a szavazófülkékben derül ki. De bárhogy is lesz, én úgy látom, az elmúlt 10-15 évben a társadalmi együttműködés és szolidaritás olyan szintre süllyedt, amelyet évtizedek alatt hever majd ki ez az ország.

Az ebben való felelősségben Önök az én szememben teljesen egyformák. 
 

2012 július 25.
 
Dr Derera Mihály

Az idén életbe lépett jogszabályok nyomán súlyos helyzetbe kerülnek a rokkant és sérült emberek. A kormányzat rajtuk is spórol.

Nem kapnak állami bértámogatást július 1-je óta azok a cégek és vállalkozások, amelyek akkreditált szervezetként megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak. A 18-19 ezer munkavállalót érintő állami spórolás alapjaiban veszélyezteti a munkahelyek fenntartását. Ezen felül hamarosan ellehetetlenülhet mintegy húsz védett szervezeti szerződéssel rendelkező nonprofit gazdasági társaság is, amely súlyosan fogyatékos, illetve egészségkárosodott embereket foglalkoztat, de az úgynevezett költségkompenzációs támogatásban részesülőket foglalkoztatók is kénytelenek lehetnek megválni az alkalmazottaiktól, mivel a jelenleg hatályos kormányrendelet szerint, csak augusztus végéig számíthatnak állami pénzforrásra. Utóbbi forráselzárás további 20 ezer embert érint. A bértámogatást igénybe vevő cégek jellemzően néhány főt foglalkoztató kisvállalkozások, amelyeknek a puszta létéhez is nélkülözhetetlen az állam segítsége, így ezeket most a megszűnés fenyegeti. Idáig késett ráadásul idén a fogyatékosokkal foglalkozó civil szervezetek megítélt idei költségvetési támogatásának kifizetése. A jellemzően foglalkoztatásban is érintett szervezetek a jelen szabályok szerint elesnek az állami támogatásra való jogosultságtól, amennyiben köztartozást halmoznak fel - ezért többnyire nem is választhattak aközött, hogy befizetik-e a járulékokat (mert ez nem maradhatott el), vagy kifizetik a dolgozóik bérét.

Két minisztérium között őrlődik a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának ügye: a Figyelő Online információja szerint Balog Zoltán, Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője kiáll a támogatások kifizetése mellett, s az illetékes szakmai főosztály már ki is adta az engedélyt a munkaügyi központoknak, hogy év végéig hosszabbítsák meg az érintett cégekkel és szervezetekkel a támogatási szerződéseket, a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium - bár rendelkezik a pénzkerettel - blokkolja az ügyet.

"A fogyatékos emberek szisztematikus ellehetetlenítése zajlik" - összegzi az idén történteket Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) elnöke. Magyarázatképpen sorolja: tömegeket érint az ellátások összegének csökkentése illetve megszüntetése, a megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjára fordítható költségvetési források folyamatosan apadnak, miközben semmiféle garancia nincsen arra, hogy a "rehabilitálhatónak" nyilvánított személyek valaha munkahelyhez jutnak. A január elsejével életbe lépett rokkantsági törvény ugyanis megszüntette a rokkantsági nyugdíjat, illetve a rendszeres szociális járadék ellátást és egészségügyi felülvizsgálatra kötelezett a mintegy 110 ezer, enyhébb fokú károsodással élő embert. Az öregségi nyugdíjkorhatárt elért személyek nyugellátásban részesülnek. Az aktív korosztályok rokkantnyugdíj helyett, a felülvizsgálat döntésének eredményeképpen, vagy rehabilitációs, vagy rokkantsági ellátást kapnak.

Az új rendszer legnagyobb vesztesei azok, akiket a 4-5 fős, orvosokból, szociális és jogi szakemberekből álló bizottság "rehabilitálhatónak" ítél, azaz azt mondja: három évig részesülhet ellátásban, az után a nyílt munkaerőpiacon kell a megélhetését biztosítania. Az ellátás összege döbbenetesen alacsony, a minimálbér legfeljebb 50 százaléka lehet, ami arra biztosan nem elég, hogy egy sérült ember megéljen belőle, és emellett az egészségét is a munkaképességig helyreállítsa. A rokkantsági ellátásban részesülők jelentős része korábbi bevételük mintegy felét fogja megkapni.

Hónapok óta nem kapnak ellátást az egészségkárosodottak tízezrei. A meglehetősen abszurd helyzet Korózs Lajos, az MSZP szakpolitikusa szerint úgy jött létre, hogy elveszett, vagy soha nem is létezett az a szoftver, amely a felülvizsgálaton átesett rokkantak adatait, így a járulékra való jogosultságukat is tartalmazza. A szocialisták felszólították Orbán Viktort és kormányát, hogy vizsgáltassa ki a történteket, illetve azonnal fizessék ki az érintettek sok esetben május óta elmaradt járandóságát.

A MEOSZ és mintegy negyven egyéni panaszos kezdeményezésére Szabó Máté ombudsman megvizsgálta a decemberben elfogadott, a megváltozott munkaképességű emberek ellátásáról szóló, idén január 1-jén életbe lépett jogszabályt. Az alapvető jogok biztosa lényegbevágó alkotmányossági aggályok miatt július végén a törvény felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. A törvény eltörölte a rokkantnyugdíjat, s egyben ismételt felülvizsgálatra kötelezte a rokkantnyugdíjasokat, csakhogy a helyébe lépő támogatások (rehabilitációs illetve rokkantsági ellátás) összege jelentősen csökkent, miközben az ellátás mellett végezhető keresőtevékenységet kizárta. Szabó Máté szerint a törvény megsérti "a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom követelményét". Az esélyegyenlőség elvét sértik továbbá azon rendelkezések, amelyek nem teszik lehetővé az alacsony összegű ellátás folyósítását abban az időszakban, amikor az ellátásban részesülő rokkant ember keresőtevékenységet végez. Önmagának az átminősítési procedúrának az ellenőrzésére pedig átfogó vizsgálatot indított az ombudsman, mivel az egyes esetekben felmerülhet az emberi méltósághoz, a tisztességes eljáráshoz, illetve a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásság gyanúja - különösen az egyszer már munkaképtelennek nyilvánított rokkantak állapotának felülvizsgálatakor.

Derera Mihály, a MEOSZ oktatási központjának igazgatója a Figyelő online kérdésére elmondta: az új szabályok szerint, meglehetősen cinikus módon rehabilitálható kategóriába sorolható akár olyan személy is, akinek hiányzik két keze és egy lába. Hegedűs Lajos ezt úgy pontosította: megtörtént eseteket gyűjtött a szervezet, rengeteg panaszos bejelentés érkezett. Rehabilitálhatónak minősítettek többek között rákos beteget, aki öt éve él a betegséggel; végbél-kivezetéses végbélrákos; kimozgott csípőprotézises; végtaghiányos és stroke miatt fél oldalára lebénult emberek. Egy combközép-amputált például csak 36 százalékos egészségkárosodottnak számít, azaz rehabilitálható kategóriába kerül. Amennyiben a rehabilitációs ellátásban részesülő munkát vállal, úgy elveszíti a támogatásra való jogosultságát. Hegedűs megemlítette még azt is, hogy korábban a legsúlyosabb fokú rokkantakat nem fenyegette az, hogy felülvizsgálaton kell részt venniük. Egy új rendelettervezet szerint azonban 2013. január 1-től csak akkor vállalhatnak munkát, illetve akkor tarthatják meg jelenlegi munkahelyüket az állam által támogatott munkahelyeken, ha elmennek orvosi vizsgálatra, ahol azonban már az új szabályok szerint sorolják őket különböző rokkantsági kategóriákba. A MEOSZ elnöke szerint a fent említett gyakorlat miatt nagyon sokan nem merik megkockáztatni a vizsgálatot, mert esetleg rehabilitálhatónak nyilvánítják, és elveszíti az ellátását.

"A jelenlegi rokkantaknál sokkal több embert érint az új szabályozás - figyelmeztet Hegedűs Lajos. - A későbbiekben egészségkárosodást szenvedőket súlyos csapásként fogja érni, hogy az ellátásuk független a korábbi keresetüktől. Így egy parlamenti képviselő például egy közlekedési balesetben elszenvedett maradandó sérülés után arra ébredhet, hogy korábbi, milliós bevétele helyett a minimálbér felét fogja kézhez kapni." Ilyen esetben a politikusok a saját maguk kárán is megtapasztalhatják, hogy miképpen lehet 47 ezer forintból megélni ma Magyarországon.

2012 augusztus 12.
 
Sághy Erna
Figyelő Online

Ez egy elmélkedés. Vagy ha tetszik, találgatás. De úgy is mondhatjuk, gondolat-kísérlet. Gabi ihlette, aki üzenőfalunkra ezt írta:

"3. kategóriás, 57 év alatti vagyok. Ma "ünnepelem" a 20. álláskeresési elutasításomat. 4-6 órás részmunkaidős állásokat pályáztam, olyanokat, amelyek ideálisak megváltozott munkaképességűeknek, pl. portás-recepciós, adminisztrátor stb. diplomás, nyelvvizsgás vagyok, de sajnos 50 felett, de még 57 alatt és ezért be se hívnak interjúra, mindenhova max 35 évest gondolnak, tök egészséges , fiatal nőket, akik amúgy simán tudnának teljes munkaidőben egy távolabbi munkahelyen is dolgozni. Természetesen az életkori diszkrimináció nem jelenik meg a hirdetésben, csak szóban közlik, mint kifogást. A legtöbb munkahely önkormányzati vagy állami volt. Akkor miről beszélnek? Hova akarnak minket küldeni? Közmunkáéra, stadiont építeni? Hol vannak a munkahelyek? Komolyan mondom, ennél embertelenebb megoldást álmomba sem tudtam volna elképzelni, azt hittem egy keresztény-nemzeti kormány a humanizmus megtestesítője lesz. Mégis, mi folyik itt?"

Szerintem a válasz egyszerű. És rémisztő.

A foglalkoztatási támogatás szabályainak változtatásán látszik,mire megy ki a játék. Félig kimondva, félig kimondatlanul, de a kormány szándéka, hogy vagy rokkantsági ellátást kap valaki és akkor ne dolgozzék emellett, vagy rehabilitációs ellátást kap (három évig) és mellette támogatják a foglalkoztatását is (három évig), hogy aztán minden támogatás nélkül boldoguljon a munkaerőpiacon.

Még egyszerűbben: akit – bármily kis pénzzel is – de „ellátunk”, az mást már ne kapjon, aki meg kap valamit egy még kisebb ellátás mellett, attól is szabaduljunk meg három év alatt.

Ennyi. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy a megrokkant vagy fogyatékos embereket a létminimum alá szorítják, a még rehabilitálhatókat még mélyebbre nyomják, aztán ki i boldoguljon, ahogy akar.

Dr. Székely Ildikó a minap egy interjúban arra hivatkozott, hogy csak akarni kell és minden sikerülhet, s felidézte Erőss Zsolt amputált hegymászó sikeres rehabilitációját. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális hivatal főorvosa azt persze elfelejtette elmondani, hogy Zsolt rehabilitációja – fantasztikus egyéni teljesítményén túl – azért is sikerülhetett, mert műlábaira annyi pénzt áldoztak, mint amennyit 30 másik ember rehabilitációjára összesen.

Kórozs Lajos az MSZP egykori szociális államtitkára nemrégiben lemengelézte a rehabilitációs bizottságokat, a fasiszta tömeggyilkoshoz hasonlítva őket, amin persze mindenki kellően megsértődött (joggal), de ő is elfelejtette elmondani, hogy a rokkanttá nyílvánítás drákói szigorítását ők kezdték el, gondosan elfelejtve a rehabilitáció valódi fejlesztését, a nehéz helyzetbe jutott emberek megsegítéséért tett érdemi lépéseket. Sem Kórozs sem Soltész Miklós jelenlegi szociális államtitkár nem vethet egymás szemére semmit, mindketten ugyanazt tették és teszik: amit csak lehet, visszavonnak, elvesznek, de a segítő rendszerekről csak beszélnek, de létre nem hozzák azokat.

Mégsem mondom, hogy ők a hibásak.

Csak végrehajtók. Mint azok az orvosok is, akik lelkiismeret-furdalás nélkül a jogszabályokkal takarózva vesznek el harmincezer forintos ellátásokat tényleg sérült (és nem csaló emberektől, akik nem szégyellik vizsgálatnak nevezni a párperces akciót amellyel életek fölött döntenek. Súlyosan megszegik a Hippokratészi esküt. Igaz, ezt az esküt évtizedek óta nem teszik le a magyar orvosok, mert olyan elavult. Még az is benne van, hogy az orvos betege kárára semmit sem tesz.

De mégis mi a cél? Mit hajtanak végre és miért?

A cél az, hogy a lehető legkevesebb támogatást kelljen bármilyen címen kiutalni, miközben persze a bevételek beérkeznek, de másra fordítják azokat.
De senki se gondolja, hogy mindezt társadalmi támogatottság nélkül teszik. A derék középosztály tapsikol a naplopók nyúvasztásán (én melózok ő meg pénzt kap, most jól megkapja!), örvendezik a munkanélküliek kilenc hónapos támogatásának háromhavira csökkentésén (menjen el melózni a disznó, ha meg akar élni!) és éljenzi a közgyógyellátás szűkítését (ha én fizetek, ő is fizessen!).

Egy idő után persze mindenki megbetegszik, mindenki rászorul ilyen-olyan támogatásra, mindenki meglepődik, ha a befizetett járulékai után csekélyke kegyelem kenyérre ítéltetik, de erre senki sem gondol, amikor rendben mennek a dolgai.

Csak évek, évtizedek alatt lesz majd látható, milyen károkat okoz Magyarországnak ez a politika. A szolidaritás, együttérzés, segítés és könyörületesség társadalmi rendszereinek kiírtása lassan ölő méreg. Egy-egy emberre azonnal hathat, a nemzetet csak hosszú idő alatt teszi tönkre.

Igaz, ez sem zavar már akkor majd túl sok embert. Fiaink és lányaink akkorra már jórészt külföldi nyugdíj és betegbiztosítók ellátásit élvezik majd az idegenben betöltött állásaik után.

Gabi azt kérdezi, mégis mi folyik itt?

Szerintem itt egy csúnya, önző és ostoba világ kialakítása folyik, ahol a középosztály kívánatos felemelkedését a szegények kárára kívánják megvalósítani, nem kis sikerrel.

Mondjak én is egy példát?

Böhm András, a Magyar Köztársaság Aranyérmével kitüntetett mozgássérült költő hamarosan 70 éves lesz. Mivel éltében súlyos mozgáskorlátozottsága miatt sosem volt képes dolgozni, árvaellátásban részesül. A nemeslelkű állami adomány összege egyébként jövőre talán eléri a havi hatvanezer forintot is, amiből Matolcsy miniszter úr számítása szerint fényesen megélhet. András barátom a minap elújságolta, hogy közgyógy ellátási igazolványát visszavonták. Merthogy a gondoskodó állam az árvasági ellátottakat törölte a jogszabályból. Nos, költőnk ezután aszpirinjét és kerekesszékét sem kapja ingyen, ami ugyan nem nagy összeg az állam megmentését figyelembe véve, de neki nem kevés. Mégsem háborog, csak ennyit fűz hozzá az eseményhez: „Majd igyekszem, hogy eztán ne sokat betegedjek meg”.

Igyekezzetek Ti is! Egy igaz hazafi nem betegszik, nem rokkan, nem lesz munkanélküli. Egy igaz hazafi nem vágyik nyugdíjas, békés öregkorra, nem szed mindenféle drága gyógyszert és nem tart igényt szociális gondoskodásra. Egy igaz hazafi dolgosan él, sok gyereket nevel – elsősorban a külföldi munkaerő piacra – aztán ripsz-ropsz távozik az élők sorából, mielőtt a többi igaz hazafinak bárminemű problémát okozna.

2012 július 31.
 
Dr. Derera Mihály

A Mozgássérültek Aktív Egyesülete 2012. augusztus 18-án délelőtt 10 órai kezdettel rendezi meg a Mozgássérültek IV. Országos Lövészversenyét Ajkán.

A verseny helyszíne az Ajkai Technikai Tömegsport Egyesület lőtere, (8400 Ajka, SPORT U 25.

A versenyre jelentkező lövészek az alábbi kategóriákban mérhetik össze erejüket:

- Nagylőlapos légpuska (női kategória)

- Nagylőlapos légpuska (férfi kategória)

- Nagylőlapos légpuska (segítő kategória)

Jelentkezni lehet Mesterházy Zsoltnál a

zsolt.mesterhazy@gmail.com e-mail címen, vagy a

06 20 977 35 50-es telefonszámon.

Nevezési díj: 300Ft, mely tartalmazza az ebédet is.

Minden jelentkezőt, és sportlövészet iránt érdeklődőt szeretettel várunk!

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) támogatásával a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult tizenhét magánszemély. A beadvány szerint a rokkantnyugdíj eltörlésével a magyar állam megsértette az Európai Emberi Jogi Egyezményt, azon belül az érintettek tulajdonhoz való jogát, a rokkantnyugdíjasok csalónak nevezésével a jó hírnevüket, és hátrányos megkülönböztetésben részesíti őket a többi nyugdíjashoz képest. A panaszosok vagyoni és nem vagyoni kártérítés megállapítását kérik a Bíróságtól.

A kötelező társadalombiztosítási rendszerben szerzett nyugdíjjogosultságot a Bíróság gyakorlata szerint megilleti a tulajdonhoz való jog védelme, ebből a szempontból a rokkantsági nyugdíj és az általános öregségi nyugdíj között nincs különbség. A magyar állam a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló, januárban életbe lépett törvénnyel megfosztotta az érintetteket az alkotmányos garanciákkal védett rokkantsági nyugdíjuktól és helyébe egy bármikor csökkenthető, elvonható rokkantsági ellátást léptetett, amivel beavatkozott a tulajdonhoz való alapvető jogukba.



A korábban szerzett jogosultság utólagos elvétele, a visszaható hatály sérti a jogbiztonság és a jogállamiság elvét, ahogy az is, hogy előírja jogerős bírósági ítélettel végleges állapotúnak minősített beteg emberek felülvizsgálatát. A nyugdíjjogosultságukkal együtt az érintettek elveszítettek egy sor kedvezményt, vállalkozóként nem folytathatnak például kiegészítő tevékenységet.



Míg a rokkantsági nyugdíj korábban beleszámított a szolgálati időbe, a rokkantsági ellátás nem fog, így az érintettek nem tudják, milyen feltételekkel, mekkora összegű öregségi nyugdíjra számíthatnak. Sokan az állapotuk miatt egyáltalán nem tudnak dolgozni, így önhibájukon kívül további szolgálati időt sem tudnak szerezni, ez pedig súlyosan hátrányos helyzetbe hozza őket.



A MEOSZ reméli, hogy a Bíróság ki fogja mondani, hogy a törvény nincs összhangban az Egyezménnyel, és Magyarország megsértette a nemzetközi jogi kötelezettségeit. Egy ilyen, pozitív döntés a törvény átfogó felülvizsgálatát eredményezheti, ami lehetővé tenné egy méltányosabb jogi szabályozás kialakítását. A beadványozók jogi képviselője, Dr. Karsai Dániel bízik abban, hogy a Bíróság – mérlegelve a probléma társadalmi súlyát – az ügyet sürgősségi eljárás keretében fogja megtárgyalni, ami azt jelenti, hogy akár egy éven belül döntés születhet.



 

2012 június 28.
 
Gábor Imola
MEOSZ