Emberi Erőforrások Minisztériuma
Tisztelt Államtitkár úr!
Szövetségünk nevében segítségét kérem néhány olyan kérdés megoldásában, amely a súlyosan mozgássérült emberek életminőségét komoly mértékben rontja, jelentős feszültséget generál az általunk képviselt több százezer mozgássérült ember körében és a társadalmi életben való részvételüket, rehabilitációjukat akadályozza.
Az általunk javasolt, sürgős megoldásra váró kérdések többsége nem jár költségvetési kiadás növekedés igényével, illetve azok esetében, amelyek szerény költségvetési kiadás növekedést igényelnek, a módosítások társadalmi haszna a kiadásoknál lényegesen jelentősebb.
A megoldásra váró kérdések, illetve a javasolt módosítások a következők.
1) A Támogató Szolgálatok évek óta tartó visszafejlesztésének leállítása, a feladatmutatók legalább 20 %-os emelése - amely csak a 2010. évi szintre történő visszaállást jelentené.
2) A Támogató Szolgálatok átlagosan 9 éves korú speciális szállító jármű parkja megújításának támogatása. Ehhez évente legalább 200 millió forintos pályázati forrás biztosítása, amely évente mintegy 20 jármű cseréjét tenné lehetővé. A járműpark megújítása a szolgálatok saját forrásaiból lehetetlen, a járműpark folyamatosan lepusztul, a biztonságos szállítást nem teszi lehetővé, emellett az elöregedett járműpark fenntartása igen jelentős költségekkel jár a szolgálatok számára.
3) A mozgássérült személyek számára, a közlekedéssel kapcsolatos támogatások tényleges igénybevételi lehetőségének biztosítása.
a) A jelenlegi jogszabályi környezetben minden fogyatékossági támogatásra jogosult autista, siket, értelmi sérült, vak és gyangénlátó ember alanyi jogon jogosult parkolási kártyára és járműszerzési támogatásra, függetlenül attól, hogy mozgásképessége alapján több kilométeres gyaloglásra, vagy akár maratoni táv lefutására is alkalmas és közlekedőképessége alapján bármely közösségi közlekedési eszközre minden gond nélkül képes felszállni.
b) A korábbi jogszabályok alapján mozgássérültnek minősülő embereknek csupán mintegy
40 %-a kapja meg az NRSZH vizsgálata alapján a "mozgásában súlyos mértékben akadályozott" minősítést, az igen durva mértékben megszigorított jelenlegi szabályozás alapján.
Tömegével fordul elő, hogy egy alsóvégtag részleges bénulással, végtag rövidüléssel élő, könyökmankóval, bottal járóképes ember a jelenlegi vizsgálati módszerek alapján nem minősül mozgásában súlyosan akadályozott embernek.
Különösen igaz ez abban az esetben, ha a mozgássérültség oka idegrendszeri eredetű, pl. gyermekbénulás, stroke, egyéb agyi történések.
Így, a vizsgált esetek közel 60 %-ában olyan emberek, akik évtizedek óta mozgássérültek voltak és ténylegesen is, szemmel láthatóan, gyalogos mozgásukban, járművekre történő felszállási képességükben, állva utazási képességükben, gyalogosan teherszállítási képességükben jelentős mértékben korlátozottak, a jelenlegi vizsgálati metódus alapján "meggyógyultak" és minden kedvezményre való jogosultságukat elvesztették.
Méltánytalannak és igazságtalannak tartjuk, hogy a mozgássérült emberek tízezrei esnek ki a támogatások rendszeréből:
- megszűnt a korábbi évi 7.000.- Ft alapú közlekedési támogatás, amellyel az állami költségvetés évente mintegy 2 milliárd forintot takarított meg a mozgássérült embereken, miközben a korábbi támogatás helyébe nem lépett semmi.
- A súlyosan mozgássérült emberek számára adható lakás akadálymentesítési támogatás mértéke radikálisan csökkent. 2010. évben, amíg a MEOSZ végezte az igényjogosultság előzetes előkészítését, addig évente mintegy 6000 (a korábbi években 12 -15 ezer) ember részesült ilyen támogatásban. Jelenleg, amikor a hozzáférési feltételek igen jelentősen megszigorodtak, ugyanakkor az adható támogatás mértéke 1996 év óta változatlanul legfeljebb 150.000.- Ft, a támogatás ügyintézési költsége az OTP belépésével több mint 30.000.- Ft (a korábbi költség ötszöröse) a támogatásban részesültek száma mintegy 600 fő. Az állami költségvetés megtakarítása a mozgássérült embereken közel egymilliárd forint évente.
- A korábban mozgássérültnek minősülő, évtizedeken keresztül parkolási kártyával rendelkező emberek mintegy 60 %-a, a lejáró parkolási kártyája helyett nem kap új kártyát, mert az új minősítési rendszer szerint, bár állapota inkább rosszabbodott a kora előrehaladásával, mint javult, de mégsem minősül mozgássérültnek. "Természetesen" minden fogyatékossági támogatásban részesülő autista, értelmi sérült, siket és nagyothalló, vak és gyengénlátó, ritka betegséggel élő ember és családja, alanyi jogon részesül parkolási kártya ellátásban.
- A járműszerzési támogatások új rendszerében a korábban mozgássérültnek számító emberek mintegy 60 %-a nem lehet kedvezményezett, mert az új vizsgálati módszer alapján nem kapja meg a közlekedőképességében súlyosan akadályozott minősítést. Ebben a rendszerben, minden fogyatékossági támogatásban részesülő autista, siket, értelmi sérült, vak és gyengénlátó, ritka betegséggel élő ember, illetve családjuk alanyi jogon támogatásra jogosult.
- A járműszerzési támogatások új rendszerében a legsúlyosabb mozgássérültséggel élő emberek - a mechanikus, illetve elektromos kerekesszéket használók - nem juthatnak hozzá olyan új gépkocsi vásárlásához nyújtott 900.000.- Ft összegű támogatáshoz, amely számukra a közlekedésben önállóan, vagy segítséggel történő részvételüket biztosítaná. Az új gépkocsi beszerzéséhez nyújtott támogatás kizárólag a Suzuki gyár egyes típusaihoz vehető igénybe, amelyek műszaki szempontból nem alkalmasak a kerekesszékben élő emberek jelentős többsége számára. A gépkocsit önállóan vezető kerekesszékes személyek nem tudnak beszállni a támogatási rendszerben kapható egyetlen Suzuki típusba sem, mert az első ajtó nem elég széles ahhoz, hogy önállóan átülhessenek a vezetőülésbe. A Suzuki gyár jelenleg kapható típusai közül, a normál méretű mechanikus kerekesszék összecsukott állapotban csak a legdrágább típus (SxCross) csomagtartójába fér bele, elfoglalva a teljes csomagtartót, de a legsúlyosabb mozgássérültek által használt elektromos kerekesszék, még szétszedett állapotban sem fér bele a Suzuki gyár támogatással kapható egyetlen típusába sem, ehhez Combi gépkocsira lenne szükség.
Ilyen igénnyel a mozgássérült emberek mintegy 10 -15 %-a él, tehát a rendszer átalakítása és a legsúlyosabb helyzetben lévő, támogatásra leginkább rászoruló emberek igényeinek kielégítése nem tenné szükségessé a támogatási rendszer átalakítását, sőt a támogatási költségvetési források növelését sem, csupán a rendszer "finomítására" lenne szükség.
4) A legsúlyosabb mozgássérültséggel élő, a fogyatékossági támogatás magasabb fokozatára jogosult (a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 80 %-a) olyan emberek, akik:
- nem tudták megszerezni a rokkantsági ellátáshoz szükséges szolgálati időt, ezért rokkantsági ellátásban nem részesülnek, vagy
- az új minősítési rendszer szerint, egészségkárosodásuk mértéke nem éri el a korábbi jogszabály alapján elért I. vagy II. rokkantsági fokozat mértékét (70 %), vagy
- súlyos fogyatékosságukra tekintettel árvaellátásban részesülnek, ezért, e mellett nem kaphatnak rokkantsági járadékot,
a jelenlegi jogszabályi rendelkezések alapján nem jogosultak alanyi jogon közgyógyellátásra.
A közgyógyellátásra való jogosultság jelenlegi feltétele nem a fogyatékosság súlyosságának mértéke, hanem valamely, a jogszabályban rögzített ellátásban részesülés.
Ez a rendelkezés azt az igazságtalanságot eredményezi, hogy a legsúlyosabb fogyatékossággal élő - pl. elektromos kerekesszék használatára szoruló - súlyosan mozgássérült személy nem kaphatja meg alanyi jogon a közgyógyellátás keretében a számára nélkülözhetetlen kerekesszéket, vagy egyéb gyógyászati segédeszközt.
Az ilyen helyzetben lévő súlyosan mozgássérült emberek száma néhány százra, de legfeljebb ezer főre tehető, tehát az alanyi jogon történő közgyógyellátás számukra történő kiterjesztése nem járna jelentős költségvetési többlet forrással.
Amint az, a fenti probléma felvetésekből kitűnik, az utóbbi évek jogszabályi változásainak legnagyobb vesztesei a mozgássérült emberek tömegei voltak.
Természetesen nem azt fájlaljuk, hogy más fogyatékossági csoportok új, korábban számukra nem biztosított kedvezményeket kaptak, ezzel egyet tudunk érteni.
Számunkra csupán az nem fogadható el, hogy a mozgássérült emberek olyan évtizedes kedvezményeket veszítettek el, amelyek elvonásának nincs igazán indokolható szakmai oka, emellett méltánytalan és súlyos hátrányokat okoz az általunk képviselt réteg számára, ezzel, több más itt nem felsorolt intézkedéssel együtt, a társadalomtól történő leszakadásukat segíti elő.
Az általunk felvetett problémák megoldása többségében az Emberi Erőforrások Minisztériumának kompetencia körébe tartozó kérdés.
Többségében kormányrendelet, vagy miniszteri rendelet módosítással orvosolható, költségvetési többlet forrás igény nélkül. Pl.
- a közlekedőképesség súlyos akadályozottságának megállapítására vonatkozó minősítési rendszer enyhítése,
- a járműszerzési támogatáshoz való hozzájutást szabályozó rendelet módosítása.
Szerény költségvetési többlet forrást igényel a következő kérdések megoldása:
- a Támogató Szolgálatok feladatmutatóinak emelése
- a Támogató Szolgálatok járműparkjának fokozatos és folyamatos megújításához pályázati forrás biztosítása.
Ezeknek a kérdéseknek a megoldása nem igényel jogszabály módosítást.
- a közgyógyellátás alanyi jogú kiterjesztése néhány száz, sajátosan hátrányos helyzetbe került súlyosan fogyatékos személy számára, amely a szociális törvény rendelkezéseinek módosítását igényli.
Szövetségünk partnerséget, szakmai segítséget ajánl fel a Minisztérium és személy szerint Államtitkár úr és munkatársai számára.
Ugyanakkor kérjük és igényeljük, hogy a bennünket érintő döntések meghozatala előtt történjen szakmai egyeztetés, amelynek során szakmai tapasztalatainkat, tudásunkat szívesen a döntéshozók rendelkezésére bocsátjuk, segítő szándékkal.
Államtitkár úr tevékenységéhez sok sikert, kitartást, jó erőt és egészséget kívánunk.
Tisztelettel:
Dr.Hegedüs Lajos elnök
2014 szeptember 2.