Kiss Csaba kezdeményezésére 2014. október 19-én, vasárnap 15 órai kezdettel az Emberi Erőforrások Minisztériumától (1054 Budapest, Akadémia u. 3.) életre kel egy civil mozgalom: a RehabCritical Mass!
A MEOSZ a rendezvény céljaival egyetért, javasolja tagjainak, tagszervezeteinek, hogy a békés, politika mentes demonstráción, lehetőleg minél nagyobb számban vegyenek részt, mert a figyelemfelkeltés csak akkor lehet sikeres, ha ezen jelentős számú résztvevő jelenik meg.
A RehabCritical Mass! célja a társadalmi összefogás a fogyatékkal elő emberek életminőségének javítása érdekében.
Szeretnénk előmozdítani és megmutatni, hogy a magyar társadalom szolidáris és fogékony a benne élő különböző emberek problémáira, igényeire.
A RehabCritical Mass! egy alulról jövő civil kezdeményezés, amely mentes minden politikai szándéktól és szerveződéstől.
Ha egyetértenek mondanivalójával, a mozgalom céljával, jöjjenek el az eseményre, terjesszék azt, osszák meg, hogy minél többen csatlakozhassanak és részt vehessenek az eseményen.
Miért a RehabCritical Mass!?
A kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékosséggal élő emberek társadalmi kirekesztésére.
A nem fogyatékosséggal élők körében a toleranciát, az elfogadást és befogadást kívánjuk erősíteni, illetve hogy a fogyatékkal élők egészségesebb énképpel rendelkezzenek és ezáltal hatékonyabban tudják képviselni a saját érdeküket.
Az érinett szervezetek között pedig szorgalmazzuk a párbeszéd megindulását a felsorolt problémák megoldásának érdekében.
Alapelvünk az emeberi, állampolgári és kissebbségi jogok érvénysítése, azaz esélyegyenlőség megteremtése. Célunk a megkülönböztetés és kirekesztés helyett tolerancia a társadalmi befogadás és sokszínúség erősítése. A társadalmi egyenlőtlenségből adódó problémák megértése, enyhítése, megoldása a fő szempontunk.
A fogyatékossággal élők alapvető emberi joga, a társadalmi életben való részvétel súlyos korlátokba ütközik ma Magyarországon.
Hazánkban több, mint 88.000 (ebből nagyjából 25.000 fogyatékossággal élő) ember él nagylétszámú intézetekben, holott az ENSZ Egyezményben foglaltak szerint minden embernek joga van szabadon megválasztani a lakóhelyét. Üdvözlendő a totális intézetek lebontásának megindulása, azonban az önálló életvitel támogatásának érdekében szükség van a közösségi támogató szolgálatok fejlesztésére, és a fogyatékossággal élők számára finanszírozható lakhatás megteremtésére.
A második problémás terület az egyenlő esélyű hozzáférés és az akadálymentesség kérdése. Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy akadálymentessé teszi az épített környezetet és a közösségi közlekedést, valamint megvalósítja a kommunkiációs akadálymentesítést. A határidők rég lejártak, ugyanakkor az egyenlő esélyű hozzáférés a mai napig nem valósult meg.
Az egyenlő esélyű hozzáférés az oktatás terén is kötelezettség lenne: a köznevelési rendszer azonban nem képes biztosítani az inklúzív oktatást, annak személyi és tárgyi feltételei nem állnak rendelkezésre. A fogyatékossággal élő emberek iskolai végzettsége ennek következtében jóval alacsonyabb, mint a teljes népességben (hivatkozás).
Az alacsony végzettségi/képzettségi szint előrevetítit azt, hogy a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása messze elmarad az átlagostól. A foglalkoztatás a negyedik terület, ahol változást szeretnénk látni: az ésszerű alkalmazkodás munkahelyi megvalósítása révén lehetővé válna az, hogy a fogyatékossággal élő emberek nagy számban vállalhassanak munkát a nyílt munkaerőpiacon. Ezáltal nem lennének rászorulva az állam által nyújtott pénzbeli támogatásokra.
A hivatalos utakat végig járva, nem értünk el érdemi eredményeket, ráadásul közben rá kellett döbbeni, hogy bizonyos jól kitapintható érdekellentétek miatt nem is várható, hogy ebből a közeljövőben érdemi előrelépés történjen. Eközben generációk futnak ki az időből és az ellátórendszer hiányosságai miatt képességeik ellenére, kénytelenek egy sokkal rosszabb életminőséget nyújtó pályára állni.