A magyar államnak ténylegesen el kell köteleződnie a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény mellett és fel kell gyorsítania a végrehajtását, mert tíz évvel a ratifikálása után az önrendelkező élet a legtöbb mozgássérült ember számára még mindig elérhetetlen álom – fogalmazta meg a MEOSZ Önrendelkező Élet Munkacsoportja a szövetség csütörtöki tanulmánybemutatóján.
A MEOSZ célja volt megvizsgálni, hol tartunk az önrendelkező élet feltételeinek megteremtésében tíz évvel az Egyezmény elfogadása után. Az Önrendelkező életet élni – Kritikai észrevételek a mozgáskorlátozott emberek önálló életvitelének lehetőségeiről című tanulmány a MEOSZ érintettekből álló munkacsoportja tagjainak személyes, mindennapi tapasztalatain alapul, célja, hogy javaslatokkal segítse a döntéshozók, a szakma munkáját.
Az önrendelkező élet alapvető eleme, hogy a mozgássérült emberek szabadon eldönthessék: hol, kivel és hogyan akarnak élni, önálló életükhöz pedig milyen közösségi szolgáltatást, támogatást szeretnének igénybe venni. Ezzel szorosan összefügg az épített környezet, a közlekedés akadálymentessége, a közszolgáltatásokhoz – egészségügy, oktatás, speciális támogató szolgáltatások – való hozzáférés, a foglalkoztatás és a támogató technológiák kérdésköre. Hazánk az Egyezmény aláírásával vállalta, hogy minden szükséges intézkedést megtesz az önrendelkező élet feltételeinek biztosítása érdekében, mindezt az egyezményt meghatározó emberi jogi szemléletben.
Bár az elmúlt évtizedekben sok területen történt előrelépés, az érintettek személyes tapasztalatai azt mutatják, a lemaradásunk még mindig számottevő, a legtöbb mozgáskorlátozott ember számára mindennapos tapasztalat, hogy önrendelkezési jogával nem tud élni. A MEOSZ ezért – egyebek mellett – azt kéri a kormánytól, hogy fordítson kiemelt figyelmet a fizikai akadálymentesítésre, teremtse meg a közösségi alapú rehabilitáció feltételeit és biztosítsa a megfelelő lakhatási formákat. „Személyes költségvetési rendszer“ bevezetésével tegye lehetővé, hogy a fogyatékos emberek dönthessenek arról, az állam rájuk szánt támogatását milyen szolgáltatásokra fordítják, a támogató technológiákat illetően alakítsa ki az egyén valós szükségletein alapuló támogatási rendszert.
Az Egyezmény végrehajtása csak akkor lehet sikeres, ha a folyamatokba érdemben bevonják a mozgássérült embereket, a szövetség ezúton is felajánlja tudását, partnerségét – mondta Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában tartott bemutatón részt vett és felszólalt dr. Borza Beáta, a hivatal Esélyegyenlőségi és Gyermekjogi Főosztályának vezetője és Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos is.
A tanulmány itt érhető el:
Sajtómegjelenések
Budapest, 2017. szeptember 21.
Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége