SAJTÓFIGYELÉS

                            SAJTÓFIGYELÉS

 

A Magyar médiában a mozgáskorlátozottakról közölt információk tallózása

 

„Csak akadálymentességet kérek, a többit megoldom” – bemutatjuk Hruskó Erikát

Erika húsz éve kerekesszékben él, kezét alig, lábát nem tudja használni. Minden szükségletében segítségre szorul, de ő mit sem törődik a korlátaival. Civil aktivistaként tárgyalásokon vesz részt, sorstársai érdekében folyamatosan küzd az akadálymentes közlekedésért és lakhatásért. Kétszer volt férjnél, főállásban dolgozik, és csinált már egy filmet is. Sokaknak példaképe, épeknek és fogyatékkal élőknek egyaránt.

8 óra munka

A reggeli órákban érkeztünk Erika munkahelyére, ahol foglalkozás-egészségügyi ügyintézőként dolgozik. Éppen egy kolléganőjével egyeztetnek, táblázatokról, határidőkről, fontos teendőkről. Lelkiismeretes munkájáért pár éve ki is tüntették, vezérigazgatói dicséretet kapott. Kedvesen fogad minket. A frizurája csinos és rendezett, nemrégen volt fodrásznál. Piros csipkés felsőjéhez illő gyöngysor virít a nyakán, fehér nadrágjához szintén passzoló fehér nyári szandálját nemrég csináltatta.

 

 

„Szerencsére nem alibi munkát végeztetnek velem. Az országban az összes vasúti dolgozónak az orvosi vizsgálatát szervezem, már hét éve itt dolgozom, és az épület akadálymentes. A kollégáim reggel bekapcsolják nekem a számítógépet, és fejemre teszik a fülest, utána pedig beindul a napom.  Válaszolok a hívásokra, intézem az ügyeket.”

A számítógép billentyűit a „varázspálcájával” – ami lényegében egy nagyobb méretű fa kötőtű – bámulatos ügyességgel pötyögteti. „Egy univerzális segédeszköz, és ez helyettesíti az ujjaimat” – fűzi hozzá magyarázatképpen. Megkér, hogy vegyem le a fejére erősített headsetet. „Ezen bonyolítom egész nap a beérkező telefonokat, és így a számítógéphez vagyok kötve.” Miután kiszabadítottam a kábelek fogságából, máris átgurulunk egy másik irodába beszélgetni, hogy ne zavarjuk az itt dolgozó kolléganőket. Előremegyek, támasztom az ajtókat. Erika bravúros ügyességgel centizi ki az ajtófélfákat, egyszer-kétszer azért mégis nekiütközik. „Na, ez is egy fontos dolog, látod! Így az elektromos kerekesszékkel nagyjából hetven centi széles vagyok. Nem mindegy, hogy mekkora az ajtó, minimum kilencven centinek kell lennie, hogy kényelmesen be tudjak menni. A lifteknél is fontos szempont ez nekem, nehogy beragadjak” – magyarázza. A két szoba közt haladva, útközben mindenkitől kap egy mosolyt vagy egy cinkos kacsintást. Érződik, hogy a kollégái szeretik Erikát.

Húszéves koráig járt

Kétéves volt Erika, amikor egy tüszős mandulagyulladás szövődményeként reumás gyulladást kapott. Ez egyre súlyosabb lett, sokízületi gyulladást (poliartritis) diagnosztizáltak nála.

Az általános iskola elején még ő is futott, tollasozott, mint a többi gyerek. Később minden mozgás egyre fájdalmasabb lett számára. 

Az osztálytársai, ha kellett, nyakukba vették a pici lányt, semmiből nem hagyták ki. Erika meg imádta a közösségi életet, folyton szervezett, a középpontban volt. Szülei végig integrált iskolába járatták, és köré szervezték az életüket, így testvére nem lett. A középiskolába már az apukája vitte kocsival, a buszozás egyre fájdalmasabb lett számára. Az nem volt kérdés, hogy tovább akart tanulni. Az orvosira készült, gyógyítani szeretett volna. Az alkalmassági vizsgán azonban nem ment át. Azt mondták neki, hogy nem fog tudni boncolni a kezével, így eltanácsolták. Később hasonló okok miatt a gyógypedagógiáról is lebeszélték. Húszéves volt, amikor feladta a kerekesszékkel szembeni ellenállását, és örökre beleült. Most 44 éves. Az ízületei végleg elcsontosodtak. A kézfeje például ökölbe szorulva rögzült, mintha csak egy tollat fogna. Ugyanígy a térdei, a bokái, a könyöke sem hajlott többé.

Szerelem, válás, újabb szerelem

A csontosodással a fájdalmak megszűntek, így már másra is lett energiája, például a szerelemre. „Tivadar egészséges, járó fiú volt. Ott volt beteghordó, ahová én sokat jártam rehabilitációra és kezelésekre. Nyolc évvel volt idősebb, és egymásba szerettünk, később a férjem lett”– mondja mosolyogva. Az önállóság iránti vágy végig ott volt Erikában, bár szüleit imádta, mégis le akart válni róluk. Így szülővárosából, Szolnokról férjével egy másik városba mentek albérletbe. Majd pedig egy mozgássérülteknek fenntartott lakóotthonba költöztek, ahol szintén külön lakrészük volt. „Tudom, hogy a szüleim talán egy kicsit bele is haltak az elköltözésembe, de soha, semmiben nem korlátoztak.”Ebben az időszakban kezdett el Erika érdemben foglalkozni a mozgássérültek világával, megismerte más sérültek problémáit, programokat szervezett sorstársainak.

 

Sajnos gyerekük nem lehetett Tivadarral egészségi okok miatt. A párkapcsolat végül megromlott, így el is váltak.

Aztán újra rátalált a boldogság Erikára a piliscsabai lakóotthonban. Péter volt a második nagy szerelem, aki gyengénlátó, és masszőrként dolgozott ott. Hamarosan össze is házasodtak.

Nemsorára jött egy újabb kihívás egy jó állásajánlat formájában Budapestről, a Varga Stúdiótól. Ide megváltozott munkaképességűeket kerestek. Mr. Bean mesefiguráját számítógéppel kellett kifesteni. Ezért a munkáért végül felköltöztek a férjével a fővárosba. Itt éltek együtt szerelemben hat évig. „Ez a kapcsolat sem állta ki az idő próbáját, sajnos tőle is elváltam, itt megismertem egy másik fiút”  – vallja be őszintén Erika.

„Nekem, ha nem működik valami, akkor én nem maradok benne, és nem érdekel, ki mit szól hozzá.”

„A Varga Stúdióban együtt dolgoztam a legjobb barátnőmmel, Krisztivel. Vele mai napig is szuper jó kapcsolatban vagyunk. 16 éves korunkban mi voltunk az első csípőprotézises műtöttek, ő is reumás, de ő járó. A három gyerekének a keresztanyja lettem, nagyon szeretem a gyerekeket, és ők is engem. Mivel nem lehet saját gyerekem, így mégis lett három, akinek az életében részt vehetek, és szeretjük egymást. Így a gyerekélmény nekem is megadatott.”

Film a kezekről

Erika minden úgy akart csinálni, mint bárki más, aki ép. A működő kezek és lábak hiánya számára nem jelenthetett akadályt, ha ő egyszer kitalált valamit, azt megvalósította. A szembejövő lehetőségeknek pedig soha nem mondott nemet. Így jelentkezett egy hátrányos helyzetűeknek szervezett uniós OKJ-s videó-műsorkészítő tanfolyamra is, itt ösztöndíjat is kapott. Kamerakezelést, világítást, vágást tanult. Vizsgafilmje egy motoros fiúról szólt, mert mint mondja, ő is imádja a motorokat. A következő filmjét az Ability Park ihlette. Erika dolgozott is itt. A lényege az volt, hogy sérült emberek játékos formában érzékenyítették az odalátogatókat, bemutatva a saját életüket. Az ép gyerekek és felnőttek kerekesszékbe ülhettek, bekötött szemmel egy vak animátorra bízhatták magukat, és a jelnyelvbe is beletanulhattak.

„A kézzel annyi mindent tudunk csinálni, amibe bele se gondolunk. A siketek kézzel kommunikálnak. A vakok azzal olvasnak, nekik az a szemük. A botosok a segítségével járnak, a kerekesszékesek is a kezükkel jutnak előre. Mindig is elbűvölt, hogy mennyi mindenre tudják használni a kezüket a sérültek, innen volt a filmem ötlete is.”

A film címe stílusosan Kezek volt. Erika a dokumentumfilmjével egy főiskolára is járt érzékenyítő foglalkozásokat tartani.

„Mivel maximalista vagyok, ezért mindig vannak célkitűzéseim, és a diploma iránti vágyamat nem adtam fel. A filmkészítés hatására eldöntöttem, hogy kommunikációt fogok tanulni.” A lakhelyéhez közeli Zsigmond Király Főiskolára az alacsony padlós busszal könnyen el tudott jutni, így ide felvételizett, majd el is végezte az intézményi kommunikátor képzést. De ezzel még eddig nem sikerült elhelyezkednie. Most épp a második diplomáját csinálja. Másoddiplomás képzésen andragógiát tanul, később időseknek szeretne segíteni.

Az élete kész logisztika

A beszélgetésünk közben egyszer csak benyit az irodába egy nő. Mint megtudom, ő a személyi segítő, és egy szeretetszolgálattól naponta kétszer jön, hogy Erikát elvigye a mosdóba. Az ebédet is előkészíti neki.

„A kabátomat se tudom felvenni, az ágyból se tudok kikelni, és vécézni se tudok segítség nélkül. Mivel egyedül semmit nem tudok csinálni, ezért mindent komoly szinten előre meg kell szerveznem.”

Amikor épp nem párkapcsolatban él, akkor segítőket szerez magának. A hivatalos segítőszolgálattól munkaidőben tud csak segítséget kérni, persze ezért térítési díjat kell fizetni. Otthonra pedig lakótársat keres, akitől albérleti díjat nem, csak némi segítséget kér. Reggel munkába indítást, este lakásba beengedést. „Volt már rá példa, hogy a Magyar Rádióhoz fordultam segítségért. Egy riport készült velem, és annyian jelentkeztek segíteni, hogy igazi »castingot« kellett tartanom a jelentkezőkből” – meséli mosolyogva.„Az okoseszközök is a jó barátaim. Az érintőképernyős telefon és az internet nélkül nem is tudom, hogy tudtam eddig élni. Például van egy szuper útvonaltervező alkalmazás fogyatékkal élőknek, a Route4U. Ezzel konkrétan meg tudom nézni, hogy ahová megyek, ott hol lesz-e zebra vagy lekerekített járdavég. Ezek az infók nekünk kincset érnek.” 

Tapasztalati szakértő

„Szó szerint a bőrömön érzem, hogy milyen problémákkal küzdünk mi, sérültek nap mint nap. Eléggé nyüzsgő típus vagyok ahhoz, hogy ha igazságtalanságot látok, ne hagyjam szó nélkül.”

Éppen ezért csatlakozott Erika az „Önállóan lakni – közösségben élni” kutatócsapathoz is. Ők azt vizsgálják, hogy mire van szüksége egy mozgáskorlátozott embernek az önálló élethez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tömegközlekedésben az akadálymentesség terén vannak a legnagyobb problémák. Például a közelmúltban a mopeddel (elektromos kerekesszék, amit Erika is használ) közlekedők nem tudtak felszállni a járművekre. A „Tömegközlekedő kerekasztal” rendezvényen, ahol Erika volt a moderátor, egy nyilvános beszélgetésben ültették egy asztalhoz az érintetteket a BKK és a MEOSZ (Mozgáskorlátozottak Országos Egyesület) képviselőivel, hogy megoldást találjanak a problémákra.

„De ugyanígy látom, hogy a kismamák is hasonlóktól szenvednek, mint mi. Ők se tudnak könnyen lejutni például a metróba, és a lépcsőkön cipelik a több tíz kilós babakocsikat. Az ilyen és hasonló ügyek mellett is szívesen kiállok.

Fontosnak tartom, hogy ne csak otthon meg a számítógép előtt dühöngjek, hanem tényleg tegyek is valamit, mert mi, sérültek is ugyanúgy akarunk tanulni, dolgozni. Szeretnénk szerelmet és gyereket is mi is. Semmi mást nem kérünk a társadalomtól, csak esélyegyenlőséget. A többit pedig majd mi magunk megoldjuk!”

Strasbourg ítélt és üzent

Alapvető emberi jogot sért a magyar kormány, amikor megvonja vagy drasztikusan lecsökkenti a sérült, beteg emberek pénzbeli ellátásait – ezt mondja ki az Európai Emberi Jogi Bíróság újabb elmarasztaló ítélete.

Újabb magyar rokkantnyugdíjas nyert pert a magyar állam ellen az Európai Emberi Jogi Bíróságon. A strasbourgi testület honlapján július 18-i dátummal megjelent első fokú ítélet szerint az Orbán-kormánynak 12 ezer eurós kártérítést kell fizetnie egy 57 éves budapesti asszonynak, aki 2006 novembere után hat évig több mint 90 ezer forintos rokkantnyugdíjat kapott, de a 2012-es jogszabályváltozás után ellátását megfelezték, később pedig az is előfordult, hogy nem segítette az állam egy fillérrel sem. Tavaly decemberben jogerősen marasztalta el az Európa Tanács bírói testülete Magyarországot, amikor egy baktalórántházai asszonynak 28 ezer eurós kártérítést ítélt meg, mert a törvénymódosítás miatt elvesztette nyugdíjjogosultságát és így a megélhetését. A strasbourgi testület mindkét esetben kimondta, hogy a magyar hatóságok megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményének magántulajdont védő passzusát, amikor megszüntették, illetve csökkentették a rokkantnyugdíjak folyósítását, holott érdemben nem változott a felperesek egészségi állapota, amióta rokkanttá nyilvánították őket.

A most első fokon nyertes Lengyel Andrásné ügyvédje a Népszavának elmondta, még nem kapott értesítés, hogy a magyar kormány a lehetséges 90 napon belül fellebbez-e az ítélet ellen, de szerinte érdemes lenne megfontolnia, hogy a nemzetközi bíróság előtt lévő további hasonló ügyekben ne várja be a döntést, hanem kártérítést fizet azoknak, akik a 2012-es jogszabályváltozás miatt elveszítették ellátásuk egészét vagy annak egy részét. Az ügyvéd, Kadlót Erzsébet a Népszavának kiemelte az ítéletből, hogy az a rokkantak állapotának megítélésekor használt pontrendszer felülvizsgálatát sugallja, azt pedig egyértelműen kimondja: a szolidaritást, mint a társadalombiztosítási ellátások alapelvét nem hagyhatja figyelmen kívül egyetlen állam sem. Szabadon dönthetnek a kormányok a szociális ellátórendszerről, de figyelembe kell venniük az arányosság elvét, vagyis nem hagyhatnak senkit a mindennapi megélhetését biztosító bevétel nélkül. A felvetésre, hogy a magyar Alaptörvény a szociális gondoskodásról szólva csak azt mondja ki, az állam törekszik a szociális biztonság megteremtésére, az egyetemi oktatóként is dolgozó ügyvéd kijelentette: a magyar jogszabály egyértelműen rosszabb, mint az uniós Egyezmény. A döntésnek Kadlót Erzsébet szerint üzenet értéke van, a magyar jogrendszer súlyos kritikája, amit a kormánynak illene figyelembe venni. A nemzetközi bírói testületben a kilenc éves megbízatását februárban megkezdett volt alkotmánybírósági elnök, Paczolay Péter is benne volt, de – ahogy az ügyvédnő hangsúlyozta – ebben a pozícióban neki is függetlennek kell lennie, ezért születhetett meg a magyar kormány egyhangú elmarasztalása.

A rokkantellátással, a megalázó orvosi felülvizsgálatokkal kapcsolatban szünet nélkül érkeznek szerkesztőségünkbe is a panaszok, ezek alapján a bizottságok ritkán mondják azt, hogy valakinek romlott az állapota, sokkal többször hallani, hogy azokat is munkára alkalmasnak látják, akik mozdulni nem tudnak. Barát István például már annyira elkeseredett az orvosok hozzáállása miatt, hogy Strasbourgig akarja tolni kerekesszékben élő, gyakorlatilag mozgásképtelen fiát, akit egyre romló állapota ellenére önálló életre alkalmasnak és rehabilitálhatónak minősítenek a felülvizsgáló orvosok, bár arra is volt példa, hogy csak a papírjait nézték, a fiatalemberre nem is voltak kíváncsiak. Más szakemberek ugyan többször is leírták a valóságot, hogy a születés közben elszenvedett agykárosodás miatt a most 23 éves, több mint százkilós fiú súlyosan fogyatékos, csak a jobb kezét tudja használni, azt is nehezen, mindkét szülője segítségére szüksége van, ha WC-re kell mennie, a hivatal mégis szakképzésre akarta küldeni. A felkínált lehetőségek közt szerepelt a pincérkedés vagy a szobafestés és mázolás. A család ennél a pontnál veszítette el végleg a türelmét. Azt szeretnék, ha a fiú rokkantsági járadékot kaphatna, édesanyja pedig emelt ápolási díjra lenne jogosult, hiszen el sem tud mozdulni a fia mellől.

Nem sokkal jobb a helyzete egy másik – szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő családnak. Itt az anya születése óta mozgáskorlátozott, 57 éves férje tíz éve agyi infarktust kapott, majd új billentyűt kellett beépíteni a szívébe és leszázalékolták, a megalázó felülvizsgálati cirkuszok miatt aztán pszichiátriára került, rossz a mozgása és asztmája is van. Mindezek ellenére május óta mégsem kap egy fillért sem, mert az orvosi bizottság szerint egyre jobban van.

A nyugdíjbiztosító adatai szerint 2017. március végén rokkant és rehabilitációs ellátást kapott Magyarországon 350 673 személy, baleseti járadékot pedig 7 164 fő. A 25 éves koruk elérése előtt munkaképtelennek nyilvánítottak rokkantsági járadékát pedig 32 782 beteg és fogyatékossággal élőnek utalták.

Népi mesterek vására Váradon

Július 21–23. között a Körösvidéki Múzeum több intézménnyel közösen huszonnegyedik alkalommal rendezi meg a Népi mesterek vásárát a Rhédey-parkban (Nicolae Bălcescu).

A vásáron az ország számos földrajzi és etnográfiai területéről (Máramaros, Bánság, Erdély, Bukovina, Moldova, Dobrudzsa stb.) közel 130 népi mester fog részt venni, de az elmúlt évekhez hűen Magyarországról, Szerbiából és Camerunból is fognak érkezni résztvevők. A vásáron különböző népi mesterségek termékei várják az oda látogatókat: kerámia, vasból, fából és gyékényből készült alkotások, textíliák, népviseletek, mézeskalács, kürtős kalács, afrikai maszkok. A mesterek mellett a vásáron saját készítésű tárgyaikat kínálják eladásra a váradi Down Egyesület, a Wilhelmina fogyatékos személyekkel foglalkozó központ, a Bihar Megyei Mozgásszervi Fogyatékkal Élők Egyesülete és a váradi Alsterdorf Egyesület is.

A vásár hivatalos megnyitója július 21-én, pénteken 19:00 órától lesz. A program: pénteken, július 21-én 11:00 – 20:00, szombaton: 9:00 – 20:00, vasárnap 9:00 – 19:00.

Megváltozott munkaképességűként ha dolgozom, megvonják az aktív korúak ellátását?

Érdeklődni szeretnék,hogy 2016 óta megváltozott munkaképességű vagyok,viszont ez után ellátást nem kapok.A kérdésem az lenne,hogy aktív korúak ellátásában viszont részesülök .Dolgozhatok e mellette 4 órában vagy akkor megvonják a támogatást.

Megszűnik az aktív korúak ellátására való jogosultság, ha az ellátott keresőtevékenységet folytat - a keresőtevékenység 91. napjától.

Megváltozott munkaképességű munkavállalóként kötelezhetnek egybefüggő szabadságra?

Megváltozott munkaképességű munkavállalóként dolgozom napi 6 órában.​A hatályos törvények értelmében minden munkavállalónak kötelező kivennie minden évben 10 nap egybefüggő szabadságot (a munkáltatónak biztosítania kell, hogy a munkavállaló 14 egybefüggő naptári napon mentesüljön a munkavégzés alól)​. Számomra kedvezőbb lenne, ha ez rám (mint napi 6 órás, megváltozott munkaképességű munkavállaló) nem vonatkozna kötelező jelleggel. Kérdésem az lenne, hogy ​napi 6 órás, megváltozott munkaképességű munkavállaló​ esetében vannak-e olyan egyéb szabályok amelyek az MT-től eltérően rendelkeznek esetünkben.

Az MT. az alábbi szabályozásokat rögzíti a megváltozott munkaképességű munkavállalókra vonatkozólag: 
Személyi kedvezmény:

- Bizonyos betegségtípusok után a magánszemély adózót adókedvezmény illeti meg. A kedvezményt az Szja tv. szerint súlyos fogyatékos magánszemélynek minősülő személy érvényesítheti az összevont adóalap adójából

- Súlyos fogyatékos személynek azt a magánszemélyt kell tekinteni, aki az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről szóló, 335/2009. (XII. 29.) kormányrendeletben említett betegségben szenved, továbbá, aki rokkantsági járadékban vagy fogyatékossági támogatásban részesül

- A kedvezmény mértéke a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeg, jelenleg 6383 Ft

- A munkáltató adóelőlegként is megfizetheti, de a magánszemélynek van lehetősége arra is, hogy az éves adóbevallásakor egy összegben érvényesítse a kedvezményt

Pótszabadság:

- 5 nap pótszabadság jár azoknak, akiknek 50% feletti az egészségkárosodása, illetve azoknak is, akik fogyatékossági támogatásra vagy vakok személyi járadékára jogosultak

- Az 5 nap pótszabadság érvényesítéséhez a munkavállalónak a munkahelyén le kell adnia egy kérelmet, ehhez pedig csatolnia kell érvényes szakvéleményét, mely igazolja, hogy egészségkárosodása mértéke jogosulttá teszi őt a kérelemre

Védettség felmondás esetén:

- A megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztató munkáltatóra felmondási korlát vonatkozik

- Munkáltató egészségi okokra hivatkozva csak abban az esetben szüntetheti meg a munkaviszonyt, ha a megváltozott munkaképességű személy eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább, a munkáltató pedig nem tud olyan munkakört felajánlani, ami az egészségi állapotának megfelel, és amelyben tovább lehet őt foglalkoztatni, illetve akkor is, ha a munkáltató felajánl ilyen munkakört, de azt a munkavállaló alapos ok nélkül nem fogadja el

Mindezen túlmenően érvényesül munkajogban az ésszerű alkalmazkodás követelménye is, így a munkáltató a megváltozott munkaképességet mindenképpen figyelembe kell, hogy vegye. Ennek a mikéntjét azonban nem határozza meg a törvény.

MÁR AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN IS „FORTÉLYOS FÉLELEM IGAZGAT”?

 

A napokban levelet kaptunk egy elkeseredett édesapától, akinek 23 éves fia születése óta beteg. A Fidesz-kormány által hozott törvénynek „köszönhetően”, megszüntették a rokkantjáradékát. A kormány köztudottan sok eszközt használt és használ a járadékokon való spórolás érdekében. Nem ő az egyetlen, aki így járt. Nagyon sok, a járadékra jogosult ember került lehetetlen helyzetbe. Dolgozni képtelen, járadékot nem kap. Miből éljen? Hallottunk olyan esetről is, hogy az egyik lábát elveszített beteget rendszeresen berendelik felülvizsgálatra. Csak nem azt ellenőrzik, kinőtt-e a lába?

A Little kórral, agyi bénulással született 23 éves, nem csupán járni képtelen fiamat – akinek mindenhez, és a helyváltoztatáshoz is – segítségre van szüksége, az Országos Egészségügyi Orvosi Bizottság egyes szakorvosai éppen, hogy csak vízen járónak nem titulálták Más, nevük elhallgatását kérő orvosok szerint folyamatosan és szándékosan alulminősítik az állapotát.

Például a betegség kezdetének időpontját folyamatosan egy közeli, valótlan időponttal jelölik – eddig minden határozatukban 2017 valamelyik hónapjára –, nem pedig születési évére.

A fiam állapotromlására hivatkozva, a kért szakvizsgálatát a beküldött leleteket és az általunk jelzett jelenlegi állapotát figyelmen kívül hagyva, a sokkal korábbi (már akkor is valótlan tartalmú) „irat alapján vizsgálva”, döntöttek az állapotáról („a szociális szükségleteinek kielégítése – a természetes támaszok segítségével és a szociális ellátórendszer igénybevételével megoldható.”)

Csak jelzem, nem tudtuk meg, mire gondoltak. Azt viszont igen, hogy a rokkantjáradék szándékos kizárásával pont az ellátórendszer az, amelyik megnehezíti a beteg állapotát, ugyanis az ellátás nélkül hagyott beteg mindennapi ellátása is veszélyben van. Sokszor csak mások segítségével – nélkülözés mellett is – kevesebb kezelésre tudjuk eljuttatni.

A fiam állapotát egyes ambuláns orvosok úgy is jelölik, hogy „rövid távon segédeszköz nélkül jár, hosszabb távon aktív kerekesszékkel és triciklivel közlekedik a beteg, Vagy még durvább jelölés:  „karjaival egyensúlyozva, járókerettel néhány lépést megtesz a beteg.”

Sőt, a beteg papíron már annyira tudott menni, hogy a 12 kilométerre lévő „iskolába is bottal járt.”Persze ugyanazon a papíron azt is jelölik, hogy „nagyfokú végleges járásnehezítettsége van, egyéb járássegítő eszközzel hosszabb távú helyváltoztatásra képtelen,”  illetve, „a mindennapi életvitelében kifejezetten segítséget igényel.” Más: „a beteg gyermekkora óta kerekesszékre szorul.”

Itt elmondom, hogy a fiam segítség nélkül felállni, vagy más helyre átülni nem tud, járni képtelen, illetve – a sérült, folyamatosan gyengülő bal keze miatt – a tolókocsit is képtelen kezelni.Csupán a jobb kezét használja – azt is csak evésre.

Természetesen volt olyan orvos is, aki nem félt leírni a valóságot. Részletesen jelölte a beteg jelenlegi valós állapotát, majd a véleményét a többi eredménnyel együtt elküldtük a következő szakorvosi vizsgálathoz. A leletek arról szóltak, hogy a beteg mozgásszervi károsodása miatt, az illemhely használathoz, tisztálkodáshoz, öltözködéshez, lakáson belüli és mindenféle helyváltoztatásához más személy segítségét igényli. Sem takarítani, sem főzni, közlekedni, mosni, a ügyeit intézni nem képes.

Mondanom sem kell, hogy sem a vizsgálata, sem a beküldött dokumentumok figyelembe vétele nem történt meg, ugyanis I. fokú határozatukban változatlanul 60 százalékos rokkantságot állapítottak meg, azaz az előző évekhez képest, minden változatlan maradt.

A beteg születésekor olyan fokú, súlyos, gyógyíthatatlan betegséget szerzett, ami miatt az ápolásin lévő hozzátartozónak már sok évvel korábban kiemelt ápolási díjat állapítottak meg. Majd 2014-ben, egy lakcímváltozáskor, megszüntették. Ezt követően, már csak az alacsonyabb összegű ápolási díjra lett jogosult, annak ellenére, hogy a fiam állapota a növekvő súlya és egyéb problémák miatt, azóta is csak romlik.

Persze, csak én feltételezem – na meg a nevüket elhallgató és az ügyhöz nem köthető orvosok –, hogy nagy valószínűséggel, azért csökkentették az ápolási fokozatát, mert a csökkentett ápolás díj már nem indokolja a beteg rokkantsági járadékra való jogosultságát.

Ami a legdurvább: a születésekor az agyi bénulásából és a kétoldalú bénulása miatt keletkezett és az azzal járó, azóta napvilágra került további egészségkárosodásai, azok bizonyító erejű, több mint 20 diagnózis megléte mellett is, folyamatosan csak a megszokott kettőt-hármat jelölik meg a szakorvosi vizsgálati eredményekben. Így nem érhető el a jelenleg szükséges 70 százalék, amelynek kódjait is gyakran keverik a már korábban diagnosztizált más állapotokkal.

(A nevüket elhallgató orvosok elmondása alapján, az eddig látott, meglévő diagnózisok fele is elegendő lenne a rokkantjáradéki jogosultság megállapításához.)

A kiemelt ápolási díj II. fokozatára beadott kérelmünkben tájékoztattuk a bizottság szakorvosát, hogy kedvezőtlen „másodfokú” elbírálás esetén – azaz a beteg nem valós tartalmú állapotának jelölése, valamint a születését követő időszakban folyamatosan szerzett betegségek és az elmúlt hónapokban kiállított bizonyító erejű orvosi leletek szándékos figyelmen kívül hagyása miatt, továbbá, a „hasamra csapok és azt írok alá, amit akarok”, hazug, vizsgálat nélküli valótlan tartalmak jelölése, azok sok éve tartó folyamatos másolása, a beteg valós egészségkárosodását, állapotát papíron meghazudtoló, másként feltüntetése miatt –, minden általam értesített sajtó és média jelenlétében, a bírósághoz fordulunk, ahol már nem csak a beteg korábbi éveinek sérelmére elkövetett tettek miatti felelősségre vonást, kártalanítást, de független igazságügyi orvosszakértő kirendelését is kezdeményezni fogjuk.

(Megjegyzem, hogy jelenlegi nyílt levelem írása előtt a II. fokú kiemelt ápolási díjat elutasító szakorvosi bizottsági határozatot elküldtem a Munkaügyi Bíróságnak.)

Továbbá, amennyiben ezek után, ha még szükség lesz rá, értesítem az ombudsmant és minden olyan illetékes szervet, amely érdemben foglalkozni tud az üggyel. Ha mindez nem elég, kerekesszékbe ültetem a halmozottan sérült gyermekemet, akit szintén a média jelenlétében, (akikkel már felvettem a kapcsolatot,) a nagy nyilvánosság előtt, az igazságosabb elbírálás érdekében, a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáig fogom tolni. Az út megtételére már így is több, hasonlóképpen elutasított beteg hozzátartozói, követők jelentkeztek. Hadd lássa mindenki, milyen hazug irományokkal lehetetlenítik el a rokkantakat, és fosztják meg az ellátástól.

Természetesen az öt oldalas, korábban beküldött, részletes fellebbezést is megosztom a nyilvánossággal.

Az általam jelzett hivatkozásokat szükség esetén orvosi dokumentumokkal bizonyítani tudom.

Tisztelettel:

egy súlyosan fogyatékos beteg édesapja

*

Szerkesztőségünk az édesapa levelét és az igencsak nagy mennyiségű leletet (amelyek másolatát megkaptuk a panaszostól) átadta egy igen tekintélyes klinikai főorvosnak, aki röviden összefoglalta a véleményét. Mint megjegyezte, a leletek fele is bőségesen alátámasztja a panasz valósságát. Hozzátette: a rokkantjáradékról és a kiemelt ápolási díjról döntő bizottság tagjai erőteljesen meg kívántak felelni az állami elvárásnak, és ezért – tekintet nélkül a beteg állapotát igazoló leletekre – elutasították a kérelmet.

A felháborító döntést – mint mondta – valóban nem lehet annyiban hagyni. Szerinte is az egyetlen járható út a bírósághoz visz. Ám előbb ajánlatos ismertetni a helyzetet a betegjogi biztossal, akinek támogató véleményét csatolni kell a bírósági beadványhoz.

 

Meglepő ötlet: vakvezető pónik segíthetik a látássérülteket

 

A pónik is taníthatók, ráadásul jól kijönnek a kicsikkel és az idősekkel is.

 

Egy Rafi nevű férfi Izraelből utazott Belgiumba nyaralni, és ott találkozott először pónikkal. A férfi rájött, hogy ezek az állatok is taníthatók, sőt arra is képesek lennének, hogy segítsék a látássérülteket - írja a Metro.

Rafi szerint ugyanis a pónik jól kijönnek a kisgyerekekkel és az idősekkel is, így nem okoz nekik gondot, hogy megtanuljanak velük együtt élni. Ráadásul az is a pónik mellett szól, hogy négyszer tovább élnek, mint egy kutya és a szőrükre is kevésbé allergiásak az emberek.

Döbbenet:tökéletesen működnek az átültetett kezek

Önállóan öltözködik, ír és eszik az a nyolcéves amerikai kisfiú, akin kettős kéztranszplantációt hajtottak végre az Egyesült Államokban.

Egy ideig védekezett a szervezet az új végtagok ellen

Zion Harvey 18 hónappal műtétje után több cselekvésre képes, mint korábban csonkjaival - írták az operációt végrehajtó orvosok a The Lancet Child & Adolescent Health című szaklapban.

Ez volt az első olyan sikeres kézátültetés, amely nem rokon gyerekek között zajlott.

Az operáció után a fiúnak és agyának is hozzá kellett szoknia a kezek használatához.

Teste az első egy évben többször is védekezni próbált az új végtagok ellen.

"Az agy kommunikál a kezekkel. Azt üzeni nekik, hogy mozduljanak meg és azok megmozdulnak. Ez már azért is figyelemre méltó, mert élete első hat évében agyának ez a területe nem volt aktív" - mondta el Scott Levin, a philadelphiai gyerekkórház sebészcsapatának vezetője.

Baktériumfertőzés miatt veszítette el a kezeit

Zion kétéves korában egy baktérium okozta vérmérgezést kapott, amely miatt veséje felmondta a szolgálatot, elveszítette kezeit, alkarjai és lábai egyes részeit. Négyéves volt, amikor anyja nekiadományozta egyik veséjét.

Később egy donorlistán keresztül kezeket is kapott, az adományozó kiléte nem ismert.

A nehéz operációra és hosszantartó következményeire másfél éven át készítették fel Ziont orvosok, gyerekpszichológusok és szociális munkások.

Úttörő jellegű beavatkozásnak számít a sikeres műtét

Orvosi szempontból elsősorban az apró idegek és véredények összekötése jelentett nagy kihívást a csaknem tizenegy órán át tartó műtét során. A különleges műtétnek köszönhetően Zion új kezei együtt növekednek a kisfiúval.

A szaklapban közölt tanulmány szerint korábban többször hajtottak végre egypetéjű ikrek között végtagátültetést. Rokonságban nem álló gyerekek között azonban még nem végeztek ilyen beavatkozást sikeresen. A legutóbbi ilyen próbálkozás egy fiatal halálát okozta.