Hírek szűrés - dátum
dátumtól
dátumig

Keresés
Jelentkezési lap rajzpályázathoz 2018 október
EFOP-1.3.7-17-2017-00205

EFOP-1.3.7-17-2017-00205

„ Mozgáskorlátozottak Balassagyarmati Egyesülete és a rimóci Római Katolikus Egyházközség közösségfejlesztő tevékenységének bővítése a társadalmi kohézió erősítése érdekében ” 

Letöltés PDF formátumban

Boldog Karácsonyt!
Európai uniós támogatásból megvalósuló fejlesztési informáci

Tájékoztató a közlekedőképesség-minősítési rendszer felülviz
M3-as metró: várhatóan megállapodás születik a MEOSZ és a Fő
Tájékoztatás a közlekedési kedvezményeket érinto változásokk
Sorstársi rehabilitációs mentor felhívás
Sortársi Rehabilitációs Mentor program Képzési felhívás mell
Pályázati adatlap sorstársi rehabilitációs mentor programra
Rajzpályázatra beérkezett alkotások
Elnyert pályázatok
EFOP Együtt a közösségekért

Aktuális

Összesen: 242 [151-160]
1... | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25
Meosz hírek: Nemzeti Mutyi
Meosz hírek: Nemzeti Mutyi

Nemzetünk egyedülálló kincse, a magyar nyelv hatezer éves története során elsősorban annak köszönhette fennmaradását, hogy képes volt az új fogalmakat beolvasztani, sajátjának érezni és eredeti magyar szóként használni és fejleszteni. Amikor a francia udvart majmolva a köznép közt is elterjedt a kártyajáték, hamarosan megjelent a "moitie", a hamiskártyások használta "felezés". S amikor a közös nyereséget titkos megállapodással biztosító üzlet már itthon is szép fejlődésnek indult, a francia szót népies ízzel vette át a magyar nyelv, imígyen: mutyi. Alig telt el néhány évtized, már gyakorivá és közismertté vált a "mutyiban van" és a "mutyizik" kifejezés, s valljuk be, száz évvel ezelőtt ugyanúgy gyakori volt a piszkos üzlet, mint manapság. Így vagy úgy, de nyelvünk élelmességét és rugalmasságát is felülmúlja az a fejlődés, ami évtizedek helyett tíz hete következett be édes anyanyelvünkben, s vált közismertté. Az új fogalom neve: Nemzeti Mutyi (rövidítve NM). Azaz: dohánybolt.


Itt jártam a héten. Igaz, a dolog nem volt olyan egyszerű, mint gondolnák.

Mert a mutyi ugyan nemzeti, de nem akadálymentes. (Igaz, törvény szerint annak kellene lennie, de hát ki az, aki ebben az egész ügyben törvény szerint járt el?) Néhányat megtekintettem a közelben. Az egyiknél lehetetlen volt autóval megállni, gyalog meg olyan hosszú lett volna az út, hogy a rossz lábammal sose érnék oda. A másiknál parkolni könnyedén lehetett, de három lépcső tette számomra megközelíthetetlenné a mutyi kívánatos portékáit.

Nem részletezem a mozgássérült mutyizni akaró előtt tornyosuló akadályokat, mert azért végül is megtaláltam az ideális NM-et, azaz trafikot. Csábosan terült el a közeli parkoló mellett, szép díszköves út, csillogó vakablakok, ígéző 18-as karika, akár szexbolt is lehetne, de nem az. Egyszerű, tiltott élvezeteket rejtő, fülledten felnőttes Nemzeti Dohánybolt.

Bent három(!) alkalmazott, ízléses pult, pár doboz cigi. Nem vicc, tényleg pár doboz, úgy öt-hat féléből. Fizetni csak készpénzzel lehet. "Van terminál, de még nem működik, tán a jövő héten" - szabadkozik az alkalmazott, míg a társával közösen megpróbálja beütni a cigi árát a pénztárgépbe. "Cigi is lesz" - mondja a harmadik pulttámasztó, aztán a gyerekével belépő fiatalasszonyhoz fordul: "Sajnálom, ha a gyerek bent van, nem szolgálhatom ki." "Hagyjam kint egyedül?" - ámul el az asszony és mérgesen távozik. "Na, ez is megsértődött"- állapítják meg, és én is egy kicsit lehangolva távozom a kopár boltból.

Szebbre, jobbra számítottam. Valami kicsit bűnösre, amit csak mi tudhatunk, akik ide beléphetnek, valami jóféle pipa elillanó füstjére, halk muzsikára: "Egy kis cigaretta, valódi, finom...", a régi szép koncessziós időket idéző fotográfiára, mondjuk Mária néniről, a hadiözvegyről, aki parányi trafikját férje hősiességéért kapta, s még a szocializmusban is ott őrizte ura fényképét a belvárosi trafik falán, amint őrmesteri egyenruhájában virít Aleppónál. Hiányzott innen a termék tisztelete, amiből élnek, hiányzott a régi trafikokban díszként kiállított vagyont érő kubai szivar, hiányzott az egyre szaporodó borszaküzletekben látható szakmai büszkeség, hiányzott a betérő vásárlót csábító ízlés és hangulat. Semmi sem idézte a szerelmes óra után lágyan elpöfékelt cigi lágy gomolygását, a naplementekor elszívott pipa napbúcsúztató élvezetét, a reggeli kávéhoz gyújtott bagó ébresztő kaparását.

A tulajdonosok persze tudják, húsz éven át akkor is betérünk hozzájuk, ha semmihez sem értenek, ha nem kívánnak bennünket jól kiszolgálni, hisz oly kevés helyen kapható majd cigaretta, hogy senkinek sem lesz kedve odébb vándorolni egy másik boltba, ahol szakszerűen vagy a termék és fogyasztója iránti tisztelettel bánnak vele.

Tudom, nem is ez a cél. Ötezer egyszerű elosztó hely nyílt meg, elosztva a népnek a bűnös terméket és a híveknek a jó kis jövedelmet.

Az egyetlen öröm, hogy úgy tűnik, néhány trafikjától megfosztott mozgássérült visszakapta a megélhetési lehetőséget. Igaz, nem koncessziós jog formájában, hanem "ideiglenes" jelleggel. Ami azt jelenti, ugyanolyan üzletet kell nyitniuk, mint a többieknek, de bármikor indoklás nélkül felmondhatják az engedélyüket.

Hogy miért? Egyszerű. Ők kerekesszékben élnek vagy mankóval járnak. Trafikosok. A többiek jórészt mutyiban vannak. Nemzeti Mutyiban. 
 

2013 július 4.
 
Dr Derera Mihály

 

 


 

Meosz hírek: Menő új jele lesz a kerekeszékeseknek New Yorkban
Meosz hírek: Menő új jele lesz a kerekeszékeseknek New Yorkban

Új piktogramot kapnak a kerekesszékesek New Yorkban. Az új szimbólumon a tolószékben ülő figura nem csak mereven ülni fog, hanem a kezeivel löki magát - írj az NPR.

Az új design különösen nagy fejlődést jelent a kerekeszékesek, első, 1968-as New York-i piktogramjához képest, ami egy fej nélküli embert ábrázolt egy tolószékben. A legújabb rajzot Sara Hendren, egy, a Harvardról frissen kikerült designer alkotta.

"A régi, nemzetközi szimbólumon a figura természetellenesen egyenes háttal ül a székben. Van ebben valami nagyon gépies" - mondta a tervező. "A mi jelünkön a figura előredől. Egyértelműen érezhető, hogy mozog, hogy önállóan boldogul a világban" - magyarázta az új szimbólum jelentését Hendren.

A designer ötletét először egy 22 éves kerekesszékes fiú karolta fel, aki csak egy gépen keresztül képes kommunikálni. Brendon Hildreth a családja segítségével az új piktogrammot ábrázoló pólókat gyártott, és megkérte a helyi üzleteket és intézményeket, hogy cseréljék ki a régi jelet az újra. "Az emberek egész életében úgy néztek Brendon-ra, mintha az élete kevésbé lenne érdekes, összetett, vagy kevesebb vágya lenne a jövőre nézte" - mesélte a designer, akit ez a felismerés indított arra, hogy az új szimbólumot terjeszteni kezdje.

Hendren és a barátja, a szintén desginnal foglalkozó Brian Glenney először gerilla-eszközökkel dolgoztak: Boston-szerte átfújták a régi piktogrammokat az újjal. Az illegális akciónak akkora visszghangja lett, hogy az emberek az Egyesült Államok minden tájáról megkeresték a designereket és elkérték tőlük a mintát. Egy telefonhívással pedig sikerült beszervezni New York fogyatékkal élők jogaival foglalkozó biztosát, aki úgy döntött idén nyáron minden régi szimbólumot újra cserélnek a városban.

 

2013 július 8.
 
index.hu

Meosz hírek: Sport Expo kiállítás
Meosz hírek: Sport Expo kiállítás

Világsztárok csatája a Sportexpo nyitó napján

Péntektől vasárnapig tart a budapesti Hungexpo területén (1101 Bp., Albertirsai út 10.) az I. Sportexpo nevet viselő rendezvénysorozat, ahol egy helyen megtalálható minden, ami sport. A Magyar Paralimpiai Bizottság a B pavilonban várja színes, érdekes programokkal, sportági bemutatókkal az érdeklődőket.

Május 3-án, pénteken 15 és 17 óra között világklasszisok asztalitenisz-csatáját követhetik figyelemmel az érdeklődők. Két londoni aranyérmesünk, az asztaliteniszező Pálos Péter és a 100 m pillangón immár két paralimpiai aranyéremmel büszkélkedő Sors Tamás méri össze tudását. A sportolók mellett a két sportág sikerkapitánya, Aranyosi Péter (asztalitenisz) és dr. Sós Csaba is ütőt ragad.

Vasárnap 14:20-kor a nagyszínpadon lesz a sajtónyilvános bemutatója az Orgware Kft. és az MPB által közösen létrehozott informatikai rendszernek, amelynek segítségével a hallás-, látás-, mozgás- és értelmi sérültek pár kattintással megtalálhatják a lakóhelyükhöz legközelebbi sportolási lehetőséget.

Az evezés és kajak-kenu iránt érdeklődők számára a Sportexpo ideje alatt végig biztosított a lehetőség a sportágak kipróbálására.

Az MPB standjánál az alábbi sportágakkal lehet megismerkedni, edzők, versenyzők segítségével.

Május 3. péntek
09:00 - 11:00 Sportlövészet
11:00 - 13:00 Ülőröplabda
13:00 - 15:00 Triatlon
15:00 - 17:00 Asztalitenisz
17:00 - 19:00 Judo


Május 4. szombat
09:00 - 11:00 Boccia
11:00 - 13:00 Vívás + Íjászat
13:00 - 15:00 Ülőröplabda
15:00 - 17:00 Asztalitenisz
17:00 - 19:00 Rögbi


Május 5. vasárnap
11:00 - 13:00 Kosárlabda
13:00 - 15:00 Judo
15:00 - 17:00 Csörgőlabda


A belépő egy napra a Sportexpo-ra, egy fő részére 1500 forint, de 3000 forintért lehet családi jegyet is vásárolni (2 felnőtt és 2 gyermek), diákoknak, nyugdíjasoknak 800 forintot kell egy belépőért fizetni. Mozgáskorlátozottak ingyen tekinthetik meg a kiállításokat, programokat.

 

Ragyogó napokat,

Melinda

 

PAKU Melinda

marketing, pr és protokoll koordinátor/Marketing, PR & Protocol Coordinator

 

Magyar Paralimpiai Bizottság/Hungarian Paralimpic Committee

H-1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3.

Mobil: +36 30 460-4894

E-mail: paku.melinda@hparalimpia.hu

cid:image001.png@01CD9A5F.DAD31690

 

Meosz hírek: Elle Fashion Show
Meosz hírek: Elle Fashion Show

Több mint 2500-an voltak kíváncsiak a hétvégén a rendezvényre, ahol profi manökenek mellett fogyatékkal élő modellek is kifutóra léptek.

A magazin márciusi száma kiemelten foglalkozott a fogyatékkal élő nőkkel. Célja, hogy ráébressze az olvasóit arra, hogy a sérült nőknek a fizikai korlátaik mellett még a társadalmi skatulyákkal is meg kell küzdeniük, és bemutassa vonzó, inspiráló, életvidám oldalukat. „A divat mindenkié! szellemiség jegyében először került kerekesszékes modell – Varga Katalin – az Elle címlapjára, és ennek keretében kértünk fel hat hazai dizájnert, hogy fogyatékkal élőkre is tervezzenek ruhákat” – mondta Liptai Lívia, az Elle magazin főszerkesztője.

A tervezők Párizs ihlette kollekcióit profi manökenek mellett sérült modellek – többek közt a márciusi lapszám szereplői – mutatták be a március 22-23-i rendezvényen a Millenárison. A teltházas ELLE Fashion Show jegyárbevételéből a magazin 500 ezer forintot a Kézenfogva Alapítványnak juttat el, amely immár két évtizede azon dolgozik, hogy a fogyatékos emberek ugyanúgy elérhessék céljaikat, mint bárki más.

Az Elle Fashion Show-n a magyar divattervezők Párizs ihlette kollekciói mellett három párizsi tervező, Octavio Pizarro, Christine Phung és Miki Mialy ruháit is megismerhettük. 
 

2013 április 3.

Meosz hírek: Járni nem tudok, a meleget nem bírom
Meosz hírek: Járni nem tudok, a meleget nem bírom

"Járni nem tudok, a meleget nem bírom, azt mondták, súlyt emelhetek"

A Széll Kálmán-tervben elképzeltekkel ellentétben a megváltozott munkaképességűek egyharmadát sikerült felülvizsgálni. A procedúrán átesettek egy része megalázó vizsgálatról beszél, mások viszont arról, hogy jelentősen csökkent az új rendszerben a járadékuk. A szociális államtitkár szerint nem igaz, hogy tömegesen vonnák meg a rokkantak ellátását, és a felülvizsgálatok is rendben zajlanak.

Egy egy hete terjedő facebookos bejegyzés miatt újra a figyelem középpontjába került a rokkantak felülvizsgálata és annak módja. A kormány az első Széll Kálmán-tervben írta elő a rokkantsági rendszer felülvizsgálatát, amelyből 2013 végére 190 milliárd forintos megtakarítást akart elérni. A tervek szerint az év végére mind a 200 ezer rokkantat felül kellett volna vizsgálni, de eddig 81 ezer érintett esett ezen át.

A 38 éves Varga István tizenöt éve szenved szklerózis multiplexben. A felülvizsgálatra a felesége kísérte el a területileg illetékes Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalba (NRSZH), ám őt nem engedték be a vizsgálatokra. „Megalázó volt, amikor a vizsgálaton a foglalkoztatási szakértő megkérdezte, miért nem dolgozom. Elmondtam, hogy betegségem miatt csak otthon végezhető munkát vállalhatok. Ez hidegen hagyta, és a részmunkaidős állást erőltette, olyan megjegyzések közepette: nem gondolja, hogy otthon a négy fal között fogja lógatni a lábát ennyi idősen, mivel van még önnek aktív 20 éve” – mesélte. Azt is sérelmezte, hogy neurológus helyett egy belgyógyász vizsgálta meg. Mint mondta, "sok panaszomat fel sem írták, például járni nem tudok, és a meleget sem bírom jól". A határoztában mégis azt írták, dolgozhat olyan munkahelyen, ahol párás-meleg levegő van, savval és lúggal dolgozhat, és súlyokat is emelhet, pedig ezekre állítása szerint képtelen. A férfi korábban sok évig a büntetés-végrehajtásban dolgozott, középvezetőként, jó fizetéssel. Miután az állapota rosszabbodott, 2008-ban lett rokkantnyugdíjas, a nyugdíja 111 ezer forint volt, az új szabályok szerint ellátását 28 ezer forintra csökkentették. A 2012 májusi felülvizsgálaton a korábbi 64 százalékos egészségkárosodás helyett 45 százalékot állapítottak meg, rehabilitálhatónak minősítették, munkát kell keresnie, miközben járni csak nagyon nehezen tud, vizelettartási problémái vannak, és tisztálkodni is csak segítséggel képes. A döntés ellen tavaly augusztusban fellebbezett, azóta erre még semmilyen válasz nem érkezett.

Az 51 éves Müller Gyulát ugyanakkor nem érték ilyen incidensek a felülvizsgálatakor. Sőt, állapotát az előző vizsgálathoz képest – akkor rehabilitálhatónak tartották – súlyosabbnak minősítették. 55 százalékos egészségkárosodást állapítottak meg azzal, hogy ha nem várható javulás, rehabilitációja nem javasolt. Most rokkantsági ellátást kap, melynek összege 55.800 forint, szemben a korábbi közel 150 ezer forintos nyugdíjával. „Korábban gépi forgácsolóként 30 évet dolgoztam a Videotonban, az utolsó 15 évben esztergályosként, ezzel nagyon jól kerestem. Igazságtalannak tartom, hogy ennyi év munkaviszony, 35 év szolgálati idő után ilyen alacsony összegű ellátást kapok, miközben korábban magas fizetésem volt” – mesélte Müller. A döntés sokáig húzódott, három hónapot kellett várnia a határozatra, addig nem kapott ellátást sem.

Szerettük volna többek között megkérdezni az NRSZH és az Emberi Erőforrások Minisztérium véleményét arról, hogy érkeztek-e panaszok a felülvizsgálatokkal kapcsolatban, de a két intézmény csak az általunk megkérdezett panaszosok adatainak kiadása után válaszolt volna.

Erőltetett felülvizsgálatok

Az időszakos rokkantsági felülvizsgálatok már a Gyurcsány-kormány alatt, 2008-ban elkezdődtek, azonban az Orbán-kormány a Széll Kálmán-tervvel rágyorsított, és 2012-től elrendelték az összes rokkantsági és rehabilitációs ellátott rendkívüli felülvizsgálatát. Emellett átalakították a rendszert úgy, hogy a rokkantsági nyugdíj helyett bevezették az annál jóval alacsonyabb összeggel járó rokkantsági és rehabilitációs ellátást. Míg ugyanis korábban a ledolgozott évek átlagkeresete számított, addig a 2012-ben életbe lépett törvény szerint már csak a leszázalékolást megelőző egy év keresetét veszik figyelembe, de azt is korlátozottan. Míg a rokkantsági nyugdíj átlagos összege 2011 decemberében 70 ezer forint, addig a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) adatai szerint 2012 első félévében az új rokkantsági ellátások átlagos összege 55.518 forint volt.

A cél azonban az, hogy a megváltozott munkaképességű embereket is visszatereljék a munkaerőpiacra, többek között emiatt is rendelték el a felülvizsgálatokat. Az NRSZH honlapján elérhető statisztikákból úgy tűnik, tavaly a kötelező felülvizsgálatokon megjelent betegek negyedénél javulást állapították meg, és mindössze 11 százalékuknál tapasztaltak állapotromlást. Sokan pedig egyszerűen kikerültek az ellátórendszerből, ugyanis az ellátást igénybe vevő 38 ezer személy bő ötöde nem kap tovább juttatást, mivel egészségkárosodásuk mértéke elmaradt a 40 százalékos határtól. Valamint mintegy 15 százalékukat rehabilitálhatónak nyilvánították, nekik egy-három évig jár az ellátás, utána ők is kiesnek a rendszerből. Rokkantellátást pedig a felülvizsgáltak valamivel több mint fele kapott.

Rohamosan javul az emberek állapota

Úgy tűnik azonban, hogy a kormány nem elégszik meg az eredménnyel, a hírek szerint rákapcsolna az EMMI. A Népszabadság értesülései szerint a kormány újabb száz közreműködő alkalmazásával, és a feladatot végzők bérének emelésével gyorsítaná a rokkant-felülvizsgálatokat. Számításuk szerint az erre fordítandó félmilliárd forinttal a mostaninál nagyobb ütemben csökkenthetnék a rokkantnyugdíj-kiadásokat. Ezzel kapcsolatban Soltész Miklós szociális államtitkár a hvg.hu-nak hétfőn a Parlamentben azt mondta, a felülvizsgálatok rendben folynak, így nem tervezik azok ütemének gyorsítását. Szerinte nem igaz, hogy a kormány tömegesen vonná meg az emberektől a rokkantnyugdíjat.

Mint mondta, tavaly összesen 81 ezer rehabilitációs vizsgálatot végeztek, ebből 37 600-an voltak, akik újonnan kérelmezték rokkantnyugdíjazásukat, 44 ezer felülvizsgálat történt, ezen kívül 11 800 korábbi elutasítást követő fellebbezés utáni kivizsgálás volt. Soltész Miklós szerint az új jelentkezők kérelmének 22 százalékát utasították el tavaly, szemben a választásokat megelőző évek 55-56 százalékos arányával, ez azt jelzi az államtitkár szerint, hogy egyre inkább olyanok jelentkeznek csak rokkantnyugdíjra, akik valóban rászorultak. Az államtitkár szerint arra egyébként külön figyelnek, hogy az ország munkanélküliségtől leginkább sújtott térségeiben, Borsodban, Szabolcs-, vagy Békés-megyében rehabilitációs járulékot kapjon az, aki a felülvizsgálat után kikerül ez ellátásból.

Az NRSZH statisztikájából az derül ki, hogy korábban a kérelmezők 55-56 százalékát elutasították, ám mintegy 38 százalékuk jogosult volt más ellátásra, például rendszeres szociális járadékra. Az adatok szerint 2012-ig a kérelmezők 18 százaléka nem kapott semmilyen ellátást, tavaly ez 22 százalék volt. 
 

2013 április 5.
 
Iványos Judit
HVG.hu

Meosz hírek: Ha nem néznek oda, a térdemre támaszkodom
Meosz hírek: Ha nem néznek oda, a térdemre támaszkodom

Már több mint 12 ezer rokkantat parancsolt vissza dolgozni a kormány, de a felülvizsgáltak szerint a rendszernek több hibája is van. Használható munkát ajánlani nem igazán tud nekik az állam, négy nyelv ismeretével egy nőt például gyöngyfűzésre küldtek. Sokan azt sem értik, hogy mi alapján minősítik őket munkaképesnek az orvosok. De azoknak sem könnyebb, akiket még nem ért utol az ellenőrzés.

"Átlépnek rajtam, nem néznek embernek" - kezd bele történetébe a Karcagon élő 55 éves István, aki 2012-ig rokkantsági nyugdíjat kapott az államtól, egészségügyi állapotának felülvizsgálatakor viszont megállapították, hogy 67 helyett csak 25 százalékosan sérült. Fellebbezett, kapott még tíz százalékot, pedig azt mondja, hogy egy rossz lépés, és annyi a derekának. A felülvizsgálat után rehabilitációs ellátást sem kap többé az államtól, így dolgoznia kell, de ezt az egészsége nem igazán teszi lehetővé: "két percet sem tudok egyhelyben állni, most mégis olyan szakmunkát végzek, amely miatt egész nap állnom kell, ha nem néznek oda, a térdemre támaszkodom".

István életét az a felülvizsgálat változtatta meg, amelyet 2012-ben indított a kormány, hogy kiszűrje, hányan kapnak indokolatlanul vagy túl magas rokkantsági ellátást. A felülvizsgálat célja az volt, hogy megtalálják a munkaképes embereket, akiket az állam - a segélyek megvonásával vagy csökkentésével - visszaterelne a munkaerőpiacra. A felülvizsgálatokkal együtt a kormány azt ígérte, hogy egyszerűbbé teszi a megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedését. Olyan emberekkel beszélgettünk, akiket a felülvizsgálat után a korábbinál egészségesebbnek, munkaképesnek minősítettek, arra voltunk kíváncsiak, hogy mi a tapasztalatuk a munkakereséssel és a felülvizsgálatokkal.


Négy nyelvet beszél, mehet gyöngyöt fűzni

Istvánon kívül még négyezer embertől vonta meg eddig az állam a rokkantnyugdíjat, 200 ezer rokkant közül 44 ezernél elvégzett felülvizsgálat után pedig 12 ezernél állapította meg, hogy rehabilitálható, azaz munkaképes. Ők szerződést kötnek az állammal, a korábbi nyugdíjuknál kevesebb pénzt kapnak, viszont tanfolyamokat és munkákat ajánlanak nekik, amelyet kötelező elfogadniuk. Ez azonban nem mindenkinek jelent segítséget. A 40 éves Ilona légi utaskísérőként dolgozott, amíg egy balesetben teljesen szét nem roncsolódott a feje. Rengeteg plasztikai műtéten esett át, depressziós lett, húsz éve kap gyógyszeres kezelést, szellemileg ép, de emberek közé nem nagyon tud menni - meséli egy barátnője.

A négy nyelven beszélő nő 22 ezer forintot kap az államtól rehabilitációs ellátásként, tanfolyamra eddig nem jutott be, az egyetlen konkrét munkalehetőség, amit az államtól kapott, a gyöngyfűzés volt, a fizetést viszont kevesellte, és a munka sem tetszett neki. Mégsem válogathat sokáig, mert ezt a kevés pénzt is megvonják tőle, ha nem vállalja el a felajánlott munkát. A szerencséje az, hogy néha fordít, amiből fenn tudja tartani magát, bár annyi pénze nincs, hogy gyógyszereket tudjon venni magának, ezért a kórházba jár be injekciókért.

Miért nem sportol a gerincsérves?

"Nem hiszem, vagyis inkább csak remélem, hogy nem az az általános helyzet, ami velem történt" - mondta egy hajdúsági férfi, aki azt kértre, hogy még a keresztnevét se írjuk le, mert éppen folyamatban van a fellebbezése. Ő sok más, már felülvizsgált rokkanthoz hasonlóan arra panaszkodott, hogy a felülvizsgálatnál gyakorlatilag látatlanban, önkényesen is munkaképesnek nyilvánítanak embereket.

A férfit kétszer műtötték gerincsérvvel, tíz éve szed fájdalomcsillapítót, amelytől sokat romlott a fizikai állapota. A felülvizsgálaton az orvos állítólag arról faggatta, hogy mikor futott utoljára, és "miért nem jár rendszeresen sportolni, jót tenne neki". Olyan hangnemben beszélt vele, hogy "azon sem lepődtem volna meg, ha kiküld, fussam körbe a háztömböt". Elmondása szerint végül úgy vitték le negyven százalék alá az egészségkárosodásának mértékét, hogy annyit sem mondtak neki, hajoljon le.

Hasonló esetről szól egy facebookos beszámoló, amelyet egy asszony mesélt el, aki a fia siket feleségét kísérte el a felülvizsgálatra. A nő szerint a súlyosan halláskárosult menyétől azt kérdezték, hogy van-e egyéb panasza azon kívül, hogy jelbeszéddel kommunikál, majd amikor jelezte, hogy nincs, akkor leküldték a foglalkoztatási szakértőhöz azzal, hogy "ő majd megmondja, milyen munkát végezhet". A foglalkoztatási szakértő egyből megállapította, hogy mivel nem hall, így nem tud dolgozni, viszont mivel nem volt ötéves munkaviszonya, így nem jogosult rokkantsági ellátásra, de rehabilitációs ellátásra sem, mivel később sem fog tudni dolgozni.

Csak névlegesen rehabilitál az ellátás

A munkához visszavezető rehabilitációs ellátásba való bekerülés sem megoldás. Eleve nem túl sok a pénz, legfeljebb a minimálbér 40 százaléka, ráadásul a 35 éves skizofrén Géza története azt mutatja, hogy nem is minden esetben éri el a célját. "Az öcsém 2004 óta rokkantnyugdíjas, a felülvizsgálat során bekerült a rehabilitálható kategóriába. A szerződése értelmében önállóan is kell állást keresnie, van egy rehabilitációs kiskönyve, abba kell bepecsételni a cégeknek, hogy járt nálunk, de nem adnak neki munkát. Aztán fél éve mondták neki, hogy most már nem kell" - mondja testvére.

Gézának szerencséje van, mert szüleinek olyan vállalkozása van, amelynél tud dolgozni, amióta leszázalékolták. "Ha jó kedve van nyáron, akkor tizenkét órákat is dolgozik, máskor meg befordul a fal felé" - meséli a nővére, aki szerint az öccse jelentkezett átképzésre, de még eddig semmilyen tanfolyamot nem ajánlottak neki, pedig több hónappal ezelőtt jelezte, hogy várja a lehetőséget. "Negyedévente aláírják a papírjait, hogy együttműködik, ezen kívül nem segítik, de mi lesz, ha lejár a három év?" - kérdezi a nővére, aki szerint, ha 2015-ig nem talál munkát, akkor valószínűleg nem fogják kidobni a rendszerből, de ettől még a problémái nem oldódnak meg. Testvére szerint "a szüleink már nem akarnak sokáig dolgozni, ha ők nem segítenek, akkor az ellátásból kapott 22 ezer forintból nem fogja tudni magát fenntartani".
Felülvizsgálat nélkül sem kényelmes az élet

Az sincs kényelmes helyzetben, akit már kijelöltek a vizsgálatra. A 36 éves budaörsi Helgát 2010-ben 58 százalékos egészségkárosodással százalékolták le szülés utáni depresszió és egy érműtét miatt, azóta nem dolgozik. Helgának segítség lehet az a megállapodás, amelyet 326 vállalkozással kötött a kormány. Ennek értelmében a cégek egyszerűbben alkalmazhatnak megváltozott munkaképességű embereket - nem kell befizetniük a rehabilitált alkalmazottaik után a 27 százalékos szociális adót -, amitől a kormány reményei szerint vonzóbbá válhat a korábbi rokkantnyugdíjasok alkalmazása.

Helgán azonban mégsem segít a kormány lépése. Még nem esett át a komplex felülvizsgálaton, pedig 2012 szeptemberében lejárt a rokkantsági igazolása. Két hónapja várja egy állás, amelyet a megváltozott munkaképességűekkel foglalkozó Motiváció Alapítvány talált neki, egy bevásárlóközpontban dolgozhatna hoszteszként, ami tetszene neki. A felülvizsgálat hiányában régi papírjaival azonban nem tudják állományba venni. "Tavaly szeptember óta folyamatosan telefonálgatok a különböző hivatalok között, de csak annyit mondanak, hogy majd ekkor meg akkor lesz, és még mindig nem volt" - mondta csalódottan. 
 

2013 április 3.
 
origo.hu

Meosz hírek: Kegyetlen felülvizsgálat
Meosz hírek: Kegyetlen felülvizsgálat

A facebook-on terjed egy megrázó erejű személyes beszámoló egy siket nő hivatalos “munkaerőpiaci” felülvizsgálatáról. Az írást változtatás nélkül osztjuk meg. Ki ki eldöntheti, voltak-e hasonló tapasztalatai. Mi csak annyit tudunk, többeknek voltak.

“Tegnap elkísértem öcsémet és sógornőmet. Sógornőm kapta a behívó végzést az NRSZH-tól. Ez volt rajta: “Végzés”
Azt végezték, hogy kötelező megjelennie az NRSZH bizottsága előtt.
“A végzés ellen önáló fellebezésnek helye nincs.”
Már ettől görcsbe rándult a gyomrom, mikor megmutatták. Mi az, hogy kötelező, hogy nincs joga tiltakozni, hogy mennie kell, ha tetszik, ha nem?
Elkísértem őket, mert siketek, öcsém hiába óvja a feleségét, ő sem sokat ért. Reggel félnyolcra szólt a behívó, 7.15-kor ott voltunk.
Rokkantak álltak a zárt kapu előtt. Együtt vacogtunk az esőben, egyikünk sem szólt, mindannyian ugyanazt érezték, amit én. Iszonyt.
Aztán félnyolc előtt pár perccel kinyílt a kapu. Biztonságiőr nyitotta kulccsal, és terelt minket befelé a keskeny járdán. Ahogy önkéntelenül egyes sorba kényszerülve befelé iparkodtunk, mellettünk biztonsági őrök vigyáztak, meg ne bontsuk a rendet, a sort.
Hátul valaki kiabálni kezdett, azzal vádolta az őrt, hogy meglökte, rendőrrel fenyegetőzött. Nem láttam, mi történt. Az őr visszamordult rá, hogy fogja be a száját, ha akar járadékot, vagy kivágja.
Egy ablakhoz tereltek minket, az őrök továbbra is ott álltak. Vigyáztak ránk, míg sorunkra vártunk. Öcsém megismert egy siket fiút és az édesanyját. Nekem is bemutatta őket, halkan beszélgettünk, majd sorra kerültünk, sorszámot kaptunk, a sorszámmal egy ajtószámot, és nem láttuk többé az ismerősöket. Minden ajtó előtt egy ember várakozhatott. Már ha nem volt kísérője. Sógornőmmel ketten is voltunk, ez láthatóan feszélyezte az őröket.
Ahogy ott ültem, érdeklődve nézelődtem. A kártyával nyíló biztonsági ajtók mögött sorban tűnt el egy-egy fehér köpenyes öregember. Igen, ez volt a benyomásom, minden orvos hetven és a Matuzsálemi kor között. Hosszú fehér köpenyben, megvető, mosolytalan arccal.
Odébb egy nő kiabált lefelé a lépcsőn.
- Nyitást kérek a 105-ösre! Beengedne valaki?
Biztonsági őr jött fel, lehúzta a kártyáját, a nő eltűnt az ajtó mögött. Az őr várt, míg becsukódott mögötte, majd lefelé indult.
Vártunk. A nekünk kijelölt ajtó mögül hangos nevetés szállt felém. Ahogy odafigyeltem, rájöttem, sógornőm nevén kacagnak. Kiforgatják, gúnyosan tréfálkoznak. Ökölbe szorult a kezem, felálltam ,hogy jobban halljam. Egy ott dolgozó nő haladt keresztül a folyosón, rámförmedt.
- Üljön le! Attól nem jut be hamarabb, ha ott ácsorog! Azért tettük oda a padot!
Megvárta, míg leülök, csak akkor ment tovább.
Végül kinyílt az ajtónk, az asszisztens kilépett, elkérte sógornőm papírjait. Én adtam át őket.
- Ennyi? – mordult fel. – Csak ennyi papírral jöttek?
- Ennyi – felelem megszeppenve, mint amikor kisdiák koromban elnagyoltam a házi feladatot. – Siket. Ott az audiogram.
Bevitte a leleteket, majd kisvártatva behívott.
Nem tudok rosszat mondani az orvosnőre. Kedves volt, szimpatikusak voltunk neki. Csak nem értettem, a sógornőm siketsége mennyiben függ össze a vérnyomásával, a szívhangjaival, a pulzusával. Más vizsgálatot nem végzett. Megkérdezte, mi a panasza.
- Panasza? – értetlenkedtem. – Hogy nem hall.
- Egyéb panasza nincs? Hogy kommunikál?
- Jelbeszéddel.
- Maga hivatásos jeltolmács?
- Nem, a sógornőm, családtag.
- És ki a férfi?
- Az öcsém, a férje.
- Miért vette feleségül?
- Öh… Mert szereti….
- Hogy szoktak veszekedni?
- Nem szoktak. Szeretik egymást.
- Na persze, gondolom. Leküldöm magukat a foglalkoztatási szakértőhöz.
- Kihez? – nyikkantam. A szó olyan Orwellesen csengett. Vagy Madáchosan? A foglalkoztatási szakértő elbírálja, a Falanszterben ki mire alkalmas.
- Ő majd megmondja, milyen munkát végezhet.
Kifelé indultunk, udvariasan köszöntem, majd lenyomtam a kilincset. Az azonban nem engedett. Visszanéztem.
- Zárva az ajtó – jegyeztem meg.
Az orvosnő az asszisztensre pillantott.
- Engedd ki őket!
Az megnyomott egy gombot az asztalán, és a kilincs engedelmessé vált. Ismét összeszorult a gyomrom. Vajon van olyan is, akit nem engednek ki? De akkor mi lesz vele? Ha mindenkit kiengednek, minek a zár?
Lementünk a földszintre, ott már a lépcső aljában várt az őr.
- Hová? – mordult ránk.
- A foglalkoztatási szakértőhöz – magyaráztam.
Egy padra mutatott.
- Ott üljenek le! Majd szólítják magukat.
Köszönetet rebegtem a parancsra, és helyet foglaltunk. Több sérült ember ült ott kísérőivel. Egyenként megnéztem az arcukat.
Egy mankóval ücsörgő fiút egy hasonló korú fiatalember kísért. Testvéreknek tűntek a vonásaik alapján. A mankós srác telefonba mesélte valakinek, hogy nagyon szemetek voltak vele. Félfüllel hallgattam a már sokaktól ismert rémtörténetet arról, hogy olyat követeltek tőle, amit nem tudott, elesett, de kinevették, pokróc stílusban beszéltek vele, megalázták. Bátyja egy zsömlét felezett éppen. Gondos aprólékossággal törte ketté, összemérte a darabokat, majd a nagyobbikat öccse kezébe nyomta. Az letette a telefont, és szorongva összemosolyogtak.
Mellettünk egy vak lány egy idősebb nővel. A lány idegességében fehér botját kopogtatta ujjbegyeivel. A nő hallgatott. Majd szólították a lányt, az felállt, és a hang irányába indult a bottal. A nő összekapkodta a kabátokat, táskákat, de mire az ajtóhoz ért velük, az asszisztens berántotta a vak lányt, és az bezárult előtte. Ott állt a cuccal zavartan, tétován, nem tudva, mit tehetne. Végül jobb híján visszaereszkedett a padra.
Hátunk mögött egy középkorú asszony down-kóros fia hátán tartotta a kezét. Nyugtatóan simogatta, tekintete riadtan járt ide-oda, ugyanakkor arcán ült az elszántság, hogy bármi áron védi a fiát. A fiú egykedvűen bámult maga elé, nem mozdult. Tűrte a simogatást.
Aztán szólították sógornőmet, és mi is felugrottunk. A foglalkoztatási szakértőnél ketten vártak. A női szakértő nekem esett, hogy mit keresek itt, milyen viszonyban vagyok a vizsgált személlyel, öcsém miért van itt, ő milyen viszonyban van vele. Miért nem tud beszélni sógornőm, és vajon tud-e magyarul különben.
A férfi egy mondatban szakértette, hogy sógornőm nem alkalmas semmilyen munkára, mert nem tud beszélni, nem tud kommunikálni. Tehát munka nincs. Járadékot ne várjon, mert nincs öt év munkaviszonya. Tehát nem jár neki ellátás. Pont.
Majd kapunk határozatot, abban benne lesz minden, de ne számítsunk jóra. Mehetünk.
Ekkor már egyetlen kívánságom volt. Kikerülni a zárt ajtó mögül, a nyomasztó légkörből. Odakint friss levegőt venni, és messzire elkerülni a jövőben minden ilyen helyet.
Ahogy az ajtón kiengedtettünk, rohantunk végig a folyosón. A bejáratnál megint útunkat állta az őr.
- Hova?
- Haza – feleltem udvarias mosollyal. – Végeztünk.
Kiengedett az ajtón.
Nem tudom miért, de a kapun kilépve visszafordultam, pásztáztam a homlokzatot, a falat. Úgy éreztem, valahol ott kell lennie a feliratnak:
“A munka szabaddá tesz!”
Amikor már az utcán mentünk, öcsém megszólalt.
- Olyan volt, mint Auschwitz – mondta. Pedig saját gondolataimat nem osztottam meg vele.”

2013 március 29.
 
Facebook

 

 

Meosz hírek: tt a válasz a rokkantaknak: nem szűnik meg az orvosi ellátás
Meosz hírek: tt a válasz a rokkantaknak: nem szűnik meg az orvosi ellátás

El kell látniuk az egészségügyi szolgáltatóknak azokat a betegeket, akiknek a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) megszüntette a rokkantsági ellátásukat - válaszolta az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a Pénzcentrum.hu kérdésére. Az NRSZH módosító/felülvizsgáló határozata alapján tehát az érintettek csak a pénzbeli ellátások igénybevételétől eshetnek el.

A múlt héten megjelent hírek nagy felháborodást keltettek, amelyek szerint az utóbbi időben egyre több komoly betegséggel küzdő ember csak az orvosi rendelőkben szerzett tudomást arról, hogy már nem érvényes a TAJ-kártyája. Többen arról panaszkodtak, hogy megfellebbezték a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) határozatát, amely megszüntette a rokkantnyugdíjas státuszukat, majd orvosi vizsgálatokon vettek volna részt, ahol közölték velük, hogy nem érvényes a TAJ-kártyájuk.

A Pest Megyei Hírhatár arról számolt be, hogy egy neve elhallgatását kérő beteg éppen műtét előtt állt, akivel az előzetes kivizsgálás intézésekor közölték, hogy nem biztosított. Volt olyan beteg, aki a rendszeres gyógyszerfelírás alkalmával szembesült a háziorvosánál arról, hogy baj van. Amikor érdeklődni próbált, senki nem tudta megmondani, hogy hol, és hogyan intézhetné jövedelem hiányában a TAJ-kártyája érvényességét, és miként juthat hozzá súlyos betegen a rendszeresen szedett gyógyszereihez, illetve az orvosi kontrollvizsgálatokhoz.

A Pénzcentrum.hu tájékoztatást kért az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól az érintettek által kifogásolt eljárásról. Megkérdeztük, lehetséges-e, hogy már a felülvizsgálat után született visszaminősítő határozat meghozatalával egyidejűleg, illetve a rehabilitációs felülvizsgálat kellős közepén, a jogorvoslati eljárás vége előtt megszűnjön az érintettek biztosítása?

Piros lámpa esetén is el kell látniuk az egészségügyi szolgáltatóknak a beteget, így az említett személyi kör sem kerül ki a természetbeni egészségügyi szolgáltatásokból. Az egészségügyi szolgáltatónak, ha a jogviszony ellenőrzésekor észleli, hogy a beteg jogviszonya rendezetlen - azaz piros lámpás - akkor erről és a rendezés lehetőségeiről - az ellátás nyújtása mellett - írásban tájékoztatnia kell a beteget. Az NRSZH módosító/felülvizsgáló határozata alapján tehát a beteg csak a pénzbeli ellátások igénybevételétől eshet el - közölte az OEP.

A korábban valamely rokkantsági ellátásban részesülő beteg, e jogcímen történő egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát az ellátás folyósításának megszüntetéséről szóló határozat jogerőre emelkedését követően a folyósító szerv jelenti az OEP jogviszony nyilvántartásába. Az egészségbiztosító a természetbeni ellátás igénybe vételekor tájékoztatja/értesíti a beteget a rendezetlen jogviszonyról, és jelzi a jogviszony rendezésének szükségességét és módját - közölte az egészségbiztosítási pénztár.

2013 március 8.
 
penzcentrum.hu

Meosz hírek: „Szövetségben és partnerségben”
Meosz hírek: „Szövetségben és partnerségben”

„Szövetségben és partnerségben” – országos nőkonferencia fogyatékossággal élő nők nélkül?

 

 

Hétfőn délelőtt a MEOSZ Heine-Medin szekciójának szervezésében fogyatékossággal élő nők kisebb csoportja tiltakozott az ellen, hogy a Magyar Nők Szövetsége úgy szervezett fogyatékos emberekről is szóló országos nőkonferenciát, hogy azon a súlyosan fogyatékos, kerekesszékben élő nők nem tudnak részt venni, az Andrássy úti helyszín ugyanis nem akadálymentes. Ismét előállt az a helyzet, hogy valakik valahol, egy lépcsősor tetején a fogyatékos emberek problémairól beszélgetnek – a fogyatékos emberek nélkül.

A konferencia alcíme „Szövetségben és partnerségben”, célja a szervezők szerint, hogy bemutassa a „sokszínű magyar nőtársadalom” aktuális helyzetét. Úgy tűnik azonban, hogy ebbe a sokszínűségbe a súlyos fogyatékossággal élő női résztvevők már nem fértek bele. Amikor a MEOSZ Heine-Medin Szekciójának egyik, kerekesszékben élő nőtagja szóvá tette a szervezőknek, hogy a fogyatékos emberekről is szóló konferencia helyszíne nem akadálymentes, akkor megértő, partneri hozzáállás helyett sértődött visszautasításban részesült. A nőszervezet elnöke közölte: Andrássy úti székházuk a magyar állam tulajdona, annak akadálymentessége kapcsán panaszával forduljon az állami vagyonkezelőhöz. A tiltakozók nehezményezték, hogy a nők egyenjogúságáért, méltóságáért küzdő szervezet elnöke kioktat egy súlyos fogyatékossággal élő nőt, amikor az részt akar venni egy őt is érintő, róla is szóló eseményen. Szomorúnak tartják, hogy a Szövetség nőképébe a fogyatékos nők nem férnek bele, hisz ellenkező esetben úgy szervezték volna meg az szimpóziumot, hogy azon ők is részt tudjanak venni.

 

A konferencia egyik mai előadója Tamás Gáspár Miklós filozófus volt, aki a résztvevőknek megtartott előadása utána kiment a székház előtt demonstrálókhoz és nekik is megtartotta előadását, rövidített formában. A filozófus hozzátette: a magyar államnak be kellene tartania törvényi kötelezettségeit az akadálymentesítés kapcsán, a szervezőknek pedig ebben az esetben keresniük kellett volna egy akadálymentes helyszínt.

 

A péntekig tartó konferencián szó lesz egyébként a nők közéleti szerepvállalásáról, gazdasági helyzetéről, jogaik érvényesüléséről, szociális és egészségügyi helyzetükről, továbbá a tudományban, az oktatásban és a kultúrában betöltött szerepükről. Ezeken a területeken a fogyatékos nők nem csupán a férfiakkal szemben, hanem ép társaikkal összevetve is rendkívül hátrányos helyzetben vannak. Felszólal többek között Szabó Máté ombudsman, Dr. Herczog Mária egyetemi docens és Dr. Demeter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság volt elnöke. Csütörtökön az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala munkatársa azt mutatja be, hogy milyen a fogyatékossággal élő emberek helyzete a munka világában.

 

További információ: Gábor Imola sajtófőnök (06-30/466-1559), MEOSZ

 

Budapest, 2013. március 4.

Meosz hírek: Átejtő kiejtős - megrokkant rendszer
Meosz hírek: Átejtő kiejtős - megrokkant rendszer

Egyre több hírt hallani arról, hogy rokkant, megváltozott munkaképességűnek minősített emberek élete borul fel, életminősége zuhan egy alacsonyabb szintre, mert a 2010-11-ben átalakított ellátórendszer szerint már nem jogosultak az ellátásra – pedig egészségkárosodásuk változatlan, vagy rosszabb állapotban, de fennáll.

Hétköznapi logikánk szerint akkor mondják egy emberre, hogy megváltozott munkaképességű, ha "hiányzik" valamilyen képessége, vagy legalábbis meghatározott tevékenységekben alacsony szintű teljesítményt mutat a többséghez képest. Első olvasatra talán megfelelőnek is tűnhet egy ilyenfajta megközelítés, de a valóságban ez a gondolkodás súlyos jogsértésekhez vezethet.

A hétköznapi gondolkodás szerinti magyarázatunk szakmai megvalósítás és értelmezés szempontjából sok és nehezen megoldható problémát vet fel. Miközben maguk az érintettek is, akik megkapják a "fogyatékos", vagy "megváltozott munkaképességű" minősítést, elhiszik, hogy képességeik megállapítása egy kiforrott és stabil szakmai rendszeren alapszik, a valóságban a minősítés viszonylagos kérdés.

A viszonylagosság két okból is következik. Az egyik ok az, hogy a minősítést sohasem az érintett személy végzi, hanem valaki más. A másik ok, hogy ez a valaki úgy végzi a minősítést, hogy valamihez képest, valamihez viszonyítva tesz megállapítást az érintettről. Ha megváltoztatjuk a minősítő személyét, vagy a minősítés eszközét, teljesen más eredményeket kapunk.

Például, a mindannyiunk fejében élő minta szerint a pácienst megvizsgálja az orvos, és az egészséges emberhez viszonyítva minősíti betegnek. Vagy a nem jól tanuló gyermeket elviszik a nevelési tanácsadóhoz, ahol az átlagos teljesítményekhez képest minősítik tanulásban akadályozottnak. Vagy elmegy egy egészségkárosodottá vált családtagunk a szakértői bizottsághoz, és ott a szakértők az átlagos egészségi állapothoz képest minősítik őt rehabilitálhatónak, vagy rokkantnak.

Mind az orvosok, mind a nevelési tanácsadóban dolgozó gyógypedagógusok és pszichológusok magas szintű képzést, szakmai gyakorlatokat, és folyamatos továbbképzéseket telesítenek, hogy munkájuk elvégzésére alkalmasak legyenek. A betegség, vagy tanulási zavar minősítéséhez sokféle, és többszörösen ellenőrzött és kipróbált eszközöket használnak, kezdve a sztetoszkóptól, az MRI-n és 3D ultrahangon át, a különféle személyiség és képességtesztekig. A fent említett minősítési viszonylagosságot tehát a magas színvonalú szakemberképzéssel és a mérés objektivitását biztosító eszközök használatával csökkentik le.

Ugyanerre a mintára működik a felnőtt egészségkárosodott emberek állapotának minősítése is. Orvosok, szociális munkások és foglalkozási rehabilitációs szakemberek végzik a minősítést, akik jogszabályban (a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény 27. § alapján, a foglalkozási rehabilitációs szakértőkről szóló 8/2012. (II. 21.) NEFMI rendeletben) meghatározott végzettséggel rendelkeznek, sőt a megfelelő szakemberek egy nyilvánosan elérhető névjegyzékben is szerepelnek, ami elérhető a Szociális Portálon.

Az emberek többsége, ha súlyos betegséget állapít meg nála egy orvos, általában felkeres még legalább egy további szakembert, hogy bizonyosságot szerezzen a diagnózisa érvényességéről. Mivel az egészségkárosodás illetve rokkantság minősítését központosították a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalban ( NRSZH-ban), ezért sok választása nincs annak, aki bizonytalan minősítése helyességében. Egy dologra azért van lehetőség, hogy rákérdezzen a Kormányhivatalnál, vagy megnézze a szakértői minősítés aláíróinál, hogy ki és milyen végzettséggel vett részt a minősítési eljárásban, majd leellenőrizze, hogy szerepelt-e az illető a szakértői névjegyzéken.

Persze a névjegyzékben szereplés még önmagában nem garancia arra, hogy a kapott minősítéssel elégedett lesz az ember, de érdemes utánajárni, mert a nem megfelelő szakember részvétele a minősítésben eljárási hiba, tehát a minősítés is érvénytelen, és egy ilyen érvénytelen minősítés alapján legalábbis nem lehetne kikerülni az ellátórendszerből.

A minősítésével elégedetlen, panaszos emberek magas száma, és a jelenleg a névjegyzékben minősítés végzésére feljogosított szakemberek aránya alapján akár azt is feltételezhetnénk, hogy az eljárásban résztvevők egy része nem megfelelő felkészültséggel végzi a munkáját. Mindenesetre a nagyszámú elmaradásra és az ügyintézési határidő elmulasztására ez magyarázat lehet. Magam részéről nagyobb gondnak látom a megfelelő eszközök használatának hiányát.

A minősítési eljárásban orvosi, szociális és foglalkozási rehabilitációs mérésekkel kellene találkoznunk. A beszámolók többsége alapján azonban az orvosok "ránézésre" végzik a minősítést. A megfigyelés és kikérdezés egyébként elfogadott diagnosztikai módszer, nem ezzel van a gond. A gond a megfigyeltek alapján adható százalékpontokat meghatározó ún. Szakmai Irányelvvel van. Az Irányelv (leegyszerűsítve a lényegét) tartalmazza az összes ismert megbetegedést, és meghatározza, hogy az egyes betegségek hány százalékkal rontják az egészségi állapotot.

2010-11-ben sok hír keringett arról, hogy a rokkantak száma "túl magas" hazánkban, és a "visszaélések miatt" sok a jogosulatlan igénybevétel. A téma körüli számháborúban nem szeretnék részt venni, és a visszaélések hangoztatásával is óvatos lennék. (Mellesleg: A szakértői bizottságok évente több mint kétszázezer minősítést végeznek. Egy 2011-es internetes cikk szerint az NRSZH főigazgatója mindössze 198 esetet talált gyanúsnak az általa elrendelt rendkívül szigorú ellenőrzés eredményeként. Kétszázezerben 198 téves eset olyan alacsony arányú hibázást jelent, hogy a legprofibb termelő gyár minőségellenőrei is megirigyelnék.) Mindenesetre a minősítési eljárás szigorítását harangozták be, sőt eszközök bevonását is kilátásba helyezték.

Ez a szigorítás az irányelvekben az egyes betegségekhez meghatározott százalékpontok lecsökkentése volt. A pontok lecsökkentése eredményezhette azt, hogy mondjuk a térdprotézisre kapott 49% alapján 2010-ben még rokkant lehetett valaki, míg 2011-ben ugyanerre már csak 39% járt, és az illető kiesett az ellátórendszerből. Itt a gond, mert az Irányelv egyébként nem tekinthető diagnosztikai eszköznek, csupán a viszonyítást határozza meg, a tényleges mérés továbbra is hiányzik.

Ez a fajta "szigorítás" a pontozásban persze magyarázható nemzetgazdasági okokkal, a kiadáscsökkentés szükségszerűségével, és biztosan politikai okokkal is, mindenesetre szakmai indokot nem találtam benne. Mert aki ilyen módon kiesik az ellátórendszerből, az csak látszólag nem kerül pénzbe a társadalomnak, és csak látszólag javulnak a statisztikai mutatók. Ezek az emberek ugyanis munkanélküliként jelenhetnének meg a munkaerő-piacon, csakhogy az egészségi állapotukban nem történt változás, rehabilitáció híján az elhelyezkedési esélyeik egyáltalán nem javultak – sőt. Az egészségkárosodás miatt a mai telített munkaerő-piacon továbbra is hátrányban vannak, de már nem csak az egészséges, hanem azon "papírral rendelkező" megváltozott munkaképességű munkavállalókkal szemben is, akik foglalkoztatásával a cégek adókedvezményben részesülnek.

Tehát, rokkant, megváltozott munkaképességűnek minősített emberek munkakeresés helyett inaktívvá válnak, izolálódnak, mélyszegénységbe süllyednek, a rendszerből kiejtve és átejtve, megalázva a semmibe zuhannak, családjuk, barátaik, tágabb közösségük eltartására szorulva. A hajléktalanok, otthonukban nyomorgók, betegek, gondozást igénylő ellátatlanok száma pedig egyre csak növekszik. És ami bizonyosan állítható, a probléma elhallgatása ezen nem fog tudni változtatni.

2013 március 14.
 
K.P.
pestmegyei-hirhatar.hu

 

 


Összesen: 242 [151-160]
1... | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25