Aktuális

Összesen: 195 [91-100]
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20
Meosz hírek: Nagy marakodás ment a Petőben
Meosz hírek: Nagy marakodás ment a Petőben

A Pető Intézet pénzügyi megroggyanásához nagyban hozzájárult, hogy az intézmény elvesztett több munkaügyi pert is saját korábbi munkatársai, vezetői ellen. Az egyik főigazgatót saját irodájából zárták ki, egy tanárt pedig alig két hónappal nyugdíjazása előtt menesztettek, ami 40 milliós kártérítést hozott neki. A minisztérium csütörtökön 105 milliós segítséget ígért az intézménynek, de ezzel együtt is csak lényegében a tavalyi szintre emelték vissza a Pető állami támogatását.

A szeptemberi fizetéseket már nem tudták volna folyósítani a Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetben, ha az állam nem ad plusztámogatást. A mozgássérült gyerekek speciális oktatását végző világhírű intézmény problémáiról az Index számolt be először augusztusban. Makk Ádám Balázs, az intézet kommunikációs vezetője ezt követően azzal magyarázta a csődközeli helyzetet, hogy a korábbi „fenntartó által kezelt munkaügyi perek miatt” élte fel az intézet a biztonsági tartalékokat.


Bár az intézet jelenlegi menedzsmentje a botrány kirobbanásáig nem sokat tett a válságos helyzet megoldásáért, a Fidesz-közeli vezetők leginkább az intézmény káeftésítésével és ingatlanvagyonának átvételével voltak elfoglalva, tény, hogy tízmilliók mentek el az intézet korábbi munkatársainak kártalanítására.

A sérült gyerekekkel foglalkozó jó hírű oktatási és egészségügyi intézményben már hosszú ideje eluralkodott a bizalmatlanság légköre, a menedzsment egymással vetélkedő, változó felállású csoportokra szakadt. Az Index információi szerint hivatalosan egyetlen nap engedély nélküli távollét miatt kellett távoznia például az intézet korábbi főigazgatójának, Kozma Ildikónak. A távollétet a Pető Közalapítvány kuratóriuma nem tudta megbocsátani.

Az utód, Makói Zita sem járt jobban. 2006 elején kinevezése miatt durván összeveszett a konduktorképzéssel és gyógykezeléssel foglalkozó gyakorló intézményt működtető főiskola tanácsa és az intézményfenntartó kuratórium. A Főiskolai Tanács azt állította, hogy Makói Zita főigazgatói pályázata nem volt megfelelő színvonalú ahhoz, hogy megkaphassa az állást. Az ellentét annyira elmérgesedett, hogy az új főigazgatót egyszerűen nem engedték be saját irodájába, sőt az őt előző ideiglenes főigazgató, Pásztorné Tass Ildikó vezetésével még demonstrációt is tartottak ellene.

Miután Makói Zitának mennie kellett, Pásztornéból GYKI-igazgató lett. Ő az új rektorral, Schaffhauser Franzcal konfrontálódott. Az elmúlt egy évben legalább öt gazdasági igazgatót elfogyasztott az intézet, és jelenleg nincs is betöltve a poszt.

A folyamatos belharcok közben menesztették a főiskola egyik tanárát is, akit egyébként is csak néhány hónap választott el a nyugdíjtól. Úgy tudjuk, ő követelte a legnagyobb kartérítési tételt, 40 millió forintot kirúgása miatt, amit a munkaügyi bíróság meg is ítélt neki.

A nehéz helyzetbe került intézmény az elmúlt hetekben a figyelem középpontjába került, megmentésére Facebook-oldal indult, Szabó Tímea Együtt-PM-es országgyűlési képviselő pedig parlamenti javaslatot adott be, hogy 500 millió forintos rendkívüli költségvetési támogatást nyújtsanak a Petőnek.

Szabó indítványát a fideszes többség leszavazta, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter viszont csütörtökön bejelentette, hogy 105 milliós plusz támogatást adnak az intézetnek. A rektor a bejelentés után azt mondta: elégedettek a megegyezéssel, valójában azonban a minisztérium semmivel sem szán több pénzt az intézményre, mint eddig.

Információink szerint a 2013–2014-es tanévre szóló éves támogatási keret a plusz 105 millióval együtt nagyjából megegyezik az augusztusban lejárt tanévi kerettel. Az augusztusban megszűnt, korábbi közoktatási szerződésben magasabb volt a tanulónkénti normatíva, amit csökkentett volna az új köznevelési szerződés, ám most ezt a különbözetet lényegében visszaadták az intézménynek.

 

2013 szeptember 20.
 
Spirk József
index.hu

Meosz hírek: Nem látja értelmét a folytatásnak az MPB elnökségi tagja
Meosz hírek: Nem látja értelmét a folytatásnak az MPB elnökségi tagja

Lemondott a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) elnökségi tagságáról Tardos János. A külföldön és itthon is ismert és elismert szakember a fogyatékos sport kilátástalan helyzetével indokolta döntését, amelyről írásban tájékoztatta Gömöri Zsoltot, az MPB elnökét és a testület tagjait.

A kormány sok jó irányú intézkedéssel próbálta segíteni a sportot. Úgy véltem, hogy végre a parasport, mind paralimpiai szinten, mind a fogyatékossággal élők teljes sportját illetően nagyobb forrásokhoz jut, elismertsége a társadalomban és a sportvezetésben megnövekszik. Az elmúlt nem egész egy év sajnos arra mutat, hogy míg az épek sportjában jelentős szakmai és pénzügyi fejlődésre van mód és lehetőség, addig a fogyatékkal élők körében mindez inkább korlátossá vált. Nincs elegendő forrás a növekedésre, az utánpótlás tudatos fejlesztésére, a szakmai, stratégiai programok kialakítására és finanszírozására. Az elmúlt évünk az elnökségben azzal telt úgyszólván, hogy csatát kellett vívnunk a MOB-bal, a kormány illetékes államtitkárságával a fogyatékossággal élők sportja forrásainak állandó szabdalása miatt.

Úgy látom, hogy ilyen körülmények között nincs mód az érdemi munkavégzésre, tudomásul venni pedig nem tudom és nem is akarom, hogy állandó pénzügyi nyomás alá vetnek minket” – olvasható többek között az írásos lemondásban.

Tardos János a Magyar Látássérültek Sportszövetségének volt elnöke (a szervezet megszűnéséig), ő vezette a 2009-es debreceni judo Európa-bajnokságot közmegelégedésre lebonyolító szervező bizottságot, az MPB elnökségében végigdolgozta a pekingi és a londoni paralimpiát megelőző négy-négyéves ciklust.

Az MPB nagyon sajnálja Tardos János döntését, indokait megérti és elfogadja. Az MPB egy-egy feladat ellátásánál továbbra is számít az óriási tapasztalattal rendelkező, kiváló szakember segítségére. 
 

2013 szeptember 6.
 
hparalimpia.hu

Meosz hírek: Fogyatékkal élőket foglalkoztató étterem nyerte a tízezer dollárt
Meosz hírek: Fogyatékkal élőket foglalkoztató étterem nyerte a tízezer dollárt

A szekszárdi Ízlelő éttermet működtető Kék Madár Alapítvány kapta idén a NESsT és a Citi Magyarország Társadalmi Vállalkozások Versenye nyertesének járó tízezer dolláros díjat.

A versenypályázaton olyan társadalmi vállalkozások indultak, amelyek fogyatékossággal élő személyekkel, illetve más hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal foglalkoznak, és amelyek többek között a munkavállalásban nyújtanak segítséget, vagy a vidéki gazdasági lehetőségek serkentésén, illetve a helyi közösségek erősítésén dolgoznak. A társadalmi vállalkozások között található étterem, gyertya- és papírkészítő műhely, amelyek védett munkahelyként mozgássérült vagy értelmi fogyatékkal élő személyeket foglalkoztatnak; illetve környezettudatos neveléssel, valamint veszélyeztetett élethelyzetű fiatalok készségfejlesztésével foglalkozó vállalkozás is. A NESsT munkatársai és helyi üzleti tanácsadók a vállalkozás üzleti eredménye és a tevékenység révén elért társadalmi hatás alapján döntöttek a díj odaítéléséről.
A 2012-es évi teljesítménye alapján az idei díjat a Kék Madár Alapítvány vehette át, amely a társadalmi vállalkozása által üzemeltetett családbarát étteremben különféle fogyatékkal élő munkatársakat foglalkoztat, miközben színvonalas és egyben megfizethető alternatívát kínál az éttermi étkezésre a helyi közösség számára. A vállalkozás működtetésével kettős céljuk van: egyrészt a civilszervezet önfenntartó képességének erősítése, másrészt annak szemléltetése, hogy – megfelelő feltételek megléte esetén – a fogyatékossággal élők sokrétű munkavégzésre képesek.
2012-ben az Ízlelő étterem mintegy 22 millió forint árbevételt realizált, és 13 megváltozott munkaképességű személynek biztosított értékteremtő munkát méltányos bér mellett.
Hencz Éva, a Citi Magyarország média- és közösségi kapcsolatok igazgatója a díjátadón elmondta: „2007 óta közel kilencven hazai társadalmi vállalkozás fejlődését támogattuk a NESsT-tel közös programjainkban. A Kék Madár Alapítvány étterme kiváló példája annak, hogyan lehet fenntartható módon működtetni egy társadalmi vállalkozást, és előteremteni a vállalkozás kibővítéséhez szükséges anyagi forrásokat, amellyel további munkahelyek teremthetők a fogyatékkal élő emberek számára, akik csekély eséllyel találnának munkát a lakókörnyezetükben. Az ilyen és hasonló önfenntartó társadalmi vállalkozások fejlesztése, valamint a hátrányos helyzetű egyének számára munkahelyek teremtése a fő célkitűzésünk ezzel a programmal.”
Mi a társadalmi vállalkozás?
A társadalmi vállalkozások miközben üzletelnek, a társadalmi igazságosság szempontjait érvényesítik a gazdaságban. Működésük alapelve, hogy a gazdasági, a társadalmi és a környezeti szempontok egyformán fontosak.
„Ez a díj a mindennap kora reggel munkába álló, fogyatékkal élő éttermi munkatársainkat méltatja, akik hátrányaikból előnyt kovácsolva szolgálják Szekszárd és a környező települések közösségeit. Felkészültségükkel és profizmusukkal mindenkinek bebizonyítják, hogy a fogyatékosság nem azonos a képességek hiányával” – nyilatkozta Mészáros Andrea, a Kék Madár Alapítvány ügyvezetője a díj átvételekor.
„Az Ízlelő étterem kivételes és példaértékű társadalmi vállalkozás, amely társadalmi hatásának folyamatos növelésére törekszik, de következetesen szem előtt tartja a pénzügyi fenntarthatóság szempontjait is” – mondta Mészáros Anna, a NESsT felügyelőbizottságának tagja, amikor arról beszélt, miért esett rájuk a választás.
A Kék Madár Alapítvány, a NESsT növekedési portfóliójának tagjaként, jelenleg az étterem bővítésén dolgozik: egy jelentős beruházással befogadóképességét a jelenlegi 24-ről 80 főre tervezi növelni, ezzel munkalehetőséget teremtve további fogyatékkal élő személyeknek. 
 


 
Piac és profit

Meosz hírek: Munka lehetőség
Meosz hírek: Munka lehetőség

Földesi József újságíró a Ring és a Mi Otthonunk főszerkesztője kedves levélben ajánl együttműködést és munkát sorstársainknak. Az újságírás iránt érdeklődők számára remek lehetőséget köszönettel tesszük közzé.

Felkérés a ringmagazin.hu portálnak végzendő munkára

Tisztelt Címzettek!

A MEOSZ Oktatási Továbbképző és Távmunka Intézet igazgatójával, Dr. Derera Mihály Úrral folytatott megbeszélésünk alapján tájékoztatom Önöket az alábbiakról. A ringmagazin.hu értékelvű közéleti, gazdasági, kulturális portál a szervezetük segítségével keres a számítógép kezeléséhez jól értő munkatársakat, akik a mi segítségünkkel –díjazás nélkül-- meg ismerkedhetnek a kommunikáció, az újságírás és szerkesztés azon ismereteivel, ami szükséges ahhoz, hogy ezt követően részt vehessenek a ringmagazin.hu portál munkálataiban. Tekintettel arra, hogy esetükben az információgyűjtés és feldolgozás a világhálón történik, a mozgáskorlátozottság nem zárja ki az ebben a munkában való részvételt és persze lehetnek olyanok is, akik akár helyszíni cikkek, riportok, interjúk készítését is vállalhatják.

Anélkül, hogy a RING magazin, a Ring Alapítvány múltját részletezném, röviden mégis szólni szeretnék róla. Néhány barátommal együtt 1988 végén RING címmel független közéleti hetilapot hoztunk létre, amelynek kiadója 1991-től a magyar értékek gyarapítását szolgáló Ring Alapítvány közhasznú szervezet lett. A RING független szellemiségének (Nyílt szellemi küzdőtér!) biztosítása érdekében egyedül álló módon hat párti szerkesztő bizottságot hoztunk létre, amely a kiélezett pártharcok idején is együtt maradt, s hozott közös döntéseket. A RING magazin 1993 végén történt megszűnése után a Ring Alapítvány számos kiváló könyvet, szakmai, kamarai lapot adott ki, majd a Kossuth-díjas költő, író, Gyurkovics Tibor emlékére, Földesi Margit történész kezdeményezésére létrehoztuk a Ring Alapítvány Még nem késő!-díját, amit évente a magyar szellemi élet kiválóságai vehetek át. Mind ez idáig a ringmagazin.hu portált kizárólag önkéntes munkatársak írták, szerkesztették. Ennek ellenére, elsősorban értékelvű szellemi függetlenségének köszönhetően, számos kiváló értelmiségi, újságíró csatlakozott hozzánk. A közelmúltba létrejött RING - Szerkesztőbizottság pedig olyan személyiségekből áll, akik megítélésem szerint, az Alapítvány Kuratóriumával együtt, a jövőben is garantálhatják a ringmagazin.hu szellemi függetlenségét, magas színvonalát, a bulvártól mentes értékelvűségét és reményeim szerint a továbblépés anyagi feltételeinek a megteremtését is elősegítik.

A önkéntes munkának a Ringben a jövőben is nagy szerepet szánunk, ez azonban nem mond ellent annak a törekvésünknek, hogy a cikkek szerzőinek mielőbb tisztességes honoráriumot, állandó munkatársainknak pedig fizetést adhassunk. Ez ugyan is ma már az alapfeltétele annak, hogy egyre komolyabb szerepünk legyen a magyar közvélemény formálásában, itthon is, és külföldön is. Sőt, élve a fordításokban rejlő lehetőségekkel, akár a nem magyar olvasókra is lehessünk némi hatással.

De visszatérve Önökre: természetesen a mozgáskorlátozottak közül is számítunk önkéntes közreműködőkre, miközben esetenként az anyagi javadalmazást is biztosítani szeretnénk. De ez mindanyunktól, így önöktől is függ. Hiszen semmi túlzás nincs abban, ha azt mondjuk: a Ring gazdái mi magunk vagyunk. Mi, akik írjuk cikkeket, szerkesztjük a portált, szervezzük a támogatásokat, a Ring vitákat, kiállunk a szellemisége mellett, akik figyeljük és írjuk a pályázatokat, mentoráljuk a rovatokat, akiknek fontos az, amit a Ring képvisel, de ezért nemcsak lelkesedni képesek, de cselekedni is.

Legyünk ebben is jó partnerei egymásnak. Várjuk jelentkezésüket.

Üdvözlettel:

Földesi József Kiadóigazgató, a Ring Alapítvány elnöke

Kruppa Géza újságíró, a Ring szerkesztőbizottságának tagja
20/343 2189 30/211 3076

A mozgássérültek jelentkezését, szakmai önéletrajzzal az info@amiotthonunk.hu email címre kérjük! 
 

2013 augusztus 12.

Meosz hírek: Együttműködési megállapodás
Meosz hírek: Együttműködési megállapodás

Együttműködési megállapodást kötött a MEOSZ és az Edutus Főiskola

A pénteken aláírt együttműködés célja, hogy támogassa a fogyatékossággal élő, mozgáskorlátozott embereket a felsőfokú végzettség megszerzésében. Hegedüs Lajos elmondta: hazánkban a fogyatékos emberek körében rendkívül alacsony a diplomások aránya, a 2011-es népszámláláskor alig több mint 8 százalékuk rendelkezett valamilyen felsőfokú képesítéssel. A MEOSZ ezért minden olyan kezdeményezést támogat, amely segítheti őket abban, hogy felsőfokú végzettségre tegyenek szert és ezáltal előnyösebb helyzetbe kerüljenek a munkaerőpiacon- tette hozzá az elnök.







A megállapodás értelmében a főiskola a MEOSZ tagjai számára rugalmas tanulmányi időbeosztást, vizsgarendet és konzultációs lehetőségeket, valamint teljes körű e-learning és elektronikusoktatás-támogatást biztosít. A MEOSZ által hozzájuk irányított első húsz jelentkezőt kedvezményes árú laptoppal várják, és egy „virtuális konzultációs teret” is kialakítanak, hogy az oktatási anyagok elektronikus úton, otthonról is könnyen elérhetővé váljanak. Emellett a főiskola tutort is biztosít, aki személyre szabott segítséget nyújt majd a mozgáskorlátozott diákoknak. A MEOSZ a rendelkezésére álló információs csatornáin (honlap, újság, rendezvények stb.) tájékoztatást ad a főiskola képzéseiről és saját távoktatási, felnőttképzési programja kapcsán is együttműködik az intézménnyel. A Szövetség székházának akadálymentesített termeiben helyet biztosít a főiskolai oktatásnak és szakmai segítséget nyújt az Edutus számára a mozgásfogyatékossággal összefüggő speciális körülmények biztosítása érdekében.



A budapesti és tatabányai telephelyen működő intézményben – költségtérítés ellenében – gazdálkodás és menedzsment, kereskedelem és marketing, nemzetközi gazdálkodás és turizmus-vendéglátás alapszakokon lehet diplomát szerezni, de felsőoktatási szakképzésekre, szakirányú továbbképzésekre is lehet jelentkezni. Az intézmény és a Szövetség a jövőben együttműködik majd abban is, hogy – lehetőség szerint –pályázati és egyéb forrásokkal támogassák a mozgáskorlátozott hallgatók képzési költségeit és a szükséges technikai és infrastrukturális feltételek megteremtését.



Az Edutus képzéseire 2013. augusztus 12-ig pótfelvételi keretében még lehet jelentkezni. Részletek a http://www.edutus.hu/cikk/potfelveteli_____/ linken olvashatók. 
 

2013 augusztus 5.
 
Gábor Imola MEOSZ

Meosz hírek: 29 év után nem nyert a budafoki mozgássérült trafikos
Meosz hírek: 29 év után nem nyert a budafoki mozgássérült trafikos

Witt János huszonkilenc éve üzemeltet trafikot Budafok központjában. A súlyosan szívbeteg ember azonban nem nyert a mostani koncesszión, sőt: a második körben indoklás és aláírás nélkül utasították vissza pályázatát. Három demokrata párt flashmobbal kíván tiltakozni. Az elkövetkező napok valamelyikén az MSZP, az Együtt 2014-PM és a DK XXII. kerületi szervezete közös flashmobot szervez. A helyi demokrata erők összefogásának apropóját egy kétszeresen sikertelen trafikkoncessziós pályázat adja.

Witt János 1954-ben született, kétéves korában paralízises lett, minek következtében jobb lábára azóta is súlyosan biceg, hatvanszázalékos mozgáskorlátozottságot állapítottak meg nála, amiért 1992 óta rokkantnyugdíjas. Emellett 1999-ben volt egy infarktusa, a közelmúltban pedig ismét súlyos szívbetegségen esett át és emiatt azóta is kórházban fekszik. Interjúalanyunk 1978 óta volt trafikos, 1984 óta pedig ugyanazt a trafikot viszi Budafok városközpontjában. 1998-tól mostanáig betéti társaságként, családi vállalkozásban ment az üzlet. Főleg dohányt, emellett – egyebek mellett – üdítőt, játékokat, bizsut és valamennyi alkoholt árult.

Witt MSZP-tag, a Népi Platform elnökhelyettese, a XXII. kerületi pártszervezetnek pedig elnökségi tagja. Miután nem nyert trafikkoncessziót, még nem tudja, mihez kezd a dohány nélküli üzlettel. „A remény hal meg utoljára. Az üzletet minden körülmény közt megtartom, bízva abban, hogy egyszer a dolgok még jóra fordulnak” – mondta az atv.hu-nak. „Egy nagyon jól bevezetett üzletet vezetek. Gazdagodni nem tudtam a haszonkulccsal, de valahogy megéltem. A mai haszonkulccsal viszont ez egy aranybánya” – közölte munkatársunkkal. Kérdésünkre, hogy nem kérték-e fel strómannak, Witt úgy felelt: „Felkértek, de elutasítottam.”„Budafokon mindenki csak úgy ismer, mint a trafikost” – mondta. A fia nevében jelentkeztek a trafikkoncesszióra, mivel a kiíráskor, eredetileg a nyertes koncesszió még nem volt örökölhető „és gondolnom kellett a családom jövőjére”. Hozzátette: azt nem lehetett tudni, hogy menet közben a szabályokat – akár ezt, vagy az árrésre vonatkozót – megváltoztatják. „Nagyon úgy tűnik, hogy csak a Fideszhez közeli, szakmailag tapasztalatlan emberek kapták a koncessziókat” – vélte. Interjúalanyunk úgy tudja: a huszonhat kerületi győztesből öt-hat van, „aki üzlettel foglalkozik, volt legalább egy közértje, vagy árult például lottószelvényt”. A többit abszolút szakmán kívüliek nyerték – mondta Witt.

A sikertelen pályázata – és a trafikgate kirobbanása – után hirdette meg a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. a második koncessziót azoknak, akik az első körben pályáztak, de nem nyertek. Witt hangsúlyozta: teljesen megfelelt a második kiírása által támasztott feltételeknek, azonban pályázatát ekkor is negatívan bírálták el. „Tájékoztatjuk, hogy a megküldött jelentkezése alapján megállapításra került, hogy Ön a felhívásban előírt feltételeknek maradéktalanul nem felel meg, így Társaságunk a Pályázati Felhívás (sic!) alapján Önt dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság továbbgyakorlására nem jogosítja fel” – állt a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt-től érkezett, aláírás és indoklás nélküli levélben.

2013 július 31.
 
atv.hu, Szegő Péter

Meosz hírek: Boronkay Péter aranyérmes
Meosz hírek: Boronkay Péter aranyérmes

Tereptriatlon-vb: Boronkay Péter aranyérmes!

Szenzációs sikert ért el Boronkay Péter, aki szombaton megnyerte tereptriatlon-világbajnokságot (500 m úszás, 13 km kerékpár, 4,5 km futás) Hágában!

A kiváló sportoló végig vezetve szerezte meg a győzelmet.

„Az úszás szerintem kicsit rövidebb volt 500 méternél, ennyire jó időt nem szoktam úszni – mondta Boronkay Péter a célba érkezés után. – Három napja vagyok itt, elég változékony az idő, szerencsére a versenyen nem lehetett rá panaszom, nagyon jók voltak a körülmények. A sérülésem után nem vagyok százszázalékos állapotban, a jobb lábam még kicsit gyengébb, de nem idegeskedem, úgyis fejben dőlnek el a versenyek. A szeptemberi londoni világbajnokságig sokat javulhat a lábam, de még fontosabb, hogy a riói paralimpián teljesen rendben legyek, addig pedig van idő.” 
 


 
MPB

Meosz hírek: Az akadálymentességről
Meosz hírek: Az akadálymentességről

Az akadálymentességről

Milyen ügyet tud elintézni egy mozgássérült ember, vagy más sérült ember?

Az akadálymentességet úgy kell elképzelni, mint az esélyegyenlőséghez és önrendelkező élethez szükséges állapotot. Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Gondoljunk a babakocsira vagy a lépcsőzni már nem tudó, nem túl jól látó, halló, lassabban gondolkodó nagyszülőkre. Akadálymentességre mindenkinek szükséges van. Ha a hivatal akadálymentes a sérült ember is bármit el tud intézni, ha nem az, akkor semmit, vagy csak külső segítséggel, ami ellentmond az alkotmányban rögzített egyenlő bánásmód és önrendelkező élet szemléletével.

Melyek azok a közintézmények, ahová biztosan segítséget kell hívnia?

Az a sérült ember akadályozottsági fokától és az akadálymentesítés mértékétől függ. Nem lehet kiragadni bizonyos intézményeket. Az akadálymentesség hiánya Magyarországon egyenletesen oszlik el. Nem lehet bizonyos intézmény-csoportokat kiragadni és azt mondani, hogy ez a fajta intézmény országos szinten akadálymentesebb a másiknál. Visszatekintve az elmúlt évek, sőt majdhogynem évtizedek politikusokkal és civilekkel, építészekkel és nem-építészekkel, sérültekkel és épekkel az akadálymentességért vívott nagy vértelen szó és papír-csatáira igen lassú változás körvonalazódik.

Mit érez egy felnőtt ember, akit – szerintem – nem tekintenek egyenrangúnak azzal, hogy ilyen helyzetbe hozzák? El lehet fogadni ezt az állapotot?

A felelősségteljesen gondolkodó sérült ember tudja, hogy másnak is, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenkinek a sajátja a legkomolyabb, de ez a tudat őt nem vigasztalja meg. Amíg sérült emberként olyan helyzetbe hozzák, hogy nem tud elmenni a szülészetre, az óvodába, az iskolába, a színházba, a gyógyfürdőbe, a bankba, az egyetemre, a sportpályára, az uszodába, a parkolóba, a szerettei és barátai lakásába, a temetőbe, a ravatalozóba. A sérült emberek nyelve elkopik és az agya összezsugorodik az állandó magyarázásba, magyarázkodásba és aztán újfent a szabadkozásba. Sokan vannak, akik a dolgokat másképp gondolják, látják és láttatni akarják, akik jobbítani szeretnénk ezt a világot, a magunkét és a másokét, a mi egyetlen közös világunkat, de a láthatatlan és érthetetlen ellenfél gyakran számosabb avagy hatalmasabb minálunk.

Mennyibe kerül egy épület akadálymentesítése?

Nagyon fontos leszögezni, hogy az új középületeknek kötelező módon akadálymentesnek kell lenni. Ha az akadálymentesség már a tervezőasztalon koncepciózusan beépül az építési engedélyezési majd kiviteli tervekbe, nem lehet akadálymentességi többletköltségről beszélni. A törvényi kötelezettség ellenére az új épületek jelentős hányada továbbra is akadályozott módon épül. A meglévő épületállományt két csoportba kell osztani. A műemlék és nem műemlék épületekre. A műemlék épületek akadálymentesítése mérettől és szintszámtól függően néhány millió és néhány száz millió forint körüli összegbe kerül. A nem műemlék épületek akadálymentesítése ökölszabály szerint gondolkodva a műemlék épületek költségének nagyjából a fele lehet.

Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy akadálymentesített intézménynek?

Az összes sérültségi csoportba tartozó sérült embernek maradéktalanul képesnek kell lenni az épület összes fizikai és kommunikációs funkcióit használni, különös tekintettel a munkáltatói oldalra. Egy akadálymentes intézményben lehetőséget kell teremteni, hogy a vak titkárnőtől a kerekesszékes vezérigazgatóig bárki el tudjon helyezkedni. Napjainkban a munkaképes sérült emberek mintegy 20%-a dolgozik mindössze, ami tarthatatlan állapot.

Hány közintézmény felel meg a törvényi előírásnak, ez az összesnek hány százaléka?

Az akadálymentesítés nagyon lassan halad. Ennek okai legfőképpen a fejekben, a Közép-Kelet Európai mentalitásban keresendő. Amíg a sérült emberek jogai csak papíron, a való életben nem érvényesülnek, addig nem lesz akadálymentesség sem. Ez a folyamat nagyon lassan halad. Mostanában szinte észlelhetetlen lassúsággal. Ha nem lenne esélyegyenlőségi törvény és akadálymentességet is szabályozó építési törvény és alkotmány és parlamentáris demokrácia, akkor senkit sem lehetne felelősségre vonni. De van. Különböző szemszögből készült felmérések és becslések alapján jelen pillanatban a közintézmények 10-25 %-a akadálymentes. Ha komplex, azaz nemcsak fizikai akadálymentességről beszélünk, ez a szám feleződik. Ha teljes mértékben komplex módon akadálymentes épületet keresünk azzal a szomorú hírrel kell szolgálnom, hogy Magyarországon 2013-ban ilyet nem találunk. A hazai építőipari és épülethasználati tendenciák miatt még azok az épületek sem akadálymentesek, amelyeket jómagam terveztem, felügyeltem és monitoroztam a hosszú évek során.

Azzal, hogy most eltörölte a kormány az akadálymentesítés határidejét, mire számíthatnak az érintettek?

Az intézkedés beláthatatlan katasztrofális hatással lesz az amúgy is nehezen megvalósuló országos szintű akadálymentesítésre. A folyamatosan kitolt, majd meghosszabbított határidők legalább ténykedésre, pályázásra sarkallták az empatikus vezetőket és Damoklész kardjaként függtek mindenki más feje fölött. Akadálymentesség szempontjából mindig az állam és a mindenkori kormány volt az, amely folyamatos törvénysértő és halasztó magatartást tanúsított az elmúlt 23 évben. Az akadálymentesítés határidejének megszüntetésének egyik konkrét következménye, hogy azokból a nagy EU-s pályázatokból, ahol eddig kötelező volt, azon nyomban kikerült az akadálymentesítés, mint projektelem. Az állandóan csődközelben létező önkormányzatok nem akarnak és nem is tudnak saját forrásból komolyabb összegeket akadálymentesítésre fordítani. Ez az intézkedés megásta az amúgy is aggastyánkori végelgyengüléstől szenvedő akadálymentesítési folyamat sírját.

2013 július 13.
 
Nagy Bendegúz Lóránd
mipszi.hu

Meosz hírek: Kerekesszék, nem bicikli!
Meosz hírek: Kerekesszék, nem bicikli!

Zsuzsanna átlagos családba született, átlagos szülőkkel, átlagos testvérrel. A 70- es évekre jellemző családi normákban, kicsit talán konzervatív nézetek felé hajló neveltetésben. Második gyermekként látta meg a napvilágot. Négy évvel idősebb testvére, József, és ő is, teljesen egészségesen jöttek a világra. Szépen fejlődtek mindketten. József elkezdett beszélni, járni, mint a vele egyidős gyermekek, érdeklődő volt mindenre. Aztán 4 éves korában, amikor édesanyja ment érte az óvodába történt valami..

"Megérkeztem érte az óvodába, ő észrevett és felállt a kis asztaltól, amit pici kis kezével fogott, fejét enyhén felemelte a plafon felé és szemeivel felfelé nézett. Nem is tudom, mihez hasonlítsam, csak úgy elbambult. Ez pár másodpercig tartott. Aztán, mintha nem történt volna semmi, boldogan szaladt felém, körém fonta karjait és agyon puszilgatott. Megkérdeztem az óvónőket, hogy tapasztaltak e hasonlót nála, Ők azt válaszolták, hogy nem".

Valahol itt indult József "története" a család számára, ami az egész életüket gyökeresen megváltoztatta. Zsuzsanna úgy lett felnőtt, hogy látta tönkremenni testvére és szülei életét. Sok fájdalmas beszélgetés, tanácstalanság, küzdelem, lemondás, orvosok, lumbálás, gyógyszerek, műtétek, orosz és kínai gyógyászok és elkeseredett küzdelmek sorozata. Persze, vannak szép emlékei is, de mint mondta:

"Ezek a csodálatos emlékek, kirándulás, nyaralás, családi programok, inkább olyanok már, mint egy szép álom.. Mintha, csak vágyainkban, képzeletünkben lettek volna jelen és meg sem történtek soha az életben. Fura."

Eltelt jó pár év. Átléptünk a XXI. századba. Az orvostudomány hatalmas fejlődésen ment keresztül. József betöltötte a 43. évét. Úgy alakult, hogy napjai egy tolószékben telnek. Mindenben segítségre szolul, szellemileg leépült, mozogni szinte egyáltalán nem tud. Állandó felügyeletre szorul. Minden tevékenység körülötte előkészületekkel jár, legyen az egy ébredés utáni mosakodás, egy étkezés, egy fürdés vagy, ha orvoshoz kell menni. Minimum két ember szükséges ezek megoldásához és egyre nehezebb, hiszen szülők sem fiatalodnak, mindketten hatvan év felett járnak. Náluk is előjöttek a betegségek, de hatalmas szívvel és lélekkel ápolják fiukat. Csodálom kitartásuk, elszántságunk és erejük. Semmi nem törte meg Őket ebben. Édesanyja a mai napig bízik benne, hogy egyszer könnyebb lesz. Lassan 40 éve bízik... Erején felül helytáll.

Zsuzsanna sem fiatalodik. Egyedül neveli kislányát, a sors vele sem volt kegyes, de ez egy másik történet. Mindennapjaiban ott a kétely, a bánat, az örökös kérdés:

"Nem is tudom velem mi lesz, ha egyszer szüleim nem lesznek többé. - mondja halkan, lehajtott fejjel - Lesz-e annyi erőm, energiám és kitartásom, hogy így éljek, vagy összeomlok egyedül. Kicsit előre rohantam, remélem a sors kedvez nekem, és sokáig magam mellett tudhatom még családom. - felnéz; arcán végig gördül pár könnycsepp, aztán mosolyogva folytatja: De lesz segítségem, a kislányom."

Hogy érzékeltessem mit is jelent például egy "SZTK. körút" a család számára, elmesélem a legutóbbi ilyen napot, ahova elkísértem őket. Természetesen, ez is hosszas tervezést, szervezést igénylő "program". Az első momentum, hogy az édesanya elmegy - mondjuk az idegosztályra, - hogy időpontot kérjen József számára. (Ezt, egy olyan napon kell tennie, amikor Zsuzsanna nem dolgozik, mert, ha éppen "szükség" van, csak ketten tudják a szoba-WC-re tenni Józsit.) Amikor megvan az időpont, lázas szervezésbe kezd a család. Mivel, a fiú apja nem tud sokat gyalogolni, - csak így tudják megtenni a távot az Sztk.-ig, - Zsuzsanna vesz ki szabadnapot, hogy édesanyjával eltolják testvérét, a közel 3/4 órás úton az orvoshoz. Indulás előtti nap megpróbálnak mindent úgy szervezni, hogy ne csússzon be semmi bibi. (Gondolok itt például a WC. kérdésre).

"Egy társasház földszinti lakásban lakunk, ez némileg előny, de hogy utcára jussunk, meg kell küzdeni a ház bejáratánál lévő 3 lépcsőfokkal, ami nem tűnhet nagy gondnak, de az. Hárman, szó szerint lecibáljuk a kerekesszékben ülő bátyám. Néhány szomszéd elmegy mellettünk, oda-oda sandítanak, de eszükbe nem jut segíteni, köszönni meg főleg nem." - mondja feldúltan Zsuzsanna. Aztán vesz egy nagy levegőt és folytatja: "Talán jobb is, mert egyszer volt egy olyan, hogy köszönt ugyan a kedves szomszéd, de aztán elkezdett testvéremről beszélni, kérdezősködni, hogy mi van vele stb., de úgy mintha Ő ott sem ülne, vagy mintha egy tárgyról beszélne. Ilyenkor elönti az agyam a vér, de inkább nem jegyzem meg."

A lány elkezdi tolni testvérét és odaszól édesanyának, hogy menniük kell. Elindulnak. Kertvárosi részen laknak, igazából élvezet sétálni. Csend, hatalmas fák, szép zöld minden, enyhén fúj a szél. Az úttesten tolják a kerekesszékben ülő fiút, így könnyebb valamelyest haladni. A város e részén, nincs nagy forgalom, mégis az első autós, aki elhalad mellettük, kiszól az autóból: "Nem ismered a járdát?!" Vissza kettő, padlógáz és elhúz. Hirtelen nem is tudtam mit reagáljak, vagy egyáltalán le kell e reagálnom ezt a megnyilvánulást, de aztán Zsuzsanna szavai vágták el gondolataim: "Szót sem érdemel!" 

Beszélgetünk. A lány próbálja bevonni testvérét is, mutogatja az általunk érdekesnek vélt dolgokat. Egy szép fa, egy futkározó kutyus, vagy egy ablakban ülő cica és a madárcsicsergés nem mindennapi élmény József számára, hiszen hónapokon keresztül ül a szobában, ahol él...

Eddig sikeresnek mondható a nap. A lány, vidáman magyaráz testvérének. Mindketten nevetnek, csillog a szeműk egy-egy újabb felfedezés után, élvezik a körülöttük zajló történéseket, "csodákat". "Ez a mosoly mindent megér!" - böki oldalba könyökével anyját a lány. - "Még a nap is kacsint nekünk, ugye Joci!" - közben kicsit megborzolja a haját Józsinak, de aztán meg is igazgatja gyorsan.

Ahogy közeledünk a rendelő felé egyre több emberrel találkozunk szembe. Ki-ki maga módján "megmustrálja" a kis csapatot. Van, aki mutogatva hívja fel a figyelmet rájuk társának, van, aki lesütött szemmel megy el mellettünk.

Egy édesanya szembe jön velünk 4 év körüli kisfiával, aki előre rohan felénk és nagyon édesen kiabálja: "Anya nézd! De szép biciklije vagy a bácsinak!" Szinte belehasít fülünkbe, amikor ráüvölt a kisfiúra: "Ádám! Azonnal gyere vissza!" A gyermek kicsit megszeppenve szót fogad, de azért félszegen megemeli a kis kezecskéjét és pici mosollyal felénk int. Szívem szerint megöleltem volna, annyira aranyos és tiszta lelkű megnyilvánulás volt. Amikor visszaér anyukájához, az szinte magához ragadja és gyorsan átsétál vele az utca másik oldalára, közben többször is hallom, hogy "Ne nézz oda!" A kicsi egyáltalán nem értette mi történik körülötte. Gratulálok az anyukának!

Csendben sétálunk tovább, érezhetően mindenkit kicsit sokkol a történés. Csak a kerekesszék nyikorgása, alkatrészeinek kattogása jelzi haladunk. A lány töri meg a csendet: "Ezt nem lehet megszokni. Semmi baja nem történt volna a kisfiúnak, ha odaengedi, és esetleg elmagyarázza, hogy a bácsi nem tud járni és ezért van neki ez a "biciklije"."

A gyerekek nagyon okosak és sokkal több mindent megértenek, mint ahogy azt a felnőttek képzelik. Talán, ha így történne, minden találkozás, hogy megismertetjük az élet e részével is a kicsiket, jobban elfogadná a növekvő társadalom a beteg, sérült embereket. Nem így van. Valamiért féltjük megmutatni nekik a "másságot", így próbáljuk óvni őket. De vajon mitől? Ezt kifejtem majd egyszer bővebben, most sétáljunk tovább...

Még mindig egy szó nélkül haladunk. Azon gondolkozom, mivel tudnám megtörni ezt a fájdalmassá vált sétát. A megoldás Zsuzsanna szájából hangzik el: "Hazafelé fagyizunk?" - kérdezi a fiúra kacsintva. Hála' az égnek ez bejött, hamar rávágjuk az igent, és újra mosolyogva haladunk úticélunk felé.

Elérünk az első nagy útkereszteződésig. Nincs jelzőlámpa. Állunk, állunk és még mindig állunk. Egy autósnak nem jut eszébe átengedni bennünket. Zsuzsanna ismét megteszi a szükséges lépést, megelégelve a dolgot és az útra lép. Kezét felemelve jelzi az autósoknak, hogy állj. Látom a nem tetszést, de már fogjuk is a kerekesszéket és húzzuk le a padkáról. Ahogy tempósan haladunk át a zebrán, a kocsi kereke beakad a villamossínbe, József előre bukik, nyúlunk utána, alig bírjuk ketten megtartani, de végül sikerül. Folytatjuk az átkelést, ahogy felnézek az ijedtségből látom, hogy közvetlen közelünkben minimum 25 ember nézte végig a "produkciót". "Üvölteni tudnék! Egyik sem mozdulna meg.." - morogja orra alatt a lány. Nem dühöt láttam arca vonásain, inkább csak az értetlenkedést. Egyszerűen nem értem. Vagy én is ezt tenném hasonló helyzetben? Nem tudom.

Végre átvergődünk az úton és már csak pár lépés a rendelő. Bemegyünk. Megállunk a bejárattól pár lépésre. Az édesanya a betegfelvételhez siet, hogy beadja a papírokat. Zsuzsanna testvére mellé kuporodik és erőt adó mosollyal néz rá; közben Joci "haját igazgatja, simogatja fejet. "Előre félek a feljutástól." - mondja, rám emelve tekintetét. Körülnézek. A lifthez, ami a félemeleten van, lépcső vezet és egy nagyon meredek és keskeny rámpa. "Legutóbbi feljutásunkra emlékezve el kezd hevesebben verni a szívem. Na, mindegy, fel kell jutni." - feláll, és hatalmas sóhajt vesz, mintha erőt gyűjtene a feladathoz. Közben az anya visszaérkezik a sorszámmal. Megbeszéljük, hogy egyik oldalát, ő másikat én tolom. Háromra indulunk. A negyedénél sem járunk, kifordul az első kerék és visszahátrálunk. Pihenünk. Már meg sem lepődök, az emberek bámulnak.

Negyedik próbálkozásunk járt sikerrel, már majdnem a tetején voltunk a rámpának meg kellett állni. Alig bírtuk tartani, a lában csúszott ki alólam. Össze kellett szedni minden erőnket, hogy tovább tudjuk tolni. Senki meg nem mozdul, hogy segítsen. A lépcső tetején egy néni áll, nagyon cuki nagymamis kinézettel. Összetöpörödött vékony test, kicsit meghajlott hát, szépen megőszült haj, bottal a kezében és megszólalt: "Aranyoskáim! Tudok segíteni?" Ez adott akkor erőt, hogy már levegőt nem kapva összeszedjem magam, bevessem megmaradt tartalékaim. Zsuzsannára néztem. Ahogy tekintetünk összetalálkozott, tudtam, ugyan az játszódik le benne is. Mintha valamiféle burokban lennék. Megszűnt, minden zaj, tér és forma. Csak a cél elérése lebegett szemünk előtt: FELJUTNI! Mintha kiléptem volna testemből és látnám kínlódásunk, küzdelmük a "rámpa-szörnnyel".

"Told!" - hasított fülembe Zsuzsanna hangja. Utolsó erőinket bevetve tettük meg azt a pár centit; felértünk.

A néni megsimogatta a lány vállát, aki fáradt mosollyal viszonozta a kedvességet. Nem szóltunk semmit, nem is kellett, benne volt minden. A köszönet, az együttérzés, a jóindulat, a fájdalom. Minden..

Nap, mint nap szembesülnöm kell azzal, hogy a társadalom, nincs felkészülve egy ilyen "másságra". És bár vannak kezdeményezések, nem könnyíti meg sok hátrányos helyzetű, beteg ember és családjuk életét, vagy csak nagyon kevésnek. Sok befolyásos ismert ember tesz/tett már értük, de még mindig kevés. Remélem, elgondolkodtató volt ez a történet. Próbáljunk, kicsit más szemmel, más hozzáállással járni a világban. Az élet tartogathat meglepetést mindenki számára. Sosem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk segítségre..

2013 július 8.
 
Csabai Szilvia

Meosz hírek: Pécsi cég a rokkantakért
Meosz hírek: Pécsi cég a rokkantakért

Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához járul hozzá a Mecsek Füszért Zrt. és a Főkefe Nonprofit Kft. azon stratégiai szerződéssel, melyet a két vállalat vezető képviselői írtak alá szerdán, Pécsett.

Az üzleti és szociális alapú megállapodás lényege, hogy a Coop-csoport alapító és meghatározó tagszervezeteként működő, élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó Mecsek Füszért felveszi árukészletébe a Magyarországon a legtöbb, 3500 megváltozott munkaképességű dolgozót alkalmazó állami Főkefe hét termékét, melyeknek így állandó piaca lesz.
A kefék, partvisok és ecsetek kiemelt helyet kapnak a Mecsek Füszért 175 boltjában. Az évi 30 milliárd forint árbevételt elérő társaság promótálja is azokat, s ha a Főkefével való együttműködés sikeres lesz, bővíti az áruk körét.
Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális és családügyért felelős államtitkára az aláírás előtti tájékoztatón hangsúlyozta: a kormány az elmúlt időszakban egységesítette, kiszámíthatóbbá tette a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához kötődő támogatási rendszert. Rámutatott, hogy ma 320 akkreditált cég 30 ezer 500 megváltozott munkaképességű embert alkalmaz Magyarországon.
Hozzátette: több mint ötezer vállalkozás 17 ezer embert foglalkoztat rehabilitációs kártyával, amelynek köszönhetően mentesülnek a szociális hozzájárulási adó fizetése alól.
Az államtitkár fontos szempontnak nevezte, hogy a fogyatékkal élőket alkalmazó cégek ne csak pénzügyi támogatást kapjanak, hanem termékeik piaci megjelenését is segítsék. Ennek egyik formája a Segítő vásárlás mozgalom, melynek keretében a vásárló tájékoztatást kap arról, hogy a termékeket megváltozott munkaképességűek készítik.
A magyar társadalomban már tudatosult az is, hogy a magyar termék magyar munkahelyet jelent. Minél több magyar terméket vásárolunk, annál több magyar munkahelyet tudunk megőrizni és újakat létrehozni – mondta Soltész Miklós.
Páva Zsolt, Pécs fideszes polgármestere arról szólt, hogy a baranyai megyeszékhely a középületek megközelíthetőségétől a speciális kulturális programok szervezéséig komoly erőfeszítéseket tett és tesz a fogyatékkal élők integrációjáért, a velük való együttműködésért. Ennek elismerése az Elérhető város díj, melyet tavaly ítéltek meg Pécsnek.
Nagy Lajosné, a Mecsek Füszért kereskedelmi vezérigazgatója azt mondta, a Főkefével való együttműködést nem a gazdasági haszonszerzés, hanem a társadalmi felelősségvállalás motiválta, a cég termékei ugyanakkor jól illeszkednek a kereskedelmi vállalat áruválasztékába. 
 

2013 július 5.
 
pecsma.hu


Összesen: 195 [91-100]
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20