Aktuális

Alapkőletétel a kórházban

Dr. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár, Balla Mihály országgyűlési képviselő és Dr. Szabó Géza elhelyezte az Észak-magyarországi rehabilitációs egészségügyi fejlesztés balassagyarmati kórházban zajló csaknem félmilliárd forintos beruházásának alapkövét a kórház 16-os számú, egykori mosoda épületénél. A beruházásban pszichiátriai, mozgásszervi és neurológiai, stroke rehabilitációs részleget alakítanak ki speciális sportpályával és kertészeti foglalkoztatóval.
A főigazgató főorvos Szabó Géza a program komplexitását emelte ki: az új épületben ugyanis több szakma találkozik: a pszichiátriai, addiktológiai és neurológiai, a pulmonológiai, a kardiológiai és a gyermek rehabilitáció is megvalósul majd.
Dr. Csekey László osztályvezető főorvos pszichiátriai és addiktológiai vonatkozásban úgy nyilatkozott: a fejlesztés egész Észak-Magyarország betegeit fogja szolgálni, 3-6 hónapos kurzusszerű ellátás lesz, nemcsak pszichoterápia, hanem a betegséggel való együttélés megtanítása mellett különböző foglalkozásokon fognak részt venni a betegek: például vas-és famegmunkálás, varrás, művészetterápia, sport és kertészet is képzés is lesz.

Az alapkő-letételi ünnepségen az egészségügyért felelős államtitkár elmondta: a közösség érdekét fogja szolgálni a fejlesztés és szakmailag is koncentráltabb lesz a gyógyítás.
- Itt olyan rehabilitációs szolgáltatásokat fog majd nyújtani a kórház ennek a projektnek a segítségével, amely a mindennapi életbe való visszavezetését segíti mondjuk az agyvérzésen átesett betegeknek: megtanulnak autóba ülni, vagy a pszichiátriai betegségben szenvedők megtanulnak a mintakertészetben saját maguk, az önellátásukról is gondoskodni, vagy ahhoz hozzájárulni, életszerű dolgokat venni, életszerű rehabilitációs szolgáltatásokat fog nyújtani itt, a közösség közelében ez az intézmény- nyilatkozta az államtitkár a Gyarmat Televíziónak.

Balla Mihály országgyűlési képviselő szerint a térségben nagyon fontos, hogy a betegeknek ne kellejen hosszú kilométereket megtenni a gyógyulás érdekében.

A fejlesztés az Új Széchenyi Terv keretében valósul meg, 464 millió forintból, a munkálatok várhatóan ősszel fejeződnek be.

2014-01-07

Székely szerint gond van a megváltozott munkaképességűek felülvizsgálatával

Az ombudsman szerint nem volt kellően előkészített a megváltozott munkaképességű emberek állapotának felmérését végző, és az ellátásokra való jogosultságot megállapító intézményrendszer átalakítása. Székely László emiatt Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez fordult - közölte az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala hétfőn.

A megváltozott munkaképességű emberek ellátásairól szóló törvény szerint 2012. január 1-jével megszűntek a korábbi ellátások, és helyettük megjelent a rehabilitációs ellátás a foglalkoztatásra, rehabilitációra javasoltak jövedelempótló ellátásaként, valamint a rokkantsági ellátás a foglalkoztatásra, rehabilitációra nem javasoltak jövedelempótló ellátásaként. Az ellátórendszer változásához kapcsolódó felülvizsgálati eljárások elhúzódása miatt több panasz érkezett az alapvető jogok biztosához - emlékeztetett az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala.

Az ellátási kérelmek elbírálása a jogszabályban előírt 60 nap helyett átlagosan fél évig, de sok esetben akár egy évig vagy még tovább is eltartott. Az ombudsman ezért megkereste a másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalt és a megyei kormányhivatalok rehabilitációs szakigazgatási szerveit, amelyek az eljárások elhúzódását egyebek mellett az egészségügyi igazgatásban kialakult orvoshiánnyal magyarázták. A hivatalok arra is felhívták Székely László figyelmét, hogy az új hatósági rendszert kiszolgálni képes informatikai támogatás uniós forrásaihoz csaknem egy év késéssel jutottak hozzá, és a szükségesnél lényegesen kevesebb dolgozóval kénytelenek ellátni a feladataikat.

Az alapjogi biztos vizsgálatában rámutatott, hogy nem egységes az érintett intézmények jogalkalmazása: volt, hogy nem rendelkeztek a késedelmi kamatról, vagy nem állapítottak meg az igénylők számára előleget. Az alapjogi biztos álláspontja szerint az előleg megállapítása rendeltetésénél fogva elengedhetetlen, ennek hiányában sérül a tisztességes eljáráshoz való jog és a szociális biztonsághoz való jog.

Összességében Székely László azt állapította meg, hogy a megváltozott munkaképességű emberek állapotának felmérését végző, és az ellátásokra való jogosultságot megállapító intézményrendszer átalakítása nem volt kellően előkészített. Az új szakigazgatási szervek és munkatársaik nem voltak megfelelően felkészítve az ügymennyiség fogadására, de az infrastrukturális háttér sem állt maradéktalanul rendelkezésre. Az ágazatban kialakult orvosszakértő-hiány tovább rontott a körülményeken.

Az ombudsman hivatala közölte: az eljárások jelentős mértékű elhúzódása több tízezer, közöttük sok ezer fogyatékossággal élő ember kiszolgáltatott helyzetét súlyosbította, ami sérti a tisztességes eljáráshoz és szociális biztonsághoz való jogot.

Az alapvető jogok biztosa Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez fordult a problémák orvoslásáért, a rehabilitációs hatóságok vezetőit pedig arra kérte, hogy fordítsanak fokozott figyelmet az igénylők ügyféli jogainak maradéktalan érvényesülésére, a helyes jogalkalmazásra, az ügyek mielőbbi és méltányos befejezésére. 
 

2014 január 7.
 
MTI

A fogyatékos, megváltozott munkaképességű emberekre vonatkozó új rehabilitációs rendszer az érintettek és a civilek szemével

A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal kétségtelenül tudományos igényű, széleskörű értékeléséhez hasonló tanulmány elkészítésére egy civil szervezetnek nincs módja, hiszen nem állnak rendelkezésre ugyanazok az adatok és a szakértői felkészültség is más irányú.

Ezért, a mi helyzetértékelésünk, csak a tevékenységünk során szerzett tapasztalatokról, az érintett emberek szubjektív félelmeiről, érzéseiről, a hozzánk érkezett panaszokból megismerhető emberi sorsokról, esetenként, emberi és családi tragédiákról és szólhat, hiszen ha van sikeres rehabilitáció - ami azért nyilvánvalóan van - annak híre és leírása csak a legritkább esetben jut el hozzánk, - így működik az emberi lélek.

A rehabilitációra vonatkozó kiinduló szándék, természetesen nem vitatható, mi magunk is évtizedek óta hangoztatjuk, hogy a fogyatékossággal élő, egészségkárosodott emberek társadalmi felzárkóztatásának nem lehet más sikeres eszköze, mint a rehabilitáció.

Ugyanakkor, szintén hangoztatjuk és a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási rehabilitációban sikeres országok tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a rehabilitáció nem értékelhető egy - egy elkülönülő területen, az csak akkor lehet sikeres, ha felöleli az emberi élet valamennyi területét.

A rehabilitáció hazai tapasztalatai sajnos már több évtizede azt mutatják, hogy a mindenkori döntéshozók úgy akarnak sikeres rehabilitációt megvalósítani, hogy az, lehetőség szerint, minél kevesebbe, vagy éppen semmibe se kerüljön.

Ez a szándék azonban ellenkezik a gazdaság legalapvetőbb tételével, miszerint befektetés nélkül, nincs eredmény.

Nos, itt a fő probléma a magyar rehabilitációs kísérletekkel.

A magyar gondolkodásmódban, a rehabilitációra fordítandó forrásokat kiadásnak és nem, megtérülő beruházásnak és befektetésnek tekintik a mindenkori döntéshozók.

Ebből a szemléletből, pedig csak az következhet, hogy akkor a cél, a kiadások azonnali, lehetőség szerint, minél nagyobb mértékű csökkentése, de legjobb esetben is, csak a korábbi kiadások nominál értéken történő szinten tartása, ami reálértéken csökkentést jelent.

A 2012. január 1. napjától kezdődő új rehabilitációs rendszernek kétségtelenül vannak pozitívumai, ezek azonban inkább szervezeti szinten jelentik az előrelépés lehetőségének az ígéretét.

Mindenképpen pozitív döntés, hogy a rehabilitáció szervezeti rendszerét egységesítették - sajnos jelentős források és a sikeres rehabilitációs tevékenység folytatásához szükséges anyagi többlet lehetőségek biztosítása nélkül.

Egy új Hivatal, álljon az bármely elkötelezett vezetőkből és emberekből - mert az egységes új rehabilitációs szervezetben igenis vannak ilyenek, - megfelelő források nélkül, nem tud sikert elérni.

Sajnos az egységes irányítású rehabilitációs szervezet kompetenciája sem terjed ki a rehabilitáció valamennyi célterületére, így a rehabilitáció komplexitása csak a szakértői testületekbe delegált tagok többirányú felkészültségét jelenti, ami azonban nem jelent tényleges rehabilitációs eszközrendszert, legfeljebb, jó esetben, egységes rehabilitációs szemléletet.

Az új rendszerben sincs sem formális, sem informális szervezeti kapcsolat a foglalkoztatási, az egészségügyi, a képzési - átképzési és a szociális rehabilitációs terület között.

Annak ellenére, hogy a jelenlegi kormányzati struktúrában ezeknek a területeknek többsége egy minisztérium irányítása alá tartozik, valójában, a területi, szakmai, gazdasági, irányítási elkülönültség változatlanul fennáll.

Mindezek és még sok egyéb részlettényező hiánya miatt, ma sem beszélhetünk Magyarországon egységes rehabilitációs rendszerről, ami aztán meg is mutatkozik a rehabilitáció sikerességében.

Az érintett emberek szintjén, az új rehabilitációs rendszer a következőket jelenti:

1. Megszűnt, a korábban, a társadalombiztosítási jogviszony időtartamától, a társadalombiztosítási befizetések, valamint az egészségkárosodás mértékétől függő, biztosítási alapú, kiszámítható ellátást biztosító rokkantsági nyugdíj rendszer. A rokkantsági nyugdíj, korábban, a szakmai munkaképességüket legalább 2/3 részben elvesztett, - majd később legalább 50 %-os össz - szervezeti egészségkárosodást elérő, az életkor alapján megállapított, "elvárt" biztosítási jogviszonnyal rendelkező megváltozott munkaképességű embereket illette meg.

E kiszámítható és a korábbi Alkotmányban, mintegy garantált, biztosítási alapú rendszer helyébe, egy szociális segély jellegű, felső összegében maximált ellátás lépett, amely az egészségkárosodás mértékétől, illetve rehabilitálhatóság lehetőségétől függően, időben nem korlátozott rokkantsági ellátást, vagy legfeljebb 3 év időtartamra megállapítható rehabilitációs ellátást jelent.

2. A korábban rokkantsági nyugdíjban részesülő emberekre, a tömegkommunikáció által generált módon ráterelődött a csalás gyanúja, hiszen a rendszerátalakítás egyik indokaként a kommunikáció az EU átlagánál lényegesen magasabb rokkantási nyugdíjas létszámot, illetve a visszaélések nagy számát jelölte meg. Ezt a gyanút szintén erősítette az "önkéntes" - valójában kötelező felülvizsgálatok elrendelése közel 200 ezer ember számára.

Mára, éppen az NRSZH statisztikája által is bizonyítottan kiderült, hogy Magyarország az EU középmezőnyében van a munkaképes korú megváltozott munkaképességű emberek aránya tekintetében, csak a korábbi statisztika ide számította a munkaképes kort betöltött, valamikor rokkantsági nyugdíj ellátásban részesülő, majd öregségi nyugdíj korhatárt elért személyeket is.

Tipikus példa arra, hogy a statisztikával hogyan lehet a döntéshozókat és a közvéleményt károsan befolyásolni, ha az almát, a banánnal hasonlítjuk össze.

Az NRSZ statisztikája azt is bizonyítja, hogy a rendszerben nincsenek "csalók" mert a legszigorúbb komplex vizsgálatok döntő többsége nem az állapítja meg, hogy az adott embernek nincs egészségkárosodása, legfeljebb az új minősítési rendszer szerint, az egészségkárosodása mértéke nem 40 %-os, hanem "csak" 39 %, vagy a korábbi 50 % helyett, "csak" 48 %.

Ez persze adott esetben azt jelenti, hogy kiesik az ellátó rendszerből, vagy lényegesen csökken az ellátása.

3. Az új ellátó rendszer, az egészségkárosodás mértékétől, illetve a vélelmezett rehabilitálhatóságtól függően, a minimálbér meghatározott százalékában maximálta az elérhető ellátás mértékét, lényegében függetlenül a korábbi jövedelem alapján befizetett járulékok és a szolgálati idő mértékétől.

Így fordul az elő, hogy a korábban átlagosan 30 évi szolgálati idő alapján megállapított, átlagosan 70 ezer forint összegű rokkantsági nyugdíj helyett, az új szabályok alapján megállapított rehabilitációs ellátások átlagos összege 37 ezer, a rokkantsági ellátások átlagos összege, pedig 55 ezer forint.

Így, az évtizedek alatt, a társadalombiztosítási rendszerbe a munkavállaló, illetve a munkáltató által befizetett járulék, az egyén számára elveszett.

4. Az új minősítési rendszer "transzparensnek nevezett" pontrendszere alapján, nagyon gyakori, hogy a korábbi egészségkorosodás mértékénél - a megmaradt egészségi állapotból visszaszámítva, - néhány százalékponttal alacsonyabb egészségkárosodást állapít meg a komplex vizsgálat, amely állapot javulást jelez olyan esetekben is, amely esetekben a korábbi betegségekhez képest, újabb, maradandó egészségkárosodást eredményező betegségek léptek fel.

Ez, pedig elegendő ahhoz, hogy a korábbi ellátás helyébe, az új szabályok szerint megállapításra kerülő ellátás lépjen, amely gyakran, a maximális felső határ miatt, esetleg felét jelenti a korábbi ellátásnak.

Az egyébként korrekt statisztika, ebben az esetben azt mutatja, hogy nem maradtak kevesebben ellátatlanok, csak az nem mindegy, hogy az ellátása korábban átlagosan 70 ezer forint volt, a mostani ellátása, pedig átlagosan mondjuk 37 ezer, vagy rokkantsági ellátás esetén 55 ezer forint.

A 70 ezer forintos jövedelem kategóriában igen jelentősnek számító 20 -30 %-os jövedelem csökkenés egzisztenciákat tesz tönkre, de makrogazdasági szinten is káros, hiszen csökkenti a fogyasztást, ezáltal az ÁFA bevételt, valamint rontja az általános foglalkoztatási helyzetet.

5. Mindezeket az anomáliákat feloldhatná, ha a rehabilitációs rendszer ténylegesen jól működne és az ellátások csökkenésének, vagy megszűnésének helyébe valódi, megfelelő jövedelmet biztosító tartós munkalehetőségek lépnének.

A valóság azonban az, hogy a jelenlegi magyar gazdaság nem képes felszívni a rehabilitációs rendszerből megfelelő képzés, felkészítés, egészségügyi és szociális rehabilitáció nélkül kilépő emberek többségét, hiszen a munkaerő - piac, - a folyamatosan kommunikált néhány százalékpontos javulása ellenére is,- még a teljesen ép munkavállalók jelentős részével sem tud mit kezdeni.

Ami pozitív tény, hogy a rehabilitációs kártya bevezetése valóban új lehetőséget biztosít a viszonylag alacsony egészségkárosodással élő - korábban rendszeres szociális járadék ellátással rendelkező - emberek számára, azonban még e kedvező tendencia is csak azt jelenti, hogy a rehabilitációs kártyát kiváltó emberek mintegy 22 - 25 %-a talált munkát a nyílt munkaerő - piacon.

6. A rehabilitálhatóság esélyeit és a munkaerő - piaci esélyeket jelentősen rontja, hogy a megváltozott munkaképességű emberek mintegy 60 -65 %-a kis településeken él, ezek közül is koncentráltan Észak Magyarországon és a Dél - Alföldön.

Mintegy 65 -70 %-uk alacsony képzettségű, legfeljebb általános iskolai végzettséggel, vagy elavult, a munkaerő - piacon nem keresett szakmával rendelkezik, mintegy 65 %-uk, pedig 50 év feletti.

Ezek a tényezők, még az ép munkavállalók esetében is különleges munkaerő - piaci hátrányt jelentenek.

7. A jelenlegi szabályozásnak vannak olyan korlátozó elemei, amely a megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedési esélyeit és motivációit is rontják, makrogazdasági szinten is károsak az állami költségvetés számára.

Ilyenek például:

- Az ellátásban részesülő emberek esetében fennálló jövedelem korlátok, amelyek a munkát találó megváltozott munkaképességű embereket és munkáltatóikat csalásra, fekete munkavégzésre ösztönzik.

- A munkaképességüket több mint 1/3 részben elvesztett, de ellátásra nem jogosult emberek teljes kirekesztése a rehabilitációs ellátásokból és kedvezményekből.

- A támogatott foglalkoztatásban korábban részt vevő, az új szabályok alapján onnan kikerülni kényszerülő megváltozott munkaképességű emberek kirekesztése a támogatott foglalkoztatásból.

Sajnos, sokáig lehetne sorolni azokat a szinte érthetetlen részletrendelkezéseket, amelyek feloldása nem eredményezne költségvetési többletkiadást, sőt, ezzel éppen ellentétesen, költségvetési többlet bevételt jelentene az állami költségvetésnek, többlet jövedelmet, ezáltal a megélhetési színt javulást az egyes embereknek.

Természetesen, ezeket, a valós helyzet ismerete alapján megfogalmazott a javaslatokat időről időre eljuttatjuk a döntéshozók számára, azonban nagyon nehéz keresztül törni, még ésszerűséggel is a gyanakvást és a bürokráciát, bár kétségtelen, hogy néhány javaslatunk beépült a szabályozásba.

Nyilvánvaló, hogy bármely változás hozhat eredményeket és sérthet érdekeket, ezért a változásokat csak több oldalról érdemes vizsgálni.

Mi úgy értékeljük, hogy a gazdaság fellendülése és a munkaerő - piacon tényleges munkaerő kereslet keletkezése nélkül, a megváltozott munkaképességű emberek tízezreinek nincs esélye a társadalmi felzárkózásra, a jövedelmeik csökkenése miatt, azonban komoly esélyük van a leszakadásra.

Szövetségünk, évtizedek óta nyújt megváltozott munkaképességű emberek számára munkaerő - piaci szolgáltatásokat.

E szolgáltatások tapasztalatai alapján azt állíthatjuk, hogy a jelenlegi munkaerő - piacon nem keresettek az alacsony képzettségű, viszonylag magas életkorú - amely a képezhetőséget is befolyásolja -, kistelepüléseken, vagy munkaerő - piaci szempontból hátrányos helyzetű térségekben élő megváltozott munkaképességű személyek.

A jelenlegi rehabilitációs rendszer még megközelítően sem képes olyan komplex szolgáltatásokat nyújtani, amelyek a foglalkoztatási rehabilitáció helyzetét meghatározó módon javíthatnák.

Szükségesnek tartjuk és a jelenlegi helyzet javulását eredményezhetné a felesleges, a foglalkoztatási motivációt rontó korlátok sürgős feloldása.

Nem tartjuk megkérdőjelezhetőnek a rehabilitáció, mint célirány tartós fenntartását, azonban a fokozatosság elvének alkalmazása, a jogi szabályozásnak a gazdasági folyamatokhoz történő igazítása, a makrogazdasági érdekekkel is összeegyeztethető emberiesség alkalmazása és a rehabilitációs rendszerbe történő beruházás nélkül ennek sikeressége nem valósulhat meg.

2014 január 7.
 
Dr. Hegedüs Lajos, rehabilitációs humán és műszaki tanácsadó - a MEOSZ elnöke

Őszintén keresem magamban a hibát, hogy sosem tudok igazán örülni. Pedig szeretnék, de valahogy nem megy. Öreg szívem tényleg megkérgesedett, sértett lelkem már sosem fog mosolyogni? Politikai elfogultság, nem lehet az ok, az előző kormány rokkant embertársainkért tett "őszinte erőfeszítéseit" éppúgy szánalmas porhintésként értékeltem (és írtam meg), mint ahogyan ennek a mostaninak is minden lépésén csak keseregni vagyok képes. Keresem magamban a hibát, de szégyenkezve bevallom, nem magamban találom meg.

Még most sem, amikor Soltész államtitkár úr jó fejleményről számolt be.

A Jobb Velünk a Világ! 2013 című programsorozat rendezvényén szándéknyilatkozatot írt alá a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának növeléséről több mint 40 önkormányzat, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium. A közigazgatás területe is nyitva áll a fogyatékkal élők előtt - mondta Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkár.

A 42 önkormányzat vállalta, hogy 2014-ben 2-2 megváltozott munkaképességű ember számára teremtenek új munkahelyet. Legalább 84 ember sorsa jobbra fordul! Hát lehet ennek nem örülni?

Nos, én képes vagyok erre is.

A magyar közigazgatásban (az állami és önkormányzati hivatalokban) a munkavállalók száma az elmúlt közel 20 évben átlagosan 100-110 ezer fő volt. Ha a versenyszférától elvárt 5%-os foglalkoztatási arányt vesszük, úgy 5000 megváltozott munkaképességű dolgozót kéne foglalkoztatniuk. Ebből 84 nem hangzik túl soknak. Ha annak tükrében értékeljük az ügyet, hogy 3200 önkormányzat van Magyarországon és ebből 42 vesz részt a programban, hát ez sem túl imponáló. Ha azt vesszük, hogy három minisztérium és negyvenkét önkormányzati stáb együttműködése kell mindehhez, azt sem mondhatjuk, hogy jó irányú társadalmi fejlődés tanúi vagyunk.

De mégis, mégis, 84 család megláthatja a fényt az alagút végén! És ez jó, nagyon jó.

Penitenciát rovok ki magamra, bűnös elégedetlenségem büntetéséül végignézem Soltész Miklós szép beszédét a szándéknyilatkozat aláírási ünnepségén. Ez a tartalmas nyolc perc e mondattal zárul: "Köszönöm, hogy részt vállalnak ebben, ezzel bizonyítva a társadalom előtt, hogy a politikai élet szereplői sokat és szeretettel tesznek ezekért az emberekért."

Csak ezt ne mondta volna, máig szégyenkezhetnék.

De mondta. És hiszi is. Sokat és szeretettel neveztek embereket csaló rokkantaknak, sokat és szeretettel vonták meg a csekélyke, járulékfizetéssel szerzett rokkantnyugdíjat, s tették kegyelemkenyér "ellátássá", sokat és szeretettel állapították meg 47000 Ft-ban a rehabilitációs ellátást, sokat és szeretettel foglalkoztatnak oly sok embert a célvállalatoknál a csökkenő támogatás miatt 6 helyett négy órás minimálbéren...

Sok ez nekem. Sok ez a szeretet.

Őszintén keresem, mi az, amit nem értek, mi az, amit ők nem értenek.

Talán a szeretet? 
 

2013 december 6.
 
Dr Derera Mihály

Nem járnak jól a kerületben a mozgássérült-kártyával parkoló hírességek.

Tovább pörög a mozgássérült kártyával parkoló celebeket megrángató trend, Liptai Claudia után ezúttal Balázs Pali a porondon. Az énekes kedden parkolt Terézvárosban édesapja rokkantnyugdíjas-kártyájával úgy, hogy nem volt vele a tulajdonos. A rendőrök előállították a kerületi kapitányságon Balázs Palit, akit közokirat-hamisítás miatt hallgattak ki - írja a Bors online.

Az énekes elismerte, hogy hibát követett el. Mint elmondta, édesapját kórházba szokta vinni, ezért van nála a kártya. Kedden épp sietett, ezért tette ki a kártyát a fizetés helyett. Még nem tudni, milyen büntetésre számíthat. 
 

 
6.kerulet.ittlakunk.hu

December 7-én, 21 órától! JÓTÉKONYSÁGI/RETRO TH!
Jótékonysági Buli a Gyarmati Kórház Inkubátor javára!
Ivan and the Parazol koncert!
Vendég: Smokin Sofa! Belépő: 800Ft!

2013. december 13. 16.30, Helytörténeti Gyűjtemény

2013. december 10. 11.30 Szent Imre Általános Iskola és Gimnázium

2013. december 10. Kedd 20.00 Mikszáth Kálmán Művelődési Központ
A belépés díjtalan.

Egy halmozottan fogyatékos gyerek éves ellátási költsége egy speciális intézményben 1,5-2,5 millió forint. A sérült gyereket gondozó szülőnek mindezért sem minimálbér, sem munkaviszony nem jár, csak egy megalázóan alacsony segély. Pedig ugyanazt a munkát végzik.

Két napja még senkit nem ismertem, aki szünet nélkül napi 24 órás szolgálatot tart, és ezzel a kvázi három műszakkal a minimálbér felét sem keresi. A témában tartott tüntetés óta már ismerek jó néhány szülőt, aki folyamatosan eteti, itatja, mosdatja, pelenkázza, hozza-viszi, fejleszti, masszírozza, tornáztatja sérült gyerekét úgy, hogy cserébe alig kap valami juttatást vagy kedvezményt. Az érintettek most megpróbáltak tenni valamit ez ellen.

"Demagóg akarok lenni, vállaltan demagóg. Kívánom, hogy a döntéshozók egy hétig ne tudjanak járni, enni, beszélni, hogy időnként fájdalmaik legyenek, és ne tudják megfizetni a segítséget. Hogy csimpaszkodjanak abba az egyetlen tekintetbe, ami mellettük van, de ami nem érti őket. Hogy csak olyan álmaik legyenek, amik nem válnak valóra. És aztán álmodják azt, hogy mindez nem is velük, hanem a gyerekükkel történik. És így nyomják meg a parlamentben a gombot" – ezekkel a kemény szavakkal nyitotta meg a felszólalók sorát Sándor Erzsi újságíró-riporter, aki látássérült fia révén jól ismeri a fogyatékos gyereket nevelő családok helyzetét.

"Csak a mai napot éljük valahogy túl!"

Mariann kislányával tíz évvel ezelőtt történt egy baleset. Egy strand csúszdáján fejbe rúgták, az akkor tízéves kislány ájultan érkezett a vízbe, a mentőknek már újra kellett éleszteniük. Értelmileg ugyan ép, de beszélni nem tud, mozogni is csak nagyon keveset. Arról, hogy mit jelent az ápolása, Mariann a következőket meséli:

"Egy évig én voltam otthon vele, utána az anyukám, én visszamentem dolgozni. Három évig dolgoztam úgy, hogy ugrásra készen kellett lennem, mert bármikor jöhetett egy rosszullét. Amikor a céget átszervezték, az új vezetés már nem volt annyira rugalmas, elvesztettem az állásomat. Utána tartalékokból éltünk, de néhány év alatt elfogyott minden. Ha megkapnánk a minimálbér összegét, abból elsősorban az adósságainkat törlesztenénk, de talán maradna valami a speciális fejlesztésekre is. Jót tenne a lányom izmainak, ha hetente kétszer-háromszor gyógytornász járhatna hozzá. Masszőrre már nem kellene költeni, mostanra megtanultam minden mozdulatot, ami hasznos és jó neki."
Szó esik még a tavalyi gerinc- és csípőműtétekről, amiket egyáltalán nem támogatott az OEP, mondván, "úgysem fog felállni, akkor minek". Például azért, hogy jobban tudjon aludni, és ne legyenek fájdalmai, mondja erre Mariann, de közben mosolyog, mert ahogy mondja, attól még, ha elveszti a kedvét, semmi nem oldódik meg.

"Nem az ő dolguk lenne"

Odajönnek többen, mindenki ugyanarra panaszkodik. Nem tudnak megélni, nem tudják fedezni a sérült gyerek költségeit, és nincs segítség. Egy férfi azt mondja, ő mindent megtesz a gyerekéért, eladták a vidéki kertes házukat egy 45 négyzetméteres kis pesti lakásért, hogy a kislány megfelelő iskolába járhasson, de alapvető nehézségekkel küzdenek, például a közlekedés terén. Akadályokba ütköznek mindenhol, és a bevételükhöz képest hatalmasak a költségek.

Nem érti, miért nem támogatják őket legalább egy kedvezményes bérlettel, vagy valamilyen üzemanyag-hozzájárulással, hogy iskolaidőben haza tudjon az asszony menni. Így nem tud, két fuvar már sok lenne ugyanazon a napon. "Amikor látják a munkahelyemen, hogy nagyon el vagyok keseredve, mindig megpróbálnak segíteni. Megtankolják a kocsimat, vagy adnak egy kis pluszpénzt a munkámért. Hálás vagyok ezért, de igaziból nem az ő dolguk lenne, hanem az államé."

Vagy a munka, vagy a gyerek

Edina két gyermeke közül az idősebb halmozottan sérült. "Tízéves koráig kaptam utána a gyest – meséli Edina –, nem mintha az nagy összeg lenne, de azóta már csak az ápolási díj jár. Gábor gyakorlatilag mindenben segítségre szorul. Nyilvánvaló volt, hogy vagy őt választom, vagy a munkámat. Én őt választottam, ez nem volt kérdés, ugyanakkor kimondhatatlanul nehéz lett minden.

Mi még megélünk valahogy, mert a férjem mellettem van, és ő dolgozik. Ha egy nő ilyen helyzetben egyedül marad, rögtön elveszti az anyagi függetlenségét is, költözhet haza a szüleihez, és onnantól a szülei nyugdíjára kell támaszkodnia. Nem egy ilyen esetet ismerek. Gábor már régóta iskolás, de én az iskolában is végig ott vagyok vele, mert ha befeszülnek az izmai, én tudom csak kilazítani, és előfordul, hogy ki kell vennem a kerekes székből és tartanom kell, mert csak így kényelmes neki. Az éjszakáink? Férjemmel felváltva alszunk Gábor mellett. Mivel egyedül nem tud átfordulni, ha elzsibbad vagy elfáradnak az izmai, valakinek segítenie kell. Gábor már szerencsére fel sem ébred, a férjemmel annyira éberen alszunk, hogy amint megrezdül, máris fordítjuk a másik oldalára. Akkor van csak igazán gond, ha jön egy front, olyankor előfordul, hogy fél éjszaka a karunkban kell tartani. A jelenlegi támogatás a megélhetéshez is vicc, külön rosszulesik, hogy segélyként kell kérvényezni."

Edina korábban informatikusként dolgozott, és azt mondja, nagyon szerette. Hogy hiányzik-e? Hát persze. De sokkal inkább hiányoznak az emberek, "mert ez az állapot egy nagyon szűk világba zár. Megmaradt pár barát az előző életünkből, a nagyszülők és a sorstársak. Ennél többre amúgy se lenne idő".

2013 december 4.
 
nlcafe.hu