Egyesületi hírek: Demonstráció a Hősök terén avagy Ki hazudik: Soltész vagy Hegedűs?

Hírek - 2012-07-14
Egyesületi hírek: Demonstráció a Hősök terén avagy Ki hazudik: Soltész vagy Hegedűs?

A MEOSZ csatlakozott a tüntetéshez, melyet július 1-én szerveztek a Hősök terén. Íme a történések:

Először is: volt meleg. De nagyon. Árnyékban 38, napon 45 fok. A Hősök terén árnyék viszont nem nagyon volt, csak az részesült ebben, aki az alapító vezérek szobrai mögé bújt pár perc enyhülésre. Aki hallótávolságra akart lenni a szónokoktól, aki táblát emelt fel tiltakozásul, az mind hősiesen állta a forróságot. A nyolcszáz főre kitett padsorok úgy felén és persze jónéhány kerekesszékben ájuldozó demonstrálók közül ( a rendőrök szerint ezren lehettek) szerencsére csak kevesen lettek rosszul, egy résztvevőt azonban kórházba szállítottak a mentők (kívánunk neki gyors felépülést).

Voltak okos, mértékletes és mértékadó felszólalók. Iványi Gábor metodista lelkész beszédében visszautasította, hogy méltatlanul várna el bárki is segítséget, aki arra rászorul. Seres Mária, a Civil Mozgalom elnöke bejelentette, hogy csatlakozik ahhoz az éhségsztrájkhoz, amelyet a demonstráción több, fogyatékkal élő kezdeményezett és éhségláncot szervez, melyhez várja a csatlakozókat. Dr. Hegedűs Lajos a MEOSZ elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy Európában a rehabilitáció kedvezményeket jelent, nem elvonásokat, ahogy nálunk az unortodox rehabilitációs politika gondolja.

Voltak szélsőséges és ostoba felszólalások. Volt aki a hatvanas évek stílusában csasztuska éneklő versenyt produkált, volt aki szórólapot osztogatott, amelyben azzal fenyegette az Országgyűlést, hogy ha most nem figyelnek rájuk, legközelebb kapával és kaszával tesznek náluk látogatást, és volt aki fasisztának nevezte és Adolf Hitlerhez hasonlította Orbán Viktort. És itt azért álljunk meg egy pillanatra. A szólás szent szabadsága a demokrácia velejárója de azért ami sok az sok. Mert lehet Orbán Viktort útálni, lehet vele egyet nem érteni, de lefasisztázni nem lehet. Ez éppen olyan gyalázatos ostobaság, mint ami ellen a demonstrálók tiltakoztak, hogy ti. lecsalórokkantozzák a mozgássérülteket. Mert igen, lehet népnyúzónak nevezni Orbán Viktort, aki szeretett középosztálya erősítését a szociális rendszer gyengítésével (spórolás) és a szegényektől beszedett több adóforinttal kívánja erősíteni, szétzilálva az amúgy is csekély társadalmi szolidaritást. A népnyúzó azonban nem népírtó, aki, mint Hitler, szeretett árja fajának tisztaságát kívánta védeni a gyengék és zsidók kiírtásával. Tegyünk különbséget a politikai tévedés és a politikai bűncselekmény között. És ragaszkodjunk ehhez, még ha mi vagyunk is e politikai tévedés áldozatai.

Voltak feliratok: „Lehet, hogy focizni nem tudunk, de élni szeretnénk!” kísérelték meg felhívni a sportrajongó Miniszterelnök figyelmét a résztvevők arra, hogy vannak a focinál fontosabb dolgok is. „A lábamat figyeljétek, mert csalok!” feliratú pólóban tüntetett egy lábnélküli kerekesszékes úr, emlékeztetve a csalókra hivatkozó kormánypropagandára.

Voltak édes bakik: az egyik felszólaló lánglelkű hittel tett bizonyságot szolidaritásáról „két keréken élő honfitársai iránt”, amin mi, négy keréken, jót kacagtunk. Mint ahogy remekül mulattunk azon is, hogy a tér egyenetlen kövezetén majdnem minden épkézláb segítő megbotlott (ők nem figyeltek úgy a lábuk alá, mint mi).

Voltak előzetes és utólagos sajtó kísérletek a demonstráció jelentéktelenítésére. A szociális államtitkár egy családi rendezvényen délelőtt arról beszélt a sajtónak, milyen sokat fog költeni a Széchenyi terv a fogyatékosok munkahelyére (arról nem beszélt, hogy mennyit vonnak el a támogatásból), Kósa Ádám Európai Úniós képviselő és Szőke László fogyatékosügyi főosztályvezető pedig arról tájékoztatták a sajtót, milyen pompás új jelnyelvi tolmács rendszert terveznek, s csak úgy mellékesen megemlítették, nálunk többen részesülnek rokkantsági támogatásokban, mint más országokban. Arról nem ejtettek szót, miért nem kapták meg hónapok óta a jelnyelvi tolmácsok a bérüket.

A nap csúcspontja azonban a Smitt Pál interjúról elhíresült Obersovszky Péter remekmívű riportja Soltész Miklós államtitkárral. Bár a szerkesztő úr említett nevezetes alkotása után senki sem gondolhatja komolyan, hogy az általa tálaltak közül bármi is igaz lehetne – mint ahogy S.P. esetében sem volt az – ez a produkció sem volt mívesebb. A rokkantak felülvizsgálatáról szólva például Soltész Miklós így nyilatkozott: „Hegedűs Lajos nem mondott igazat, mert senki sem írta le, hogy 190 milliárdot kell megspórolni”. Ehhez képest a Heti Válasz is megírta, hogy: „A rokkantpénzek megtakarítása a Széll Kálmán terv alapján: 2011-ben 11 milliárd, 2012-ben 88 milliárd,2013-ban 117 milliárd”, amit ha jól összeadunk, úgy 220 milliárdocska, a Hegedűs Lajos által mondott 190 milliárd helyett. Obersovszky persze nem kérdezi meg, miért csak 40 milliárddal támogatja a kormány a foglalkoztatást (miközben 62 milliárdot szed be rehabilitációs hozzájárulásként a vállalkozóktól), és persze bőszen bólogat, amikor Soltész az elnök urat (értsd Hegedűs) vádolja hecckampánnyal, hisz nem a kormány nevezte csalónak a rokkantnyugdíjasokat, hanem ez a „társadalomban benne volt”. Obersovszky hálásan köszöni az információkat, majd elmondja, hogy tüntetés van a Hősök terén – ám nem a résztvevőkkel beszélget tovább, hanem az NRSZH főigazgatójával próbálja mentegetni a felülvizsgálat új rendszerét. Hivatkoznak az orvostudomány fejlődésére és arra, hogy mindenkinek változhat az egészségügyi állapota. Pósfay úr persze nem mondja el (mert okos), Obersovszky nem kérdez rá (mert felkészületlen és nem is akar rákérdezni), ugyan hogyan lehet munkaképes egy két láb és egy kéz amputált ember, aki az újsüttetű szabályzat szerint simán rehabilitálható. Azt se kérdi meg az orvostól, szerinte a 28 ezer forintos rehabilitációs támogatásból hogy lehet elég ételt és gyógyszert venni és hogyan futja még a rehabilitációs kiadásokra is.

Nem folytatom, az egész 30 perc minden másodperce hamis. Az is, ami benne van és az is, amiről gondosan hallgatnak..

Soltész Mikós például elfelejtette közölni a legfontosabb újdonságot. A kormány még egy hónapig támogatja a foglalkoztatást, aztán majd 2013-tól legközelebb. A közte lévő 5 hónap alatt a 37000 ember elveszíti az állását. Minderről egy a Magyar Közlöny 79. számában megjelent június 28-i kormányrendelet gondoskodik.

Olvasóink eldönthetik, ki hazudik: Soltész vagy Hegedűs. 
 

2012 július 2.