Keresés
Tájékoztató a közlekedőképesség-minősítési rendszer felülviz
M3-as metró: várhatóan megállapodás születik a MEOSZ és a Fő
Tájékoztatás a közlekedési kedvezményeket érinto változásokk
Sorstársi rehabilitációs mentor felhívás
Sortársi Rehabilitációs Mentor program Képzési felhívás mell
Pályázati adatlap sorstársi rehabilitációs mentor programra
Rajzpályázatra beérkezett alkotások
Elnyert pályázatok
Európai uniós támogatásból megvalósuló fejlesztési informáci

Meosz hírek: Átejtő kiejtős - megrokkant rendszer

Hírek - 2013-03-15
Meosz hírek: Átejtő kiejtős - megrokkant rendszer

Egyre több hírt hallani arról, hogy rokkant, megváltozott munkaképességűnek minősített emberek élete borul fel, életminősége zuhan egy alacsonyabb szintre, mert a 2010-11-ben átalakított ellátórendszer szerint már nem jogosultak az ellátásra – pedig egészségkárosodásuk változatlan, vagy rosszabb állapotban, de fennáll.

Hétköznapi logikánk szerint akkor mondják egy emberre, hogy megváltozott munkaképességű, ha "hiányzik" valamilyen képessége, vagy legalábbis meghatározott tevékenységekben alacsony szintű teljesítményt mutat a többséghez képest. Első olvasatra talán megfelelőnek is tűnhet egy ilyenfajta megközelítés, de a valóságban ez a gondolkodás súlyos jogsértésekhez vezethet.

A hétköznapi gondolkodás szerinti magyarázatunk szakmai megvalósítás és értelmezés szempontjából sok és nehezen megoldható problémát vet fel. Miközben maguk az érintettek is, akik megkapják a "fogyatékos", vagy "megváltozott munkaképességű" minősítést, elhiszik, hogy képességeik megállapítása egy kiforrott és stabil szakmai rendszeren alapszik, a valóságban a minősítés viszonylagos kérdés.

A viszonylagosság két okból is következik. Az egyik ok az, hogy a minősítést sohasem az érintett személy végzi, hanem valaki más. A másik ok, hogy ez a valaki úgy végzi a minősítést, hogy valamihez képest, valamihez viszonyítva tesz megállapítást az érintettről. Ha megváltoztatjuk a minősítő személyét, vagy a minősítés eszközét, teljesen más eredményeket kapunk.

Például, a mindannyiunk fejében élő minta szerint a pácienst megvizsgálja az orvos, és az egészséges emberhez viszonyítva minősíti betegnek. Vagy a nem jól tanuló gyermeket elviszik a nevelési tanácsadóhoz, ahol az átlagos teljesítményekhez képest minősítik tanulásban akadályozottnak. Vagy elmegy egy egészségkárosodottá vált családtagunk a szakértői bizottsághoz, és ott a szakértők az átlagos egészségi állapothoz képest minősítik őt rehabilitálhatónak, vagy rokkantnak.

Mind az orvosok, mind a nevelési tanácsadóban dolgozó gyógypedagógusok és pszichológusok magas szintű képzést, szakmai gyakorlatokat, és folyamatos továbbképzéseket telesítenek, hogy munkájuk elvégzésére alkalmasak legyenek. A betegség, vagy tanulási zavar minősítéséhez sokféle, és többszörösen ellenőrzött és kipróbált eszközöket használnak, kezdve a sztetoszkóptól, az MRI-n és 3D ultrahangon át, a különféle személyiség és képességtesztekig. A fent említett minősítési viszonylagosságot tehát a magas színvonalú szakemberképzéssel és a mérés objektivitását biztosító eszközök használatával csökkentik le.

Ugyanerre a mintára működik a felnőtt egészségkárosodott emberek állapotának minősítése is. Orvosok, szociális munkások és foglalkozási rehabilitációs szakemberek végzik a minősítést, akik jogszabályban (a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény 27. § alapján, a foglalkozási rehabilitációs szakértőkről szóló 8/2012. (II. 21.) NEFMI rendeletben) meghatározott végzettséggel rendelkeznek, sőt a megfelelő szakemberek egy nyilvánosan elérhető névjegyzékben is szerepelnek, ami elérhető a Szociális Portálon.

Az emberek többsége, ha súlyos betegséget állapít meg nála egy orvos, általában felkeres még legalább egy további szakembert, hogy bizonyosságot szerezzen a diagnózisa érvényességéről. Mivel az egészségkárosodás illetve rokkantság minősítését központosították a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalban ( NRSZH-ban), ezért sok választása nincs annak, aki bizonytalan minősítése helyességében. Egy dologra azért van lehetőség, hogy rákérdezzen a Kormányhivatalnál, vagy megnézze a szakértői minősítés aláíróinál, hogy ki és milyen végzettséggel vett részt a minősítési eljárásban, majd leellenőrizze, hogy szerepelt-e az illető a szakértői névjegyzéken.

Persze a névjegyzékben szereplés még önmagában nem garancia arra, hogy a kapott minősítéssel elégedett lesz az ember, de érdemes utánajárni, mert a nem megfelelő szakember részvétele a minősítésben eljárási hiba, tehát a minősítés is érvénytelen, és egy ilyen érvénytelen minősítés alapján legalábbis nem lehetne kikerülni az ellátórendszerből.

A minősítésével elégedetlen, panaszos emberek magas száma, és a jelenleg a névjegyzékben minősítés végzésére feljogosított szakemberek aránya alapján akár azt is feltételezhetnénk, hogy az eljárásban résztvevők egy része nem megfelelő felkészültséggel végzi a munkáját. Mindenesetre a nagyszámú elmaradásra és az ügyintézési határidő elmulasztására ez magyarázat lehet. Magam részéről nagyobb gondnak látom a megfelelő eszközök használatának hiányát.

A minősítési eljárásban orvosi, szociális és foglalkozási rehabilitációs mérésekkel kellene találkoznunk. A beszámolók többsége alapján azonban az orvosok "ránézésre" végzik a minősítést. A megfigyelés és kikérdezés egyébként elfogadott diagnosztikai módszer, nem ezzel van a gond. A gond a megfigyeltek alapján adható százalékpontokat meghatározó ún. Szakmai Irányelvvel van. Az Irányelv (leegyszerűsítve a lényegét) tartalmazza az összes ismert megbetegedést, és meghatározza, hogy az egyes betegségek hány százalékkal rontják az egészségi állapotot.

2010-11-ben sok hír keringett arról, hogy a rokkantak száma "túl magas" hazánkban, és a "visszaélések miatt" sok a jogosulatlan igénybevétel. A téma körüli számháborúban nem szeretnék részt venni, és a visszaélések hangoztatásával is óvatos lennék. (Mellesleg: A szakértői bizottságok évente több mint kétszázezer minősítést végeznek. Egy 2011-es internetes cikk szerint az NRSZH főigazgatója mindössze 198 esetet talált gyanúsnak az általa elrendelt rendkívül szigorú ellenőrzés eredményeként. Kétszázezerben 198 téves eset olyan alacsony arányú hibázást jelent, hogy a legprofibb termelő gyár minőségellenőrei is megirigyelnék.) Mindenesetre a minősítési eljárás szigorítását harangozták be, sőt eszközök bevonását is kilátásba helyezték.

Ez a szigorítás az irányelvekben az egyes betegségekhez meghatározott százalékpontok lecsökkentése volt. A pontok lecsökkentése eredményezhette azt, hogy mondjuk a térdprotézisre kapott 49% alapján 2010-ben még rokkant lehetett valaki, míg 2011-ben ugyanerre már csak 39% járt, és az illető kiesett az ellátórendszerből. Itt a gond, mert az Irányelv egyébként nem tekinthető diagnosztikai eszköznek, csupán a viszonyítást határozza meg, a tényleges mérés továbbra is hiányzik.

Ez a fajta "szigorítás" a pontozásban persze magyarázható nemzetgazdasági okokkal, a kiadáscsökkentés szükségszerűségével, és biztosan politikai okokkal is, mindenesetre szakmai indokot nem találtam benne. Mert aki ilyen módon kiesik az ellátórendszerből, az csak látszólag nem kerül pénzbe a társadalomnak, és csak látszólag javulnak a statisztikai mutatók. Ezek az emberek ugyanis munkanélküliként jelenhetnének meg a munkaerő-piacon, csakhogy az egészségi állapotukban nem történt változás, rehabilitáció híján az elhelyezkedési esélyeik egyáltalán nem javultak – sőt. Az egészségkárosodás miatt a mai telített munkaerő-piacon továbbra is hátrányban vannak, de már nem csak az egészséges, hanem azon "papírral rendelkező" megváltozott munkaképességű munkavállalókkal szemben is, akik foglalkoztatásával a cégek adókedvezményben részesülnek.

Tehát, rokkant, megváltozott munkaképességűnek minősített emberek munkakeresés helyett inaktívvá válnak, izolálódnak, mélyszegénységbe süllyednek, a rendszerből kiejtve és átejtve, megalázva a semmibe zuhannak, családjuk, barátaik, tágabb közösségük eltartására szorulva. A hajléktalanok, otthonukban nyomorgók, betegek, gondozást igénylő ellátatlanok száma pedig egyre csak növekszik. És ami bizonyosan állítható, a probléma elhallgatása ezen nem fog tudni változtatni.

2013 március 14.
 
K.P.
pestmegyei-hirhatar.hu