Meosz hírek: Az akadálymentességről

Hírek - 2013-07-29
Meosz hírek: Az akadálymentességről

Az akadálymentességről

Milyen ügyet tud elintézni egy mozgássérült ember, vagy más sérült ember?

Az akadálymentességet úgy kell elképzelni, mint az esélyegyenlőséghez és önrendelkező élethez szükséges állapotot. Az akadálymentességet nem szabad a mozgássérült emberekre, de még csak a sérült emberekre sem leszűkíteni. Ha bővebben merítünk élete bizonyos szakaszaiban mindenkinek akadálymentes épített környezetre van szüksége. Gondoljunk a babakocsira vagy a lépcsőzni már nem tudó, nem túl jól látó, halló, lassabban gondolkodó nagyszülőkre. Akadálymentességre mindenkinek szükséges van. Ha a hivatal akadálymentes a sérült ember is bármit el tud intézni, ha nem az, akkor semmit, vagy csak külső segítséggel, ami ellentmond az alkotmányban rögzített egyenlő bánásmód és önrendelkező élet szemléletével.

Melyek azok a közintézmények, ahová biztosan segítséget kell hívnia?

Az a sérült ember akadályozottsági fokától és az akadálymentesítés mértékétől függ. Nem lehet kiragadni bizonyos intézményeket. Az akadálymentesség hiánya Magyarországon egyenletesen oszlik el. Nem lehet bizonyos intézmény-csoportokat kiragadni és azt mondani, hogy ez a fajta intézmény országos szinten akadálymentesebb a másiknál. Visszatekintve az elmúlt évek, sőt majdhogynem évtizedek politikusokkal és civilekkel, építészekkel és nem-építészekkel, sérültekkel és épekkel az akadálymentességért vívott nagy vértelen szó és papír-csatáira igen lassú változás körvonalazódik.

Mit érez egy felnőtt ember, akit – szerintem – nem tekintenek egyenrangúnak azzal, hogy ilyen helyzetbe hozzák? El lehet fogadni ezt az állapotot?

A felelősségteljesen gondolkodó sérült ember tudja, hogy másnak is, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenkinek a sajátja a legkomolyabb, de ez a tudat őt nem vigasztalja meg. Amíg sérült emberként olyan helyzetbe hozzák, hogy nem tud elmenni a szülészetre, az óvodába, az iskolába, a színházba, a gyógyfürdőbe, a bankba, az egyetemre, a sportpályára, az uszodába, a parkolóba, a szerettei és barátai lakásába, a temetőbe, a ravatalozóba. A sérült emberek nyelve elkopik és az agya összezsugorodik az állandó magyarázásba, magyarázkodásba és aztán újfent a szabadkozásba. Sokan vannak, akik a dolgokat másképp gondolják, látják és láttatni akarják, akik jobbítani szeretnénk ezt a világot, a magunkét és a másokét, a mi egyetlen közös világunkat, de a láthatatlan és érthetetlen ellenfél gyakran számosabb avagy hatalmasabb minálunk.

Mennyibe kerül egy épület akadálymentesítése?

Nagyon fontos leszögezni, hogy az új középületeknek kötelező módon akadálymentesnek kell lenni. Ha az akadálymentesség már a tervezőasztalon koncepciózusan beépül az építési engedélyezési majd kiviteli tervekbe, nem lehet akadálymentességi többletköltségről beszélni. A törvényi kötelezettség ellenére az új épületek jelentős hányada továbbra is akadályozott módon épül. A meglévő épületállományt két csoportba kell osztani. A műemlék és nem műemlék épületekre. A műemlék épületek akadálymentesítése mérettől és szintszámtól függően néhány millió és néhány száz millió forint körüli összegbe kerül. A nem műemlék épületek akadálymentesítése ökölszabály szerint gondolkodva a műemlék épületek költségének nagyjából a fele lehet.

Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy akadálymentesített intézménynek?

Az összes sérültségi csoportba tartozó sérült embernek maradéktalanul képesnek kell lenni az épület összes fizikai és kommunikációs funkcióit használni, különös tekintettel a munkáltatói oldalra. Egy akadálymentes intézményben lehetőséget kell teremteni, hogy a vak titkárnőtől a kerekesszékes vezérigazgatóig bárki el tudjon helyezkedni. Napjainkban a munkaképes sérült emberek mintegy 20%-a dolgozik mindössze, ami tarthatatlan állapot.

Hány közintézmény felel meg a törvényi előírásnak, ez az összesnek hány százaléka?

Az akadálymentesítés nagyon lassan halad. Ennek okai legfőképpen a fejekben, a Közép-Kelet Európai mentalitásban keresendő. Amíg a sérült emberek jogai csak papíron, a való életben nem érvényesülnek, addig nem lesz akadálymentesség sem. Ez a folyamat nagyon lassan halad. Mostanában szinte észlelhetetlen lassúsággal. Ha nem lenne esélyegyenlőségi törvény és akadálymentességet is szabályozó építési törvény és alkotmány és parlamentáris demokrácia, akkor senkit sem lehetne felelősségre vonni. De van. Különböző szemszögből készült felmérések és becslések alapján jelen pillanatban a közintézmények 10-25 %-a akadálymentes. Ha komplex, azaz nemcsak fizikai akadálymentességről beszélünk, ez a szám feleződik. Ha teljes mértékben komplex módon akadálymentes épületet keresünk azzal a szomorú hírrel kell szolgálnom, hogy Magyarországon 2013-ban ilyet nem találunk. A hazai építőipari és épülethasználati tendenciák miatt még azok az épületek sem akadálymentesek, amelyeket jómagam terveztem, felügyeltem és monitoroztam a hosszú évek során.

Azzal, hogy most eltörölte a kormány az akadálymentesítés határidejét, mire számíthatnak az érintettek?

Az intézkedés beláthatatlan katasztrofális hatással lesz az amúgy is nehezen megvalósuló országos szintű akadálymentesítésre. A folyamatosan kitolt, majd meghosszabbított határidők legalább ténykedésre, pályázásra sarkallták az empatikus vezetőket és Damoklész kardjaként függtek mindenki más feje fölött. Akadálymentesség szempontjából mindig az állam és a mindenkori kormány volt az, amely folyamatos törvénysértő és halasztó magatartást tanúsított az elmúlt 23 évben. Az akadálymentesítés határidejének megszüntetésének egyik konkrét következménye, hogy azokból a nagy EU-s pályázatokból, ahol eddig kötelező volt, azon nyomban kikerült az akadálymentesítés, mint projektelem. Az állandóan csődközelben létező önkormányzatok nem akarnak és nem is tudnak saját forrásból komolyabb összegeket akadálymentesítésre fordítani. Ez az intézkedés megásta az amúgy is aggastyánkori végelgyengüléstől szenvedő akadálymentesítési folyamat sírját.

2013 július 13.
 
Nagy Bendegúz Lóránd
mipszi.hu